Vannak diákok, akik nem a hagyományos utat választják: többre, másra van szükségük, mint amit egy átlagos szakközépiskola vagy gimnázium nyújtani tud. Őket is tárt karokkal várja a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Mándy Iván Szakképző Iskola és Szakiskola. Az intézmény pedagógiai igazgatóhelyettesével, Németh Istvánnal beszélgettünk.

Meséljen a jelenleg futó projektről.

Jelenleg a VEKOP-7.3.5-17 Iskolapad újratöltve – Második esély programok támogatása elnevezésű projektnek érünk a végére, amelynek fő célja a tanulmányi eredmények javítása, a bukásmentesség elérése, a mulasztások csökkentése és a sikeres középfokú bizonyítvány megszerzése volt.

Kik vettek részt a programban?

Harminchat, a 25. életévét még be nem töltött tanuló volt részese.

Kiválaszthatták, hogy mely képzésen kívánnak tovább tanulni az alábbi szakmák közül:: Divatszabó, Cukrász, Szakács, Pincér, illetve Kereskedelmi értékesítő.

Tizenkét mentor támogatja őket céljuk elérésében, akik a tanórákon kívül is legalább egy-egy órát foglalkoznak velük hetente. Akár tanítás után a közösségi oldalakon, vagy telefonon is rendelkezésre állnak, és szociális munkási feladatokat is ellátnak: segítenek a személyes ügyintézésben, legyen az akár látogatás a Kormányablakba, vagy egy-egy segély intézése. Ezeket különböző közösségi programokkal, kirándulásokkal, és táborokkal egészítettük ki. Többen családi tragédia, vagy intézményváltás miatt nem fejezték be korábbi tanulmányaikat, de a résztvevők több, mint 80 százaléka sikeresen végigvitte a programot, és végzettséget szerzett.

A diák választja ki, hogy szakmát tanul, vagy érettségizik?

Nálunk nincs központi felvételi. A jelentkezési lapok megérkezése után pályaalkalmassági-, és orvosi vizsgálat előzi meg a beszélgetést, amely a szülő jelenlétében zajlik. Ekkor körbejárjuk a családi problémákat, átbeszéljük a vágyakat, valamint a tanuló önértékelését és énképét is vizsgáljuk, ezek alapján helyezzük el egy-egy csoportban. Ez a plusz munka és odafigyelés hálás feladat, mert ha megtalálja a helyét a gyermek, elindul a fejlődés, amit öröm nézni.

Milyen családi háttérrel rendelkeznek a programban részt vevő diákok?

A szociális háttér rendkívül különböző: vannak hátrányos helyzetű, vagy halmozottan hátrányos helyzetű diákok, szociálisan rászorulók, vagy olyanok, akik fogyatékkal élők, de olyan is akad, akiknek a szülei munkanélküliek – ez a pandémia miatt különösen gyakori lett. A programnak hála nem csak a mindennapi iskolai élethez tudunk eszközöket biztosítani, hanem tanult, majdani szakmájukhoz is.

Tekintettel a diákok különös helyzetére milyen végzettséggel rendelkeznek az Önöknél dolgozó tanárok?

A tanáraink elég sokoldalú végzettséggel rendelkeznek: van kolléga, aki a gyermekvédelemtől, vagy gyermekotthonból jött, tanár-szakon végzettek, de szociálpedagógus és gyógypedagógus kollégáink is vannak azért, hogy minden esetben tudjunk segítséget nyújtani.

Mennyiben más egy tanítási nap Önöknél, mint egy hagyományos iskolában?

Az osztályok egy részénél beszélgetős körrel és közös reggelivel kezdünk, ami alatt kiderül, hogy milyen probléma merült fel az előző délután óta, volt-e veszekedés, vagy épp otthon aludt-e a gyerek. Amikor tanítható állapotba kerülnek, elindulnak a napi események. Rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni törődésre és a személyes kontaktusra. Éppen ezért vannak mentoraink, akik többet jelentenek egy tanárnál, vagy egy osztályfőnöknél, hiszen plusz lehetőség is van bennük: bármikor lehet hozzájuk fordulni.

E tekintetben nem a megszokott tanári pálya ez. Mi motiválja a tanárokat, hogy itt dolgozzanak?

