_
hirdetés
_
hirdetés
Egy közösségi oldalon láttam először a mostani kiállítás képei közül egyet. Szinte égetett a forróság, ahogy a képen megörökített pillanat mesélte az emberek harcát egy olvadt fémdarabbal. A fotózás persze sok minden lehet. Munka, hobbi, művészet vagy a szociális életünk szerves része – kinek mi.
Csók Sándor fotóssal beszélgetünk el arról, hogy számára mit jelent a képkészítés.
Hogyan kezdtél el fotózni?
Az első gépemet 17 évesen vettem – egy Keystone márkájú, amerikai gyártmányt. Több, mint 13 évig használtam, vagy 7 tekercset elfotóztam vele. Emlékszem, amikor először mentem a tengerentúlra, Amerikába, volt, hogy két hétig csak az utcákat jártam, azokat fényképeztem. Idáig bárhol éltem, ott készítettem képeket.
Inkább hobbi, vagy munka?
Elsősorban hobbi – személy szerint professzionális hobbifotósnak vallom magam. De voltak munkamegkeresések is, termékek, rendezvények, stb fotózása.
De elsősorban alkotó munka. Szeretném, hogy a képeimen keresztül visszatükröződjön az, amit látok, ahogy látom.
Hogyan inspirálódsz?
_
hirdetés
_
hirdetés
Az inspirálódás folyamatát három részre osztom. Az első az inspirált vágyakozás, ekkor vágyom, kérem, hogy megérkezzen hozzám az ihlet. A második az inspirált álmodozás, amikor fejemben, gondolataimban, belső képekben bontakozik ki és születik meg az inspiráció maga. A harmadik pedig maga az inspirált cselekvés, amikor én, és azok, akik a környezetemben hasonló inspirációval élnek, közösen alkotunk a világ, és magunk örömére.

Csók Sándor
Elég sok képed fekete-fehér, miért használod ezt a technikát?
A fekete-fehér egy nagyon jó kifejezési mód, ami a lényegre fókuszál, nem tereli el az emberek figyelmét. De színeset is szoktam fotózni, nem teszek különbséget a két kategória között.
Ezen a mostani szakmaverzumos online kiállításon egy ipari témájú képsorozatodat mutatjuk be: ezek hogyan készültek?
Szerettem volna ilyen fotókat készíteni, és előbb-utóbb adódott is lehetőség. Persze az is nagy segítség volt, hogy a vezetőség engedélyt adott, a munkások pedig úgy tettek, mintha ott se lennék. A célom ezekkel a képekkel a dokumentáció.
Sokan el sem tudják képzelni, mennyire kemény, megfeszített munka zajlik az ilyen helyeken – és lehet, hogy a 21. században már nem, vagy nem ebben a formában lesz rájuk szükség.
Mit ajánlasz azoknak, akik szeretnének elkezdeni fotózni?
Figyeljenek, legyenek türelmesek, kitartóak, és inspirálódjanak. Ezek a legfontosabbak.