_
hirdetés
_
hirdetés
A technikai kütyükkel kevésbé foglalkozók talán csak egy újabb legyintéssel egybekötött sóhajtással vették tudomásul az Apple nemrég megjelent Vision Pro névre hallgató szemüvegét. Pedig a szemüveg egy új korszak előfutára lehet, amely rengeteg veszélyt is tartogat, leginkább a fiatalabb generáció számára.
Akik pedig megnézték a bemutató kisfilmet, a technikai innováció csodálata mellett is érzik azt a nem veszélyesen támadó, mégis zavaróan jelenlevő rossz érzést, mint amikor úgy érzed elfelejtettél valamit, de nem tudsz rájönni mi az.
Persze – mint amolyan konyhakés, amellyel kenyeret is lehet vágni, ám embert is lehet ölni – ez a szemüveg is csak annyira jó vagy rossz, mint amire használjuk.
Ahogy a videót készítő Youtuber, Casey Neistat is megmutta a 2018-ban megjelent Ready Player One című film elég részletesen foglalkozik a problémával. Azzal a problémával, amire nekünk kellene felkészítenünk utódainkat. Ez pedig nem más, mint hogy
hogyan ne ragadjanak gyermekeink egy virtuális térben.
Egy olyan világban, ahol avatarjaikon keresztül lehetnek bárkik és bármik, bármit megszerezhetnek és mindenkinek több élete van. Hogyan kerüljük el, hogy függővé váljanak egy olyan világtól, ahol bárki megkaphatja az ideiglenes boldogság illúzióját, még azok is, akik eddig csak valamilyen illegális tudatmódosító szer hatása alatt tudták elképzelni jobb életüket? Hogyan vegyük fel a versenyt egy olyan világgal, ahol izomkolosszusra gyúrni magadat vagy lefogyni csak beállítás kérdése, ahol akár repülhetsz is, anélkül hogy a végén pofán csapna egy makacs fizikai törvény?
_
hirdetés
_
hirdetés
Igen, a filmipar régóta foglalkozik a problémával, és igen például az ikonikus Mátrix trilógia is érinti a kérdést, mondjuk ahogy Cypher inkább a Mátrixban való létet választja gazdag fontos emberként, mint a valós életet a csatornában.
Fontos azonban leszögezni, hogy a szörnyülködés és a mindmeghalunk helyett inkább megoldásra kell törekednünk,
hiszen a nagy klasszikus sci-fi mozik egyre inkább dokumentumfilmmé változnak: ha akarjuk, ha nem. Aki minden elektromos kütyüben pedig magát a sátánt látná, azt emlékeztethetjük, hogy mondjuk például ezáltal a legjobb specialista orvos kezelheti egyik szerettét a világ túlsó feléről.
Akkor mégis mit tehetünk mi, egy olyan generáció tagjai, akik még látták a hétfői adásszünetet? Apropó adásszünet… mindegy inkább nézzétek meg a Ready Player One című filmet, ha pedig láttátok akkor értitek.
Szóval itt állunk ezzel a problémával, amelynek megoldása a mi feladatunk.
A mi feladatunk az oktatási rendszerben felkészíteni a fiatalokat a jövőre a jelenre. Ehhez azonban őket is be kell vonjuk és meg kell ismertetni velük az online és offline világ különbségét. Ha tiltjuk a digitális eszközök használatát, azzal csak annyit érünk el, hogy a mi csimotánk kerül hátrányba azokkal szemben, akiket nem tiltottak el.
Meg kell ismertetnünk velük a digitális függőség jeleit, és a harcot ellene, amit nagy valószínűséggel egész életükben fognak vívni, és amely harcban mi magunk – valljuk be – vesztésre állunk.
A most felnövő generáció életének szerves része lesz a virtuális és a kiterjesztett tér. Ezzel dolgoznak majd a munkahelyükön, ezzel játszanak, és adott esetben még a kaját is ezzel rendelik meg.
Meg kell találnunk a válaszokat ezekre a kérdésekre.
A mi feladatunk megtanítani gyerekeinket, hogy ezek csak eszközök, megtanítani őket az önkortollra és arra, hogy
fizikai létüket ne cseréljék le egy virtuálisra még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy annak jobb a grafikája.