Egy jó tervből még nem lesz ház, ha nincs, aki megépítse. Az építőiparból szakemberek hiányoznak, miközben a pályakezdőktől egyre korszerűbb tudást várnak el. Tizenkét szakmai szervezet közösen sürgeti a szakképzés átalakítását: több valódi gyakorlatot, jobban felszerelt műhelyeket és a munkába állást segítő képzést szeretnének.

Amikor szakmát választasz, valószínűleg nem az jár először a fejedben, hogyan működik együtt az iskolád egy képzőközponttal vagy egy vállalkozással. Az viszont már nagyon is számít, milyen eszközökön tanulsz, kitől lesheted el a szakma fogásait, és mennyire mozogsz majd otthonosan az első munkahelyeden. Az építőipari képzés megújításáról szóló javaslat éppen ezeket a kérdéseket teszi az asztalra.

Illusztráció

A bizonyítvány megvan – de elég a tudás?

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) szerint az ágazatban egyszerre két probléma jelentkezik. Szakemberek mennek nyugdíjba vagy hagyják el a pályát, miközben az újonnan érkezők gyakorlati felkészültsége sok esetben elmarad attól, amire a cégeknek szükségük lenne.

Közben maga az építőipar is változik.

A digitalizáció, az új építési megoldások és a fenntarthatósági elvárások egyre magasabb szintű tudást követelnek. Vagyis nem elég több fiatalt bevonzani: azt is biztosítani kell, hogy használható, korszerű ismeretekkel induljanak el.

Ehhez azonban a képzés feltételeinek is lépést kellene tartaniuk. Magyarországon több mint 125 helyszínen zajlik építőipari képzés, a szakmai szervezetek szerint jelentősen széttagolt rendszerben. Sok intézményben kevés a tanuló, az eszközök, a tanműhelyek és az oktatói kapacitások pedig gyakran nem elegendők a korszerű, magas színvonalú gyakorlati oktatáshoz.

Ennek következménye túlmutat az iskola falain. A szakemberhiány és a tudásbeli hiányosságok azt is befolyásolják, hogy egy beruházás megvalósítható-e, és milyen minőségű munka készül el.

Három szereplő, több valódi gyakorlat

A javaslat egyik központi eleme az úgynevezett TRIÁLIS modell. A név mögött három szereplő összehangolt együttműködése áll: az iskoláé, az ágazati képzőközponté és a vállalkozásé.

A cél az, hogy a tanulók megfelelő szakmai alapozás után valós munkakörnyezetben szerezzenek tapasztalatot. A cégek pedig kiszámíthatóbb, könnyebben kezelhető feltételekkel kapcsolódhassanak be a képzésbe. Ehhez a mentorok, a mesterek és a vállalkozások feladatait is pontosan meg kellene határozni.

A szakmai szervezetek regionális építőipari képző- és tudásközpontokat is javasolnak. Ezekben összpontosulhatnának a korszerű eszközök, a speciális műhelyek és a megfelelő oktatói tudás. A központok az adott térség gazdasági és munkaerőpiaci igényeihez igazodnának, és a diákok mellett a felnőttképzésnek, a továbbképzéseknek, valamint az új technológiák megismertetésének is helyet adnának.

A kidolgozók hangsúlyozzák: nem egy újabb intézményrendszer felépítése a cél, hanem a meglévő erőforrások jobb összekapcsolása. Tanulói szemmel ennek az a tétje, hogy a korszerű gyakorlati tudáshoz való hozzáférés ne azon múljon, mit tud egy iskola egyedül biztosítani.

Illusztráció – Getty Images

Megtanulni a szakmát csak az első lépés

A kormányzati felelősöknek már bemutatott csomag egyelőre javaslat. Megvalósításához először adatok alapján fel kellene mérni, hol milyen képzések működnek, mekkora a kapacitásuk, és milyen szakembereket keresnek a vállalkozások. Az állami irányítás, a kamarák, az iskolák, a képzőközpontok és a cégek felelősségét is tisztázni kellene.

Mindez pénz nélkül aligha működik. A szervezetek a valós költségekhez igazodó, kiszámítható finanszírozást sürgetnek, amely a gyakorlati képzés infrastruktúráját és a vállalkozások részvételét is támogatja. Emellett folyamatosan fejlesztenék a tananyagot és az oktatói hátteret, a változtatások eredményét pedig rendszeresen, egyértelmű mutatók alapján mérnék.

A terv a pályakezdők és a vállalkozások célzott támogatását is szorgalmazza. A szakmában maradás ugyanis éppolyan fontos, mint a képzés elvégzése: olyan tudásra és indulási feltételekre van szükség, amelyekkel hosszú távon is lehet boldogulni.

„Egy vár rekonstrukciójánál azt is érteni kell, hogyan építkeztek ötszáz éve, és azt is, hogyan lehet ma, modern eszközökkel helyreállítani az épületet. A régi mesterek tudása és az új technológia itt ugyanannak a szakmának a része – a képzésnek pedig mindkettőhöz utat kell nyitnia” – érzékeltette egy szemléletes példával Koji László, az ÉVOSZ elnöke, mennyire összetett tudást kíván ez a pálya.