Kevés olyan dolog van, amire a COVID-pandémia egyáltalán nincs hatással, és sokkal több olyan, amikre viszont igen. Ezek között is vannak kevésbé és jobban érintett területek – az oktatás az utóbbiak közé sorolandó. A járvány komolyan betett diákoknak és tanároknak egyaránt. Egyesek krízist emlegetnek, ami miatt gyerekek milliói hullhatnak ki az oktatási rendszerből világszerte, mások pedig hatalmas lehetőséget a megújulásra és a fejlődésre. Az igazság talán valahol a kettő között lehet.

Az oktatás szinte sehol nem volt erre teljesen felkészülve

A felsőoktatásban ugyan semmi rendkívüli nincs abban, hogy ha online szerzünk be különféle tananyagokat, vagy akár különféle órák anyagait. Az általános, illetve középiskolákban és a szakképzésben viszont ez egyáltalán nem számított gyakorinak idáig. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy mind a diákok, mind a tanárok oldalán tapasztaltak nehézségeket. Sok oktatónak, főleg az idősebbeknek, kihívást okoz az órák online megtartása és a tanagyag online biztosítása. A diákok ugyan nem idegenkednek a digitalizációtól, de köztük is sok olyan van, akinek nincs lehetősége arra, hogy otthon részt vegyen a távoktatásban. Ezen felül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az online oktatáshoz szükséges infrastruktúra meglehetősen foghíjas – nem csak azért, mert sokaknak nincs otthon számítógépük, internetjük, hanem mert a tanárok számára is nagy hátrányt jelent az egységesített tanulmányi rendszerek és a digitalizált tananyagok hiánya.

Senkinek sem könnyű átállni

Már most sokan vannak olyanok, akik a járvány hatására karanténgenerációról beszélnek – egy nemzedékről, melynek a gyerekkori fejlődésére jelentős hatással vannak a vírus miatt hozott korlátozások, egy olyan közösen átélt élményt jelent, melynek akár identitásképző hatása is lehet.

Tévhit, ha azt hisszük, hogy az „állandóan a telefonjukon lógó” fiataloknak gyerekjáték átállni.

Tulajdonképpen mindegy, hogy mennyi időt is töltenek a közösségi oldalakon, a túlnyomó többségük nagyon is igényi a személyes kapcsolatot, rávilágítva arra a tényre, hogy a digitalizáció azért még nem teljesen szorította ki személyes érintkezést a fiatalok életét. Nagyon úgy tűnik, most, hogy jóval kevesebb lehetőségünk van a találkozásra, hogy az online szociális élet nem képes pótolni annak a közösségépítő hatását, amikor szemtől szembe kommunikálunk valakivel, ha fizikailag is egy térben vagyunk.

A rendszeresség hiánya lehet a legveszélyesebb

A digitális oktatásban résztvevőkre a legnagyobb hatással talán a napirend lehetséges hiánya van. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a pedagógus, meg úgy általában az iskola nem csak tanít és fenyít, de nevelő hatása is van. Rászoktat egy bizonyos napirendre, rákényszeríti a diákokat arra, hogy rendszert alkossanak az életükben, mely a biztonság, rendszeresség és az állandóság érzését biztosítja hosszabb távon. Ha pedig nincs ott senki, hogy felügyelje, a diák bizony hajlamos lustaságba és semmittevésbe süppedni, a feladatok megoldása eltolódhat, a rendszeres testmozgás elmaradhat. Sok esetben pedig a szülőnek sincs energiája vagy lehetősége arra, hogy a gyerekét motiválja és visszakalauzolja a rendszerességbe.

A már folyamatban lévő változások gyorsulnak fel

Sokan úgy gondolják, hogy a járvány kevés olyan folyamatot indít el, mely már ne lett volna folyamatban. Az e-learning, a digitális és távoktatás egyáltalán nem új keletű dolgok. Vannak olyanok, akik egyenesen azt mondják, a

járvány és az azt követő intézkedések csak felerősítettek olyan, már folyamatban lévő változásokat,

mint az oktatás digitalizációja és rákényszerítették a társadalmat, hogy gyorsabban, hatékonyabban alkalmazkodjon és pótolja a hiányosságait ezeken a területeken. Nem meglepő például az, hogy több országban is felpörgött a tananyag teljes mértékben digitálissá való átalakítása.  Mint ahogy az sem újdonság, hogy a közösségi média elterjedésének hatására kevesebbet érintkeznek az emberek közvetlenül, négyszemközt. Hogy jó-e az, hogy a járvány ezeket a folyamatokat jelentősen előremozdította, már döntse el mindenki maga.

A fejlődés viszont megállíthatatlan

Mint említettük, a társadalom, és annak szerves részeként az oktatás is kénytelen alkalmazkodni a kialakult helyzethez, ez a kényszer pedig szükségszerűen érdekes, hasznos újításokhoz is vezetett. Egy japán egyetemen például lehetővé tették az orvostanhallgatóknak, hogy VR-szemüveggel becsatlakozzanak a műtőbe, Olaszországban pedig angolul tanítják a diákokat a virtuális osztályteremben. Sokak szerint egyáltalán

nem kizárható, hogy a Virtuális Valóság (VR) a jövőben széles körben alkalmazott oktatási segédeszközzé fejlődhet.

Természetesen ezenkívül világszerte gombamód elszaporodtak az olyan applikációk, melyek a digitális oktatást segítik elő. A Google például előállt a Google Classroom-al, mely tulajdonképpen egy virtuális osztályterem, aminek segítségéve egy helyen lehet online órát tartani, anyagokat megosztani és begyűjteni a házi feladatot. De olyan, már létező appok is exponenciálisan népszerűbbek lettek, mint például a Kahoot!, ami kvízekkel segít tanulni, vagy például a már így is ismert Duolingo, amivel nyelveket lehet tanulni. Ebbe a vonulatba illeszkedik bele a 2020-ban indult Szakképzési Tananyagtár is, melyről mi is beszámoltunk.