_
hirdetés
_
hirdetés
Kétféle ember létezik ebben az országban, az egyik fikázza a Soundot, mert még nem volt, a másik imádja, mert már volt, és szerelembe esett az életérzéssel.
Igen, ez egy életérzés.

Fotó: Koncz Márton – Rockstar Photographers
Harmadszorra tértem vissza Zamárdiba, hogy újra felejthetetlen élményekkel térjek haza, sikerült is. Itt nincs nehéz dolga az embernek, ha eldöntötted, hogy melyik előadót szeretnéd megnézni, már csak jegyet kell venned, és már mehetsz is. Napközben kötelező a strandon pöffeszkedni, majd este a favoritokat kell végigveretned. Turnézgatni mindenki tud a milliónyi stage között, kinek ne menne ez… Kevés olyan arrcal találkoztunk, aki először lenne, jellemzően mindenki sokadszor tér be a balatonparti fesztiválra.
[embedyt] https://www.youtube.com/watch?v=8ksMGMNRGbs[/embedyt]
Minden alkalommal egy kicsit más, mégis otthonos a helyszín. Az idén például Napközben épp hogy páran lézengenek, ők is főleg a beach közelében.
Délelőtt tényleg csak az elvetemültek vannak bent, hiszen az előző este/hajnalban általában leamortizálódik a test.
Ennek ellenére, mi délelőtt is tettünk egy pár kört, a pénteki napot választva, hiszen tudtuk, hogy a szombat teltházas lesz, és nem is tévedtünk.
172 ezren voltak és a szombati napon ki kellett tenni a „megtelt” táblát is.
Miután megvolt a kötelező selfie, a Balaton Sound feliratnál, a délelőttöt teljesítettnek tekintettük.
Amit felfedeztünk a délelőtti portyán, hogy a Balaton Sound is elindult a környezettudatosság útján.
_
hirdetés
_
hirdetés
Az újratölthető poharak nem egy új keletű találmány, de annál hasznosabb. Sehol nem botlottunk eldobált pohárba, vagy üvegekbe. Egyébként a környezettudatosság jegyében például az idén a fesztivál szervezői egy faültetési programot indítottak, melynek keretében Zamárdi minden évben 10 fát kap a Balaton Soundtól. Az idei évben a lelkes rajongók a Nagyszínpad egyik sztárjával, Armin van Buurennel, Metzker Vikivel, Lotfi Begivel és a Sound alapító-főszervezőivel, Fülöp Zoltánnal és Lobenwein Norbertttel ültettek fát a fesztivál Beach kempingjének bejáratánál (Zamárdi, Keszeg utca vége).
Este újabb bevetésre indultunk, és meglátogattuk a nagyszínpadot. Nem voltak kegyesek az égiek, mert pont Timmy Trumpet sávjában szakadt le az ég, mit sem törődtek vele a fesztiválozók, és aki erre a fellépőre jött, az bizony bebetonozta magát a sorok közé. Úgy döntöttünk, hogy amíg eláll az eső, addig fedett helyre húzódunk, egy ital társaságában.
Később támadtunk a THE CHAINSMOKERS-re. Itt aztán nagy volt a boldogság, a tömeg egy emberként énekelte a slágereket : jött a Closer, a Paris és mindenki megbolondult.
Amit mindenki nagyon imádott, az a két világítós táncoló figura a tömeg közepén, a sok show elem közül valahogy mindenki azokkal szelfizett a legtöbbet.
A szett végén egy tűzijátékkal tették felejthetetlenné az élményeket. Körbejártuk az összes staget, az Elrow-ban egy zseniális cirkuszi koncepcióba csöppentünk, amit imádtunk. A Rádio1-esek, és a Dréher Aréna, hozták az őrült slágerrajongó tömeget.
Végül de nem utolsó sorban betaláltuk a kedvenceinket: Egbertet, és Dubfiret. Ahogy eddig, most sem csalódtunk bennük, és imába foglaltuk a nevüket az este végére. Miután kitomboltuk magunkat, és úgy éreztük, soha többé nem akarunk hazamenni, jöhetett a tipikus Soundos napzárás/ kezdés: megnéztük a napfelkeltét a Balaton parton.
Ez az a pillanat, amikor nem nagyon beszél senki, akkor sem ha több százan ülnek a lépcsőkön, csak szívod magadba az élményt, és tudod, hogy ezt már nem veszi el tőled senki.
Ez az a hely, ahol soha nincs cirkuszolás. A rosszmájú megjegyzések ellenére, valahogy itt mindenki szeret mindenkit, a belépő persze szűr egy bizonyos réteget, korosztálytól függetlenül, mindenki jól elvan.
Ezt úgy értsd, hogy senkit nem zavar, hogy 18 éves vagy, vagy 58 (egy úr ennyi idősen mulatozott mellettünk), nem érzed az összeférhetetlenséget.
Sokan mondják azt is, hogy drága a jegy, de gondoljunk bele, hogy mennyibe kerül EGYETLEN koncertjegy, ha a kedvencedre mész, és itt hány fellépőt kapsz ezért az árért. Egy biztos, mi imádtuk régen is, most is, és amikor csak tehetjük ott leszünk.