A 20. század első felében született jövőképek egyszerre voltak lenyűgözők, naivak és meglepően előrelátók. Műszaki vívmányok, társadalmi átalakulások, ipari automatizáció – mindezek hatására sokan úgy érezték, hogy a munka világa gyökeresen megváltozik majd. De mit gondoltak konkrétan a szakmákról, a kézzel végzett munkáról vagy épp a szakképzésről? Összegyűjtöttünk négy korabeli jóslatot – és megnéztük, mi valósult meg belőlük.

A könyvek elavulnak, a tanulás képeken keresztül történik majd – Thomas Edison jóslata (1913)

Thomas Edison, a korszak egyik legismertebb feltalálója 1913-ban azt állította, hogy a könyvek hamarosan elavulttá válnak az iskolákban.

A tanulás fő médiuma szerinte a film lesz: a gyerekeket „a szemükön keresztül” fogják tanítani, nem pedig olvasással.

A gondolat radikálisnak tűnt, de valójában megelőlegezte az audiovizuális tananyagok, oktatóvideók, digitális tanulási platformok és e-learning felületek mai világát. A könyv ugyan nem halt ki – sőt, továbbra is a mélyebb tudás egyik legfontosabb forrása – de Edison alapvetése, miszerint a vizualitás meghatározó szerephez jut, ma már evidencia. És akkor még szóba sem jött a TikTok…

Napi három óra munka is elég lesz – John Maynard Keynes elképzelése (1928)

A neves közgazdász, John Maynard Keynes 1928-ban azt jósolta, hogy a technológia fejlődése és a gazdaság növekedése lehetővé teszi, hogy a jövő emberének – tehát például unokáinak – napi három órát kelljen csak dolgoznia.

Ez a jóslat annak idején reálisnak tűnhetett: az elektromos gépek, automatizált rendszerek és gyorsuló termelés valóban csökkentették a fizikai munkaterhelést. A valóságban azonban a munkaidő alig csökkent, sőt: sokan érzik úgy, hogy még túlterheltebbek, elfoglaltabbak, mint korábban.

A technológia fejlődött, de a társadalmi struktúrák és a fogyasztási szokások nem alkalmazkodtak úgy, ahogy Keynes remélte.

Minden háztartásban lesz saját gyár – Popular Mechanics (1950)

A népszerű amerikai magazin, a Popular Mechanics egy 1950-es cikkében azt írta, hogy a jövő háztartásai saját mini-gyártósorokkal lesznek felszerelve. A családok otthon maguk készítik majd el a szükséges eszközöket, ruhákat, bútorokat, mindezt automatizált gépekkel.

Ez a jóslat elsőre túlzónak tűnik, de valójában megelőlegezte a házi 3D nyomtatók, CNC-gépek, DIY-robotkarok világát.

A barkácsolás új értelmet nyert: a mai „maker movement” és otthoni prototípus-gyártás részben ezt a víziót valósította meg

– ha nem is minden háztartásban, de sok műhelyben és oktatási központban.

A kézi munka teljesen eltűnik – Technocrat Magazine (1932)

A Technocrat magazin egy 1932-es számában a gépesítés és az automatizálás oly mértékű elterjedését jósolta, hogy néhány évtizeden belül „nem lesz szükség többé kézi munkára”. A gépek szerelik össze a termékeket, karbantartják az eszközöket, sőt, akár önmagukat is.

Bár a gépek valóban sok területen átvették a fizikai munka szerepét,

a szakmák jelentős része még mindig kézügyességet, figyelmet és emberi beavatkozást igényel.

Asztalosok, fodrászok, pékek, autószerelők – egyik sem tűnt el. A gépek nem helyettesítik, hanem kiegészítik a szakembert, aki ma már digitális tudással is rendelkezik.

A gyerekek 12 éves korukra szakmát tanulnak – New York Times (1910)

Egy 1910-es New York Times cikk szerint a jövő társadalmában a gyerekek hamarabb tanulnak majd szakmát, mint korábban, mert a világ gyors változásai gyorsabb alkalmazkodást követelnek meg.

Ez a jóslat nem teljesen vált be, de

a korai pályaorientáció és a duális szakképzés rendszere mára sok országban – így Magyarországon is – valóban egyre korábbi életkorban elkezdődik.

A gyakorlatorientált képzés, az iskolai vállalati együttműködések, a „próbáld ki magad” szemlélet valóban az ifjúsági szakképzés kulcsa lett – bár nem tizenkét éves kortól.

Ezekből a jóslatokból i látszik, hogy a 20. század hajnalán sokan úgy hitték, a technológia és a gazdaság robbanásszerű fejlődése forradalmasítja majd a tanulást, a munkát – és magát az embert is. Volt, aki túl optimista volt, más meglepően pontosat jósolt. Egy biztos: a szakmák világa nem szűnt meg – csak átalakult. A kézügyesség mellé digitális tudás, a rutin mellé rugalmasság, a hagyományos műhely mellé mobilapp és CAD-terv társult. De a lényeg nem változott: dolgozni, alkotni, tanulni – ez mindig is emberi dolog marad.