Csonka Dóra színésznő története sokak számára motiváló lehet, ahogyan kitartó munkával megvalósította gyermekkori álmát. Dóri a Békéscsabai Jókai Színház Színitanházban tanulta a színészmesterséget, amit igazi műhelymunkaként élt meg. Megosztotta velünk, hogyan emlékszik vissza erre a számára kedves időszakra, valamint még sok más érdekességet is elárult a színész szakmáról.

Kislánykori álma vált valóra a színészettel

Csonka Dóra színésznő kislánykorában először énekesnő szeretett volna lenni, utána pedig újságíró. Majd amikor elkezdett musical színjátszó szakkörbe járni, akkor tudatosult benne, hogy igazából színházi darabokban szeretne játszani és énekelni.

Az érettségi után szeretett volna civil szakmát is tanulni. Fel is vették a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karára, marketing szakra. Közben készült a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijére is, de mivel tudta, hogy oda általában többszöri nekifutásra lehet csak bejutni, ezért úgy volt vele, hogy amíg jelentkezik, addig is hasznosan tölti az időt, és elvégzi a gazdasági egyetemet. Egy év után azonban Dóri előtt megnyílt egy lehetőség a színészet felé. Egy barátnője invitálására részt vett egy énekversenyen Békés városában, ahol a zsűriben ott ült Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, aki éppen a következő félévben indított színész osztályt a Színitanházban. Dóri a versenyen beszélgetett az igazgatóval, aki meghívta a felvételire.

Dóri életében ezután nagy kaland kezdődött azzal, hogy beiratkozott a Színitanház hároméves Színész II. szakára. Szegedről Békéscsabára költözött, a szülői ház után először kollégiumba ment, majd később albérletbe költözött, és megkezdte az önálló felnőtt életet. Közben két év passziválás után a gazdasági egyetemet is folytatta távoktatás formájában, mert mindenképp be akarta fejezni azt is.

A Színitanházasok már diákként bekerültek a színházi vérkeringésbe

„Varázslatos érzés volt, hogy a Színitanházban pontosan azt tanulhattam, és arra készülhettem, amire mindig is vágytam kiskoromban.

Külön vonzó volt számomra, hogy a képzés konkrétan a színház falai között folyt és igazi műhelymunka volt”

– meséli Dóri az első impulzusait. Azt is hozzátette, hogy nagyon tudatos volt, és egyből felismerte, hogyha szorgalmas és kitartó lesz, illetve elég tehetségesnek találják, akkor a képzés után lehetőséget kaphat arra, hogy a színházban dolgozhasson, mint ahogy a korábban végzett diákok is. Nagy előnynek tartja, hogy a képzés során megismerkedhettek a színház művészeivel és rendezőivel, akikkel később kollégák is lettek.

Dóri úgy emlékszik vissza, hogy a színészképzés nagyon gyakorlatias volt, minden készségüket fejlesztették, rendszeresen voltak beszéd-, tánc- és énekóráik is. A második évtől már színházi darabokban, előadásokban is volt lehetőségük fellépni. Kifejezetten izgalmasak voltak a színészmesterség vizsgák is, ahol eleinte néma jeleneteket, majd helyzetgyakorlatokat végeztek, a harmadik év végén pedig már egy komplex előadást mutattak be, amire az összes tanár és a színház művészei is beültek.

„Legyetek bátrak és nyitottak, ne féljetek semmitől” – tanácsolja Dóri azoknak, akik a színész képzésre felvételiznének.

Szerinte feltétlenül érdemes jelentkeznie azoknak, akiket érdekel a színház világa, még akkor is, ha most még nem is biztosak benne 100 százalékosan, hogy színművészek szeretnének lenni. Dóri elmesélte, hogy a volt osztálytársai közül van, aki végül táncos lett, más rendezőasszisztens, súgó, vagy kellékes lett, és nagyon szeretnek velük együtt dolgozni, mert mivel ők elvégezték a színész képzést, ezért pontosan tudják, hogy mire van szüksége a színpadon a színésznek. „Akit megérint a színház iránti szerelem, az meg fogja találni a helyét és az útját ebben a világban” – fogalmaz Dóri.

