Tizenhárom éves vagy. Az életed eddig abból állt, hogy ne bukj meg technikából és írd meg időre a házit. Most meg az van, hogy dönts arról, milyen munkát akarsz végezni életed végéig. Mert igen, a rendszer úgy működik, hogy ha nem mész gimibe, akkor bizony szakmát választasz – és nem csak úgy „tapasztalatot gyűjtesz”, hanem belelépsz egy konkrét irányba. Úgy, hogy közben sokszor azt se tudod, mit jelent az a szakma, hogy „logisztikai ügyintéző”. (Spoiler: nem valami fancy nyomkövető-szakértő.)

És akkor jön a nyílt nap. Ott már mindenki profinak tűnik. A tanárok kipihentek, a diákok beidomítottak, az udvaron sonkás zsömlét osztanak.

Minden szép. Minden működik. Mindenki mosolyog.

De mit érdemes valójában figyelni? Mit kell kérdezni, ha nem akarsz hülyeséget választani?

A nyílt nap nem vásár. De nem is színház.

Ne hagyd, hogy csak „bemutassanak” egy iskolát. Ez nem céges prezentáció. Itt te választasz – és ha már úgyis a következő három-öt éved múlik rajta, akkor jogod van valódi infókhoz jutni.

Figyelj a következőkre:

 Az iskolai folyosókon milyen a hangulat? (Van élet? Nevetés? Vagy csak tanárok próbálják elhessegetni az odatévedt diákokat?)

 Beszélgetnek-e veled tényleg? Vagy csak elhadarják a szakmákat?

 Elvisznek-e a műhelyekbe? (Ha nem, az szerinetem rossz jel.)

 Látsz-e olyan eszközöket, amik nem voltak újak már az apád idejében sem?

És akkor mit kérdezz?

Na ez a legfontosabb rész. A legtöbb gyerek ilyenkor fél kérdezni. Inkább hallgat. Nehogy hülyének nézzenek. Pedig a hülye kérdés az, amit nem mersz feltenni.

Íme pár kérdés, amit nyugodtan tegyél fel, és ha nem tudnak válaszolni rá normálisan, akkor az iskola nem neked való:

Hol és mit fogok dolgozni, ha ezt a szakmát elvégzem?

Ne általánosságot kérj. Konkrét példát. Ne azt mondják, hogy „a szakma keresett”, hanem azt, hogy „két volt diákunk most Ausztriában van CNC-sként, havi 2000 euróért”.

Mennyi időt vagyunk a műhelyben?

Van, ahol tényleg sokat, máshol szinte semmit. Ha technikumról van szó, ne legyen meglepetés, ha a gyakorlat csak 11. osztálytól lesz több. De az arány nagyon fontos.

Kik a duális partnerek? És mennyien jutnak ki közülünk hozzájuk?

Lehet, hogy egy cégnevet sem fogsz ismerni, de ha van együttműködő cég, az jó. Viszont ha csak 3 tanuló mehet oda egy évben, akkor te valószínűleg nem leszel köztük.

Kapunk-e eszközt, ruhát, védőfelszerelést? Mennyibe kerül az év elején minden?

Az anyagiakat is ki kell deríteni. Nem mindegy, hogy felszerelnek-e vagy neked kell mindent venned. Ahogy az sem, hogy mindenből kapsz-e újat, ha például kinövöd, ami igen valószínű a kamaszéveid kellős közepén!

Lehet-e később más szakmát tanulni?

Mert lehet, hogy rájössz: nem ez kell. Jó, ha van átfedés más szakmákkal, ha később módosítanál. Például ha az IT-szaknál unod a programozást, de maradhatsz rendszergazda irányban.

A döntés nem örökre szól – de éveket veszíthetsz, ha vakon lépsz be egy olyan ajtón, amit csak „tetszett a suli” alapján választottál.

A kutatások szerint a pályaválasztás sikerét nem az határozza meg, mennyire volt biztos benne a diák (Krumboltz, 2009), hanem az, mennyire volt elérhető és megbízható az információ a döntés pillanatában.

Szóval kérdezz! Nézz be az ajtók mögé! Ülj be egy órára! Nézd meg a vécét. (Komolyan. Rengeteget elárul az iskola hozzáállásáról.) És ne feledd: ez most rólad szól. Nem anyádról. Nem az osztálytársadról. Rólad.