A szakképzésről sokszor úgy beszélünk, mintha minden a tanműhelyben, a duális partnernél vagy a vizsgaeredményeknél dőlne el. Pedig legalább ennyire fontos az is, hogy egy centrum mit kezd a saját oktatóival: hagyja-e őket szépen, külön-külön túlélni a tanévet, vagy csinál nekik olyan szakmai közeget, ahol az ötletek, a jó gyakorlatok és a módszertani újítások láthatóvá válnak. A Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum (BGéSZC) idei oktatói versenye inkább az utóbbi kategória. Nem egy kipipálható belső rendezvénynek tűnik, hanem annak a jele, hogy a centrum tudatosan épít oktatói kultúrát maga köré.
Ez azért különösen fontos, mert a BGéSZC nem egy kicsi, zárt intézményvilág. Tizenkét iskola tartozik hozzá, a centrum pedig kifejezetten hangsúlyozza, hogy stratégiai partnerekkel és egyetemekkel együtt dolgozik azon, hogy a szakképzés valóban a mérnökképzés előszobája legyen. Emellett a duális képzési rendszert, az orientációs évfolyamot, a Dobbantó programot és a műhelyiskolát is kiemelt elemként kezeli. Vagyis itt nem csak arról van szó, hogy sok helyen sok minden történik, hanem arról, hogy van egy elég világos centrumszintű gondolkodás a fejlesztésről. Ebbe a logikába az oktatói verseny nagyon pontosan illeszkedik bele.
A verseny idei üzenete ráadásul nem valami üres motivációs díszmondat volt. A BGéSZC saját megfogalmazása szerint
az oktatók „a módszertani megújulás motorjai”, és a fókuszban olyan témák álltak, mint a tehetséggondozás, a felzárkóztatás, a DKA labor használata, a projektoktatás vagy az AI alkalmazása.
_
hirdetés
_
hirdetés
Ez már önmagában is elég sokat mond arról, hogyan gondolkodik a centrum az oktatásról. Nem úgy, mint valami merev tananyagátadási folyamatról, hanem mint folyamatos újratervezésről, ahol az oktató nem végrehajtó, hanem alkotó szereplő. Ez a különbség pedig a diákok szintjén is nagyon gyorsan látszik.
A zsűrizés rendszere is ezt a nyitottságot erősítette. A pályamunkákat nem csak egy belső kör nézte végig, hanem duális képzőhelyek képviselői, a centrum diákönkormányzatának tagjai és egy korábbi nyertes oktató is részt vett az értékelésben. Ez jóval több annál, mint amikor egy intézmény saját magát dicséri vissza saját magának. Inkább arról szól, hogy a BGéSZC a szakmai, pedagógiai és közösségi szempontokat egyszerre akarja láttatni.
A BKIK különdíja végül Nagy Gergelyhez, a BGéSZC Eötvös Loránd Technikum szakoktatójához került az ELTventure projektért,
amely iskolaidőn túl szervez közösségi programokat diákoknak és oktatóknak. Ez önmagában is erős projekt, de a fontosabb állítás mégis az, hogy egy ilyen kezdeményezésnek a centrumon belül van tere, láthatósága és szakmai visszhangja.
A Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum teljesítménye itt tehát nem abban mérhető igazán, hogy ki melyik különdíjat vitte el, hanem abban, hogy képes volt egy olyan platformot létrehozni, ahol a saját oktatóinak munkája nem elszigetelt egyéni teljesítményként, hanem megosztható, továbbvihető tudásként jelenik meg. A hivatalos eredményhirdetést június 5-re időzítették, de a lényeg valójában már előtte látszik: a centrum nem csak iskolákat működtet, hanem szakmai szemléletet is szervez maga köré. És ez a szakképzésben sokkal nagyobb dolog, mint amilyennek elsőre hangzik.