Bár az elmúlt időszakban jelentős béremelés volt, mégis azt mondhatom: nem a pénz. A fenntartó biztosítja a szakmai-pedagógiai kereteket, a továbbképzés lehetőségét, a technikai eszközöket, iskolák közti együttműködést is, de a legnagyobb motiváció a közösség. Ezen kívül sokkal nagyobb szabadsága van a tanároknak. Amit a tanterv előír, teljesítjük, de mivel itt nem a versenyekre való felkészítés a fő szempont, több technikát alkalmazhatnak a munkatársak a szociális hátrányok leküzdésére. Pár éve centrumszinten alkalmazzuk a Komplex Instrukciós Programot, melynek számtalan jó lehetősége van, fejleszti az oktatási módszereinket és építi a közösségeinket. Látni a sikereket, amelyekhez a hétköznapok erőfeszítései vezettek, generációkon átívelő siker.

Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai kihívás, amire emlékszik?

Néhány tanuló rendkívül nehezen illeszthető be közösségbe, leginkább tanulás- vagy magatartásbeli problémák miatt. Velük és a nehezen együttműködő családokkal a legnehezebb a közös munka, de családlátogatással és közös programokkal ezek a problémák is áthidalhatók. Vannak események, melynek során a szülők bejöhetnek az iskolába, és alapvető számítógépes ismereteket sajátíthatnak el a gyermekeik segítségével, de sétahajózni is vittünk már szülőket, akik megnézhették a pincér- és szakácstanuló gyermekeiket munka közben.

Említette, hogy a tanárok mentori feladatot is ellátnak. Ez egy 24 órás szolgálat az Önök részéről? Mindig válaszolni kell, ha egy diák üzenetet küld?

A ,,kell” szó nálunk meg sem jelenik;

ha tud a kolléga, akkor válaszol, de a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy nem lóghatnak folyton a kollégán. Nagyon jó protokollal szoktuk kikerülni a kényelmetlen helyzeteket: az egyik osztály kitalálta, hogy legyen két beszélgetős csoport, egy csak a diákoknak, és egy, amiben a tanárok is benne vannak, és megállapodtunk, hogy a megadott időpontokon túl is írhatnak a tanári csoportba, de lehetőleg csak akkor, ha nagy a baj.

Nem lehet belefáradni egy idő után?

A kollégáim többsége és én is úgy kelek fel minden nap, hogy csinálnom kell a dolgomat, mert fontos feladatunk van: a diákok várják, hogy segítsük őket. A tanárokat sem az alapján válogattuk össze, hogy ki milyen jó szaktanár, vagy éppen hányasra vizsgázott az egyetemen, hiszen itt nagyon fontos, hogy közösségi ember legyen az illető. Ugyan vannak nehéz időszakok, de a mentálhigiénés csapatunk figyel a kollégákra, és ha bárkinek segítségre van szüksége, ott állnak mellettük. Emellett mi is igyekszünk könnyebbé tenni a munkát számukra, vagy akár pszichológust biztosítani, ha szükség van rá. Továbbképzésre is járhatnak a kollégák, hiszen újabb és újabb problémák merülnek fel, amikre reagálnunk kell, és a megszokott eljárások is folyamatosan felülíródnak akár egy gyermekvédelmi- vagy etikai probléma kapcsán.

Szenvednek hiányt valamiben?

Az új szakképzési törvény lehetőséget ad arra, hogy projektekben gondolkodjunk, és ezáltal minden tanulónknak a megfelelő képzési szintet tudjuk megszerezni. A Dobbantó program és a Műhelyiskola nevű programunk például a nyolcadik osztályt el nem végző tanulóknak szól, nekik is tudunk segíteni, hogy megszerezzék az alapfokú iskolai végzettséget.

Továbbtanulási lehetőséget is biztosítunk, ugyanis az ilyen esetekben nagyon fontos, hogy a megszokott környezetben és a korábbiakból már ismert tanárokkal tudjanak tanulni.

Emellett szakiskolai feladatellátást is biztosítunk gyógypedagógusokkal sok-sok részszakma elsajátításának lehetőségével.

Ön köszönhet valamit ennek a munkának?

Én is hátrányos helyzetű család sarja vagyok, úgyhogy valahol belém volt kódolva, hogy segíteni fogok; erre vagyok kitalálva. Nagyon szeretem ezt csinálni, mindig egy örömforrás, ha látok egy megvalósulást, egy sikertörténetet. Az ember persze elkeseredik, ha valami nem úgy sül el, de többségében azt látom, hogyha egyenrangú partnerként, emberként tekintünk ezekre a gyerekekre, megtaláljuk hozzájuk az utat. Többen visszajönnek, vagy épp a gyerekeiket íratják be hozzánk, mert jó emlékeik vannak az iskolánkról. Ezek mind-mind adnak egy jó élményt, és így a nehéz napokat túlélve akár hétvégén is bemegy az ember, és azon dolgozik, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen. Legyen a tanuló problémákkal küzdő vagy különleges tehetségű, egyaránt számíthat ránk.