Gyorsan változó világunkban, gyorsan kell alkalmazkodnunk az igényekhez is, főleg ha a megélhetésünkről van szó. Van az úgy, hogy nem sikerül jól elsőre a pályaválasztás. A jó hír az, hogy napjainkban könnyen jöhet a régen lehetetlennek tűnő újratervezés. Olyan alanyok meséltek nekünk, akik eredeti szakmájukat hátuk mögött hagyva átképezték magukat, és teljesen új vizekre eveztek. Hogy mi volt ennek az oka, azt is elmondták.

Dóri 27 éves, egy viszonylag keresett szakmát tanult ki: a társadalombiztosítási ügyintézőt. Ez az a szakma, amire mindenki azt mondja, hogy ezzel meg lehet élni. A hölgy ma mégis inkább kézápoló és műkörömépítőként dolgozik. A két szakma igen távol áll egymástól, megkérdeztük Dórit, mi az oka annak, hogy ilyen éleset váltott.

„Rögtön érettségi után, fiatalon megcsináltam a tb ügyintéző tanfolyamot. Azért ezt választottam, mert ilyen jellegű szakközépiskolába jártam, és ez tűnt a  legegyszerűbbnek, legkézenfekvőbbnek. Nem volt egy alaposan átgondolt döntés. Semmi nehézséget nem jelentett az elvégzése, csináltam a dolgomat, ez volt a megszokott. Nem találtam meg benne magam, és rájöttem, hogy nekem egy olyan szakmára lenne szükségem, ahol kreatív lehetek, és emberekkel foglalkozhatok. Mindig is szerettem aprólékos, nagy odafigyelést igénylő munkafolyamatokat végezni, így kitaláltam, hogy körmös leszek. Már a tanfolyam elvégzése közben éreztem, hogy jó úton vagyok. Élveztem minden pillanatát. Majd azonnal kiváltottam a vállalkozóimat, és szépen lassan lépésenként csináltam egy szalont magamnak. Azóta már ott tartok, hogy szinte nem tudok új embereket fogadni, állandó vendégeim vannak, és nagyon szeretem a munkámat. Merni kell váltani, ha az ember nem azt az utat járja, amire hivatott lenne. Én nem bántam meg a döntésemet.”

A idősebb generáció tagjai követték atyáik és anyáik útját, vagy azt, amelyre irányították őket. Ha valakinek az apja borbély volt, akkor a fiú is az lett, egész generációk követték így egymást. Így gyakran éltek le úgy egy életet, hogy lehet, hogy másban rejlett a tehetségük, vagy más volt a dédelgetett álmuk, de szólni sem mertek, nemhogy lépni az ügy érdekében.

Szerencsére mára már bátrabbak az emberek, ezt igazolja a 28 éves Laci példája is. Laci útja fiatal kora ellenére, rögösnek mondható: szakmunkásképzőben kezdte a szakács sulit, majd iskolát váltott, ácsnak tanult.

„Én voltam az egyetlen a nyolcadikos pályaválasztás előtt, aki biztosra tudta, hogy mi akar lenni: szakács. El is kezdtem a szakmunkásképzőt, majd a szülői duruzsolás miatt, szakot váltottam, ugyanis apumnak van egy évtizedek óta jól menő ács vállalkozásra, amit szeretett volna rám bízni majd. El is végeztem az ács szakot, annak ellenére, hogy tériszonyom van.

A kényelem miatt csináltam. Nem akartam saját utat kitaposni, és eleget akartam tenni a szüleim akaratának. Persze a pénz is eléggé motivált, jól lehet vele keresni.

Éveket húztam le a saját vállalkozásunk vezetésével, de hiányzott valami. Végül hosszas évődés után, megcsináltam egy okj-s szakács képzést, ami az eredeti tervem volt. Dolgoztam is egy ideig egy étteremben, viszont a sok önállósággal töltött év után, nem jött be a nyomás, és a stressz, amit egy étteremben tapasztal szakácsként az ember, meg ott alkalmazott voltam, volt főnököm. Meguntam, felmondtam és visszamentem a vállalkozásunkba, ácsnak. A mai napig ezt csinálom, és most már biztos, hogy ezt is fogom, egészen a nyugdíjig. Nem bántam meg ezt a kis kitérőt, mert így új dolgokat tanultam, befejeztem amit terveztem, és rájöttem, hogy ezt a munkát kell csinálnom, amit most: ács vagyok.”

Bizonyára számos ilyen életút van az ismeretségi körünkben, talán a legtöbbről nem is tudunk. Sokan nem mernek az álmaik után menni, inkább belenyugszanak abba, ami van. Tanulhatnánk bátorságot a fiataloktól! Nem mindig tud a szülő, vagy a gyerek reális döntést hozni a csemete jövőjével kapcsolatban a pályaválasztás idején. Ahogy telik az idő, előjöhetnek addig ismeretlen készségek, tehetségek, amelyek képesek új útra terelheti az illetőt. A jó hír az, hogy később már lehet tökéletes a döntés, mindegy, hogy az második, vagy harmadik nekifutás. Sosincs késő tanulni, sosincs késő módosítani a tervet, hiszen az a pár év így is úgyis eltelik, ha akarjuk, ha nem akkor már teljen értelmesen, tanulással.