A robotok árammal táplálkoznak, azt meg valahogy csak meg kell termelni. Képesek lesznek a robotok etetni önmagukat? E heti cikkünk erre kísérel meg választ adni.

 

 

Cikksorozatunk korábbi részeiben nem egyszer tárgyaltunk olyan szakmákkal kapcsolatos robotokat, melyek az emberek olyan alapvető igényeit segítik kielégíteni, mint mondjuk a táplálkozás vagy az egészségügy. De érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy a robotok igényeit kik fogják kielégíteni? Hát természetesen még több robot! Egy robotot meg kell építeni, de az autóipar példájából már tudjuk, hogy a gyártásban már most hatalmas szerepet játszanak a gépek. A karbantartást egyelőre (főleg) emberek végzik, de végül ott van a legfontosabb igény, mely nélkül a robotok nem tudnak az ég világon semmit sem tenni: az áram (mely nem mellesleg az emberi társadalom működéséhez is meglehetősen lényeges manapság).

 

Napenergia

 

Ma már elmondható, hogy a megújuló energiaforrások komolyan vehető alternatívát jelenthetnek a fosszilis fűtőanyagokkal szemben. Ami nem is egy rossz ötlet: ha a robotikai forradalom tényleg olyan sebességgel fog zajlani a jövőben, mint ahogy egyesek jósolják, egyre csak több és több elektromos áramra lesz szükség a működtetésükhöz. Ha pedig szeretnénk egy élhető környezetben tovább létezni, akkor elengedhetetlen lesz, hogy a Nap és a szél erejét minél hatékonyabban felhasználjuk. Bár egykor talán lehetséges lesz, hogy napelemekkel és akkumulátorokkal felszerelt robotok teljesen autonóm módon töltsék magukat újra, ez mindenesetre még a jövő zenéje. Egyelőre érjük be olyan robotok létezésével, melyek képesek a napelemek körülötti munkákat elvégezni. Kezdjük például a gyártással:

 

 

A napelemeket már legyártották, de fel is kell szerelni őket:

 

 

Ezután nem maradhat el a karbantartás sem. Fontos a napelemek tisztán tartása annak érdekében, hogy a legnagyobb hatékonysággal tudjanak működni:

 

 

A karbantartáshoz hozzátartozik a panelek folyamatos monitorozása is, annak érdekében, hogy az esetlegesen felvetülő problémákat, mint például a növényzet túlburjánzása vagy a mechanikai gondok, minél hamarabb orvosolni tudják:

 

 

Szélenergia

 

Bár szélerőművet viszonylag komplexebb építeni, mint lerakni pár napelemet, a robotok azért itt is otthonra találnak, és természetesen itt is szerepet kapnak a gyártásban:

 

 

Maga az építkezés folyamatában is részt tudnak venni, ez a robot például segít a szélerőművek toronyszerkezetének építésében azzal, hogy nagyon magasan csavarokat húz meg:

 

 

Természetesen még mindig hátra van az elengedhetetlen karbantartás: ez a robot képes megtisztítani és karbantartani a szélerőművek lapátjait, melyek nélkül csak igen nehezen képzelhető el a működésük:

 

 

Ez a szerkezet pedig egész egyszerűen csak tisztán tartja az amúgy rendkívül gyorsan és nagy mértékben koszolódó tornyokat:

 

 

Atomenergia

 

Nem lehet egyáltalán meglepő, ha ezen a ponton valaki összeráncolja a homlokát: az atomenergia, bár általánosságban tiszta energiaforrásként van nyilvántartva abból a szempontból, hogy nem szennyezi az ember közvetlen környezetét, viszont egyben potenciálisan a legveszélyesebb energiaforrás is: gondoljunk csak a csernobili vagy fukusimai katasztrófákra. Tehát: megbízunk annyira a robotjainkban és a mesterséges intelligenciában, hogy rájuk bízzunk egy atomerőművet?

 

Igaz, ami igaz: egy ilyen kérdésre nehéz jó szívvel csak úgy rábólintani. Lehet, hogy egy nap robotok hálózata fogja például gyártani, felszerelni, működtetni és karbantartani a napelemfarmokat, de ha valami biztos, az az, hogy az atomerőművekben, ameddig működnek, mindig is lesz emberi felügyelet. Mindemellett a mesterséges intelligencia például jelentős szerephez juthat ezekben az erőművekben:

 

 Például segíthetnek a karbantartási szükségletek előrejelzésében: az erőmű által termelt adatokat a mesterséges intelligencia feldolgozhatja, és annak segítségével előrejelzéseket tehet arról, hogy hol és mikor fognak mely alkatrészek meghibásodni.