A szülőknek azt ajánlja: „Ha megvan a fiatalban a színház iránt rajongás és szeretet, akkor azt engedni kell. Még ha a végén nem is válik színész belőlük, a színházon belül jó eséllyel helyezkednek el valamelyik háttérszakmában. Annál jobb nincs a világon, mint amikor az ember szereti a hivatását, és mosolyogva jár be dolgozni.”

A színészet életsílus

Fotó: Tóth Miklós

„A legjobb számomra a szakmában az, hogy nem érzem azt, hogy dolgozom. Néha nekem is vannak nehezebb napjaim, de amikor felmegyek a színpadra, akkor azt nem úgy élem meg, hogy most be kellett menni a munkahelyemre, inkább boldogság tölt el, hogy azt csinálhatom, amire egész gyerekkoromban vágytam” – osztotta meg velünk Dóri.

Bár nem egy hagyományos 8 órás munkarendben dolgozik, és van, hogy este 10-kor ér véget egy előadás, szereti a változatosságot és a rugalmasságot. Persze, nekik is vannak fix elfoglaltságaik, a próbák például jellemzően 10 és 14 óra, majd 18 és 21 óra között tartanak. És amikor épp nincsenek bent a színházban, akkor is azon gondolkoznak, hogyan formálhatnák meg még jobban a karaktert, illetve a szövegtanulásra is kell időt szánni.

A színésznő azt is elmondta, hogy a színészi hivatás nagyon komplex. „Szorgalmasan és alázatosan kell hozzáállni a munkához. Minden tudásunkat, energiánkat bele kell tenni, és fizikailag is topon kell lenni.”

A színészet tehát egyrészt egy rugalmas szakma, ami sok lazaságot igényel, másrészt viszont nagyon fegyelmezettnek és koncentráltnak kell lenni. Például pont egy könnyednek tűnő vígjátéknál szinte matematikai pontossággal ki van számolva, hogy milyen időzítéssel és hanglejtéssel hangozzon el a poén, hogy az jól átmenjen a nézőknek.

A mindennapokban is tudatosan kell élni. Dóri erre azt a példát hozta, hogyha két hétig szünet van a színházban, neki az idő alatt is oda kell figyelnie magára, hogy hasonló fizikummal tudja folytatni a fellépést. Nagyon sok zenés darabban játszik, és az énekórák mellett sportol is, hogyan folyamatosan fenn tudja tartani a szintet. Az önfejlesztés nagyon fontos része a színész szakmának. Azzal még nem ért véget a munkájuk, hogy lejöttek a színpadról, szinten kell magukat tartaniuk fizikailag és lelkileg is.

Dóri rendszeresen fut, és a futás nagyon jól fejleszti az állóképességet, ami elkél az olyan színdaraboknál, ahol 1,5 órán keresztül le sem jönnek a színpadról, végigéneklik és táncolják az egész előadást. Fun fact, hogy Dóri azt is elmesélte, a kollégái tanácsára a futópadon is szokott énekelni, és ez nagyon hatásosnak bizonyult a zenés darabokra való felkészülésnél, de a prózai előadásoknál is jól jön, hiszen hatalmas energiaszinttel léteznek a színpadon.

Dóri a Békéscsabai Jókai Színházban játszik. Most éppen Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének a musical változatán dolgoznak, amit Fatia Negra címmel fognak májusban bemutatni. Dóri emellett két produkcióban a Madách Színházban is játszik. Legutóbb a Six című musicalben szerepelt, illetve nyáron a Mamma Mia! című musicalben is láthatjuk. Dóri szerint a Színitanház arra is jól felkészítette, hogy egyszerre több helyen is helyt tudjon állni. És végül az SZFE-re is felvételt nyert, ahol januárban már le is lediplomázott drámainstruktor szakon.