Epiktétosz szerint a nyugalmad ott kezdődik, ahol szétválasztod: mi van a kezedben, és mi csak zaj körülötted.

Mi tart meg, amikor a napok egyformák, a jutalom meg messze van, és a lelkesedés nem jön.

Foucault szerint a fegyelem nem csattan. Csendben épül be, és egyszer csak te tartod fenn magadban.

Rawls „tudatlanság fátyla” olyan kérdés, ami egy osztályt is képes rendbe rakni, ha komolyan veszik.

Az önámítás kényelmes szerep: leveszi rólad a döntés terhét, cserébe lassan átveszi az életedet.

Miért a szokásaidból lesz a jellemed, és miért az „apróságok” döntik el, ki leszel a végén?

Mitől ijesztő a hétköznapi sodródás, és miért nem kell hozzá különleges gonoszság?

Ok-okozat, pletyka, hibakeresés: mit látunk valójában, és mit tesz hozzá a fejünk?

Miért csúszik szét egy beszélgetés egyetlen szó miatt?

Gondolkodom, tehát vagyok: ki mondta, miért, mit bizonyít, és miért ettől kezd „modern” lenni a filozófia?