 Szintén analízis útján segíthetnek hatékonyabbá tenni az erőmű működését és magát az áramtermelést is.

 Sőt: akár még újféle reaktorok tervezésében is segíthet.

 

A robotokat főleg olyan feladatok elvégzésére szeretnék használni ezen a területen, melyeket ha emberek végeznének el, potenciális sugárveszélynek lennének kitéve:

 

 

Az atomenergia termeléséhez elengedhetetlen a víz, mind a hűtéshez, mind magához az energiatermeléshez, ez a robot pedig arra specializálódott, hogy vízalatti területeket tisztítson meg a potenciálisan veszélyes anyagoktól:

 

 

A nukleáris erőművekben a hasítóanyagot, tehát aminek segítségével energiát termelnek rudak formájában szokták felhasználni. Ezeket a rudakat, miután „elhasználták” őket (a rudakban található anyag valójában nem használódik fel teljesen és továbbra is radioaktív, tehát veszélyes marad), nem lehet csak úgy kidobni a kukába. Ezek a rudak egyre radioaktívabbak lesznek és annyi meleget termelnek, hogy akár 10 vagy 20 évig is hűteni kell őket és csak ezután lehet újrahasznosítani őket, tárolásuk pedig nem meglepő módon elég veszélyes. De a robotok megfelelő használatával leegyszerűsíthető a folyamat:

 

 

Ha a rudakat nem lehet tovább újrahasznosítani, az nem azt jelenti, hogy már nem radioaktívak. Ilyenkor általában mély, specifikusan erre a feladatra kialakított, föld alatti létesítményekben helyezik el őket. Ezt a robotot például arra tervezték, hogy ilyen földalatti létesítményekben figyelje, mi a helyzet az „elásott” hasítóanyaggal:

 

 

Érdemes még megemlíteni, hogy robotokat már a fukusimai katasztrófánál is használtak, például arra, hogy feltérképezzék a radioaktív területeket:

 

 

Egyéb robotok

 

Az energetikai szektor határai nem húzhatók meg ilyen egyszerűen: hiszen ott vannak még az olyan energiahordozók is, mint a gáz vagy az olaj. A mesterséges intelligencia itt is feltűnik, elsősorban a termelési folyamat opzimalizálásában és a hibák kiszűrésében. Viszont vannak olyan robotok, melyek ennél direktebb módon képesek dolgozni ezeken a területeken. Például itt van ez a robotkutya, melyet specifikusan az olajiparnak terveztek, fő feladatai pedig a monitorozás és a karbantartás elősegítése információgyűjtéssel:

 

 

Ez a robot voltaképpen egy takarítórobot, csak a por helyett inkább a mérgező trutyit próbálja kiszipolyozni a vízből:

 

 

Ezt a robotot pedig arra tervezték, hogy vízalatti gáz- és olajvezetékek karbantartásában segédkezzen:

 

 

Végül pedig szintén egy vízalatti robot, mely a vízalatti kábelek lefektetésében segít:

 

 

Az itt dolgozó emberek kifuthatnak a gőzből

 

A szokásos kérdést most is fel kell tennünk:

 

el fogják venni a robotok az energetikai szektorokban dolgozók munkáját?

 

Ha mérnökökről van szó, akkor nem valószínű (hacsak nem leszünk hajlandók mesterséges intelligenciára rábízni az atomerőműveinket). Ha olyan dolgozókról van szó, akik olyan, veszélyes feladatköröket látnak el, mint az atomreaktorokban használatos üzemanyagrudak kezelése, akkor már valószínűbb, hogy igen. A demográfiai változások miatt ugyan csökkenhet a népesség, de tényleg azt hisszük, hogy az emberiség áram iránti csillapíthatatlan éhsége valamennyit is csökkenni fog? A helyzet kicsit egy önmagába visszahajló, körré formálódó ívre hasonlít: minél kevesebb munkát végeznek el emberek, annál több robotra lesz szükség, ezeket a robotokat pedig el kell látni energiával, így az energetikai szektornak növekednie kell, amihez több robotra lesz szükség és így tovább a végtelenségig. Egyáltalán nem tűnik légbőlkapott ideának az, hogy ebben a szektorban rohamosan csökkenni fog az emberek által elvégzett kétkezi munka, a helyüket pedig robotok fogják átvenni, biztosítva egy létfontosságú iparág zavartalan működését. Így voltaképpen biztosan kijelenthetjük: az energetikai szektorban már ott vannak a robotok, és ott is fognak maradni.