A sporthoz mindenkinek van valamiféle kötődése, akár szereti, akár maga is űzi, akár utálja. A robotok pedig úgy tűnik, készen állnak arra, hogy rajtvonalhoz álljanak: már csak az a kérdés, hogy képesek-e felvenni a versenyt emberi riválisaikkal. Cikksorozatunk e heti része erre kísérel meg választ adni.

A sport, mióta emberi társadalomról beszélhetünk, szerves része annak. Az emberek már 15 ezer éve is sportoltak (és ezt barlangrajzokon meg is örökítették), a görögök és rómaiak pedig egészen új szintre emelték azt. A sport azóta igazán tömegszórakoztatássá nőtte ki magát, de ennél komplexebb szerepet tölt be a modern társadalomban: egyszerre buzdítja az embereket mozgásra, jelent kitörési lehetőséget a szegény, de tehetséges fiataloknak és rituális közösségi funkciójában összeköti a nézőket. A sport emellett több százmilliárd dolláros iparággá nőtte ki magát: a baseball-kártyáktól kezdve a futballjátékosok sokszor eurómilliókat érő átigazolásán át egészen a minden nap megrendezett sportesemények választékáig.

Végül, de nem utolsósorban a sport emellett még végtelenül emberközpontú is: a profi sportolók más kulturális figurákkal összemérhetetlen népszerűséggel bírhatnak és ezreknek vagy akár millióknak is példaképül szolgálhatnak. Egy ilyen területre vajon be tudnak férkőzni a robotok? A rajongók vegyes érzelmekkel tekintenek a dologra: a fiatalok 49 százalékát (a küzdősportok esetében csak 24 százalékuk) érdekelné egy csak robotversenyzőkből álló bajnokság, és csak 17 százalékuk gondolja úgy, hogy a robot-sportok valaha is annyira népszerűvé válhatnak mint azokat, amiker emberek űznek. Az pedig, hogy egyáltalán szükség van-e robotsportolókra, egy egészen más kérdés.

Edzőpartnertől a pályafestőig

Akár van, akár nincs, az, hogy a robotok jelen vannak a sportokban, már kész tény. Érdemes két részre választani a mezőnyt: azokra a robotokra, melyek valamilyen módon segédkeznek a sportolásban vagy képesek a sporthoz hasonló műveleteket végezni, és azokra, akik maguk is sportolnak. A két kategória között, de inkább erősen az első felé hajolva találkozhatunk azzal a típussal, mely edzőpartnerként segít a felkészülésben, legyen szó röplabdáról…

…teniszről…

…vagy baseballról.

Parkour-robot is létezik már, és egyébként egész jól mozog.

A mesterséges intelligencia szintén szerephez jut az edzésben. Edzésterveket dolgozhat ki az adott illető paraméterei alapján, segíthet a célok kitűzésében, megfigyelheti annak egészségügyi adatait és adatokat gyűjthet teljesítményéről az orvosok vagy az edzők számára, amivel hatékonyabbá tehetik a munkájukat.

A robotok esetleg a bíráskodásban is segíthetnek, az amerikai baseball-bajnokság, a Major League Baseball például jövőre tervezi a bevezetésüket, mely valódi mérföldkő lesz a robotika történetében.

De esetleg olyan helyeken is segíthetnek, melyeken nem is számítanánk rájuk: például felfestik a pályát.

Már a robotoknak is van saját olimpiájuk

A második kategóriába tartoznak azok a robotok, melyek maguk is sportolnak és résztvesznek versenyeken. Ilyen robotok már vannak és saját versennyel is rendelkeznek: idén előszőr rendezték meg Pekingben a World Humanoid Robot Games-t, melyen 280 csapat több mint 500 „sportolója” vett részt, és 28 versenyszámban mérték össze képességeiket, ezen felül pedig, mint azt a neve is sugallja, humanoid robotok versenyeztek. A sportágak közé tartozott az atlétika…

…a box…

és a futball is.

Egy ilyen esemény tagadhatatlanul jelentőségteljes, ugyanis azt jelzi, hogy a robotok már a fizikai sportok terén is elkezdték felvenni a versenyt az emberekkel, bár kérdéses, hogyha összevetnénk a képességeiket, egyelőre melyik kerekedne felül. A sakkban, melyet joggal nevezhetünk az elme sportjának is, ez már bekövetkezett: az IBM sakk-gépe már több, mint 25 éve képes volt arra, hogy legyőzze Garry Kasparovot, az akkori legjobb sakkjátékost, a botok pedig azóta csak még erősebbek lettek.

Képesek a végén az emberek nyerni?

A kérdés most egy picit máshogy fog hangzani:

képesek lesznek e a robotok valaha is felülkerekedni az emberi sportolókon?

A kérdést több szempontból érdemes megvizsgálni. Ha a mentális képességeket nézzük, a mesterséges intelligencia már most játszi könnyedséggel meg tudja haladni az embereket, ha olyan játékról van szó, mint a sakk. Ha a fizikai képességeket nézzük, ez még azért nem annyira biztos: a leggyorsabb humanoid robot jelenleg 14,4km/h-s sebességgel tud futni, mely messze elmarad a profi rövidtávfutóktól, de a profi hosszútávfutókat sem megközelíti meg. Nem kétséges, hogy ez az adat a humanoid robotok viszonylagos kezdetlegességének tudható be és előbb-utóbb lesznek olyanok is, akik gyorsabban futnak Usain Bolt-nál, pontosabban lőnek kapura, mint Lionel Messi és a legprofibb harcművészt is könnyen a földbe tudják majd döngölni.

A válaszvonal vélhetően a humánfaktor lesz: egy olyan robot, akinek a képességei teljes mértékben „veleszületettek”, nem kell érte egy percet sem edzenie és eredménye inkább a tervezőjét méltatják, mint saját magát, soha nem lehet megfelelő példakép az emberek számára (kivéve annak, akinek a fent említett tervező lesz a példakép). Ki számára apelláló az erőfeszítés nélküli győzelem? A profi sportolók győzelmei rajongóik szemében valójában nem csak és kizárólag az ő győzelmeik, hanem egyben a sajátjaik is, az út, amin keresztül eljutottak oda, ahol vannak pedig inspiráló. Így az ember emberfeletti teljesítménye több annál, aminek előszőr látszódhatnak, ezt az élményt a robotok pedig valószínűleg sosem tudják majd utánozni.