Kevés férfi tanár tanít ma Magyarországon – különösen igaz ez az általános iskolák alsó tagozatára és a humán tárgyakra. Pedig a pedagógusi pályán is szükség lenne a nemi sokféleségre. Nem azért, mert a gyerekeknek „férfimintára” lenne szüksége, hanem mert minden szakmának jót tesz, ha a különböző látásmódok együtt érvényesülnek benne.

Hol vannak a férfi tanárok?

Bár a tanári pálya elvileg nyitott mindkét nem számára, a gyakorlatban a tanári szobákban már régóta női túlsúly érezhető. Az Oktatási Hivatal adatai szerint 2024-ben az állami fenntartású köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusoknak csupán körülbelül 15 százaléka volt férfi. Alsó tagozaton ez az arány még alacsonyabb: egyes becslések szerint nem éri el az 5 százalékot sem.

A trend nem csak hazai sajátosság: az OECD 2022-es „Education at a Glance” jelentése szerint

a tanári pálya Európa-szerte elnőiesedett, különösen az alsóbb évfolyamokon.

Mégis, Magyarországon különösen kevés a férfi tanár – és ez nem csupán statisztikai érdekesség.

A gyerekek sokfélesége sokféle mintát kíván

A gyerekek fejlődése során kulcsszerepet játszanak a felnőtt minták – nemcsak otthon, hanem az iskolában is. Ha egy fiúgyerek soha nem találkozik férfi tanárral, azt a képet rögzíti, hogy a tanulás, az érzelmi intelligencia vagy a gondoskodás „női dolgok”. A férfi tanárok jelenléte tehát nemcsak a fiúk, de a lányok számára is fontos, hogy megértsék: az értelmiségi lét, az empátia és a szociális készségek nem nemhez kötöttek.

A tantestület is profitál a sokszínűségből

Egy soknemű tantestület több nézőpontot, eltérő stílusokat, különféle pedagógiai megközelítéseket képvisel – ez pedig gazdagabbá, rugalmasabbá és befogadóbbá teszi az iskola működését. A nemek közötti együttműködés a nevelésben is segíti a komplex problémák kezelését, az osztálydinamika átlátását, és a tanulók közötti konfliktusok érzékenyebb kezelését.

A férfi tanárok különösen fontosak lehetnek a veszélyeztetett tanulók körében

Több nemzetközi kutatás (pl. UNESCO Global Education Monitoring Report, 2021) kiemeli, hogy azokban a közösségekben,

ahol sok a csonka családból érkező gyermek, a férfi tanárok szerepe megnő.

Egyfajta érzelmi biztonságot, stabilitást, következetességet kínálhatnak, ami segíti a tanulók fejlődését és iskolai megtartását.

Miért nincs több férfi tanár?

Az okok összetettek. A társadalmi nemi sztereotípiák (pl. a „férfi tanár kevésbé férfias”, vagy „a tanári pálya nőies hivatás”) már a pályaválasztás előtt kiszűrik a fiúkat. Emellett a férfiak gyakran magányosak maradnak a tantestületekben, különösen, ha humán tárgyakat tanítanak. A férfi tanár sokszor „exotikum”, „karakter”, vagy épp „a keménykezű” szerepébe szorul – ahelyett, hogy egyenrangú partnerként részt vehetne a nevelési munka minden aspektusában.

Mit lehetne tenni?

 Pozitív kommunikáció: Mutassunk példaképeket! A médiában is jelenjenek meg férfi tanárok, akik elkötelezettek, hatékonyak és inspirálók.

 Támogató közeg: A férfi tanár ne legyen „különlegesség” vagy „maszkulin ikon”, hanem egyszerűen: tanár.

 Célzott ösztöndíjak: A tanárképzők kínálhatnának célzott támogatásokat a férfi hallgatók számára, különösen az alapfokú képzésben.

 Pályaválasztási kampányok: Ne csak technológiai pályákra csábítsuk a fiúkat, hanem mutassuk meg, hogy a tanári pálya is kihívásokkal és értékkel teli hivatás.

Nevelni csak együtt lehet

A tanítás – ahogy mondjuk a villannyszerelés – nem női vagy férfi szakma. Az egyik legfontosabb közösségi tevékenység és éppen ezért nem lehet, hogy csak az egyik nem vállalja a terhét. A férfi tanárok nem pótolni, hanem kiegészíteni tudják kolléganőik munkáját. Mert minden gyereknek joga van megtapasztalni, hogy a tudás, a gondoskodás, a rend, a kíváncsiság és a támogatás – nemtől független értékek.