Az agrárszakképzésről sokaknak még mindig egy traktor és egy pár gumicsizma jut eszébe. A Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum térképén közben erdészet, élelmiszeripar, földmérés, környezetvédelem, vízügy, faipar és lovas képzés is szerepel.

Soprontól Velencéig, Pápától Székesfehérvárig összesen tizenegy iskola működik a centrumhoz tartozva. Van közöttük több mint százéves intézmény, korszerű technikumi képzéseket kínáló iskola és olyan tanműhely is, amelyet az elmúlt években kellett hozzáigazítani a szakma megváltozott elvárásaihoz. Hoczek László Józsefnek 2020 óta az a feladata, hogy ebből az egymástól távoli és meglehetősen különböző világból működő rendszert építsen.

Augusztus 20-a alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntették ki. A hivatalos indoklás szerint

a középfokú agrárszakmai oktatás területén elhivatottan végzett, magas színvonalú munkáját ismerték el.

Egy ilyen mondatban nem látszik, mit jelent tizenegy iskola képzéseit összehangolni. Nem fér bele a tanműhelyek fejlesztése, a vállalatokkal folytatott egyeztetés vagy az a küzdelem sem, amelyet a talán kevésbé divatos, de nélkülözhetetlen szakmáért kell folytatni. Pedig a kitüntetés története valójában ezekből áll.

Mit kell ma megtanulnia egy agrárdiáknak?

A szakmát már nem lehet kizárólag tankönyvből megtanulni. A mezőgazdaság technológiája gyorsan változik. Az iskolából kilépő fiatalnak olyan gépekkel, digitális megoldásokkal és munkafolyamatokkal kell találkoznia, amelyekkel később a munkahelyén is dolgozni fog. Ha az oktatás évekkel lemarad a gazdaság mögött, a bizonyítvány ugyan megszületik, a használható tudás viszont hiányos marad.

Hoczek László már a centrum létrejöttekor arról beszélt, hogy a képzésnek abból kell kiindulnia, milyen tudásra van szüksége a gazdaságnak. Ehhez azonban a vállalatoknak is részt kell vállalniuk az oktatásban.

Ebből a gondolatból nőtt ki a duális képzés egyik legfontosabb ígérete. A diák nem egy elképzelt munkahelyre készül, hanem már tanulóként beléphet egy valódi üzembe vagy gazdaságba. Megismeri a munkarendet, a technológiát és azt is, mit várnak majd el tőle.

A díjazott szerint a duális képzésben részt vevő tanulóknál kevesebb a hiányzás és kiegyensúlyozottabb a teljesítmény. Egyes képzéseken havi 100–120 ezer forintos munkabért is kaphatnak. A pénz egy tizenéves számára természetesen erős érv. A fontosabb változás mégis az, hogy a tanulásnak látható tétje lesz. Amit délelőtt megtanul, annak délután már hasznát veheti.

Miért nem elég, ha egy szakma fontos?

Mert egy nyolcadikos nem munkaerőpiaci kimutatás alapján választ iskolát. A technikumi képzések iránt több helyen komoly az érdeklődés. Népszerű a mezőgazdasági technikus, a mezőgazdasági gépésztechnikus, valamint az erdészeti, környezetvédelmi és élelmiszeripari terület is. Ezekben már könnyebb megmutatni a korszerű technológiát, a továbbtanulás lehetőségét és a jól körülírható karrierutat.

A hagyományos, hároméves szakképző iskolai képzéseket jóval nehezebb megtölteni. Ez az agrárszakképzés egyik makacs ellentmondása:

A gazdaságnak szüksége van a gyakorlati szakemberekre, a fiatalok egy része mégsem érzi vonzónak ezeket a pályákat.

Az, hogy egy foglalkozás hiányszakma, legfeljebb a felnőttek számára hangzik meggyőzően. A diáknak azt is látnia kell, hogyan telik majd egy munkanapja, milyen körülmények között dolgozik, és hová juthat el néhány év alatt.

Mit jelent öt vármegye iskoláit vezetni?

Főleg azt, hogy a közös rendszer nem törölheti el az iskolák saját karakterét. Hoczek László nem egy központi hivatalból érkezett az agrárszakképzésbe. A centrum megalakulása előtt a soproni Roth Gyula Erdészeti Technikum igazgatója volt. Az 1885 óta működő intézményben az erdészeti és faipari oktatásnak olyan hagyománya van, amelyet nem lehet néhány egységesített dokumentummal helyettesíteni.

Más tudásra épít Bábolna, más helyi gazdasági környezet veszi körül Pápát, és megint más szakmai hagyományokat visz tovább Sopron vagy Szombathely. A centrum feladata nem az, hogy ezekből egyforma iskolákat készítsen. Közös fejlesztési irányt, megfelelő infrastruktúrát és működő gazdasági kapcsolatokat kell teremtenie köréjük. Ennek eredménye pedig akkor válik láthatóvá, amikor elkészül egy új tanműhely, korszerű eszköz kerül a gyakorlati oktatásba, vagy egy vállalat már nem csupán végzett munkavállalót vár az iskolától, hanem a képzésben is szerepet vállal.

Hoczek a duális agrárképzés szereplőit összehozó országos konferencián is azt hangsúlyozta, hogy az iskoláknak, a vállalatoknak és az ágazati képzőközpontoknak közösen kell gondolkodniuk.

Ez kevésbé látványos munka, mint átadni egy új gépet, nélküle azonban a gép könnyen csak drága berendezési tárgy marad. Az állami kitüntetés ezt a háttérben végzett rendszerépítést ismeri el.

Nem oldja meg a nehezen feltölthető képzések problémáját, nem talál egyik napról a másikra új oktatókat, és a gazdaság változását sem lassítja le. Arra viszont ráirányítja a figyelmet, hogy az agrárszakképzés sikere nem pusztán a tanterveken múlik. Embereknek, iskoláknak és vállalatoknak kell ugyanabba az irányba indulniuk.

Az idei állami kitüntetések indoklásai között Hoczek László József neve mellett jelent meg közvetlenül a középfokú agrárszakmai oktatás. A hivatalos névsorban mindez egyetlen mondat. Soprontól Velencéig tizenegy iskola mindennapjai töltik meg tartalommal.