Régi téma az EU-ban, hogy hogyan lehetne egész Európa-szerte elismertetni a különböző nemzetállamokban megszerzett végzettségeket. Eszközök vannak, de a munkáltatók általában azért egyenként ítélik meg munkavállalóikat. Mit lehetne tenni és mi várható a jövőben? Cikkünk próbát tesz arra, hogy kivesézze ezeket a kérdéseket.
Hogyan zajlik az elismerés folyamata?
Elmondható, hogy egy átfogó, közös keretrendszer hiányában a munkavállalók egyéni alapon vannak megítélve. Ez nagyjából annyit tesz, hogy az ember elmegy egy állásinterjúra, próbanapra, stb. és a munkáltató a rendelkezésére álló információk segítségével hozza meg a döntést. De ehhez kicsit tudományosabban is hozzá lehet állni: tipikusan négy kategória létezik a megfelelési kritériumokat illetően:
▶ Kontextus: azt vizsgálja, hogy a munkavállaló végzettsége honnan származik és az adott ország képzési rendszerében milyen szintet képvisel, illetve hogy valódi-e.
▶ Intézmény: hogy a végzettséget adó intézmény milyen státuszú: magyarul hogy jó hírű iskola-e.
▶ Minőség: általában ritkán van vizsgálva, a lényeg pedig az, hogy az adott végzettség minőségileg elismert-e az azt kibocsátó országban.
▶ Kvalifikáció: a leggyakrabban vizsgált szempont, mely magának a végzettségnek a tartalmi viszonyait vizsgálja meg, magyarul hogy az adott képzésben mit tanult a munkavállaló és ilyen készségeket szerzett meg.
Ebből látható, hogy a munkáltatók milyen szempontok szerint ellenőrzik a munkavállalókat. Eszerint pedig az is egyértelművé válik, hogy az EU-nak milyen szempontok szerint kell összeállítania az elismerési rendszerét.
Az EU eszközei
_
hirdetés
_
hirdetés
A fent említett szempontok „csak” szempontok, az elismerés maga ezen felül más problémákba is ütközik. Más problémák is hátráltatják ezt a folyamatot: ezek közé tartoznak a nyelvi akadályok, a a megbízhatóság és az átláthatóság hiánya. Hiába rendelkezik valaki az elvileg megfelelő képességgel, a munkavállalónak nem biztos hogy van bármilyen módja arra, hogy az illető kvalifikációjának valódiságát leellenőrizze. Ezen felül az is problémát jelenthet, hogy például az egyik országban kiállított villanyszerelői végzettség más, vagy nem elégséges készségeket foglal magába, mint amit a másik országban elvárnak. Az EU az elmúlt években több eszközt is kifejlesztett arra, hogy ezeket a problémákat orvosolja:
▶ Europass: egy olyan, 2020-ban indult online keretrendszer, melynek célja, hogy átláthatóvá és Európa-szerte elismertté tegye (többek közt) a szakképzésben szerzett végzettségeket. Az EU jelenlegi irányvonala szerint ez a weboldal lesz az egész EU-ban elismert végzettségek rendszerének alapköve.
▶ European Learning Model (ELM): egy olyan rendszer, melynek célja, hogy összehasonlítsa az európai országok oktatási rendszereiben használatos szakkifejezéseket. Az Europass kiegészítéseként jött létre azért, hogy segítse a munkaadókat a külföldi végzettségekkel rendelkező munkavállalók kvalifikációinak elbírálásában.
▶ European Skills, Competences, Qualifications and Occupations (ESCO): egy olyan, többnyelvű adatbázis-rendszer mely több, mint 3000 szakma és 14000 készség leírását tartalmazza. Ez tulajdonképpen egy szótár, melynek a célja, hogy egy úgymond „közös nyelvet” hozzon létre a szakmák elismerésének terén.
Mi várható a jövőben?
Az alapok már megvannak, csak egyesíteni és könnyen használhatóvá, minden munkavállaló és munkáltató számára elérhetővé kell tenni őket. A megoldást ebben az esetben a további digitalizáció jelentheti: az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia használata komoly segítséget nyújthatnak eme jövőbeli rendszer működéséhez, sőt, akár automatizálttá is tehetik azt.
Ez egy hosszú folyamat lesz,
főleg azért is, mert az EU oktatási rendszerei nemzetről nemzetre változnak és nagyon sokszínűek, melyek megnehezítik az egységes integrációt. Ez pedig azt jelenti, hogy egy Europass-féle rendszer jó kezdet, de nem elég, szükség lesz az oktatási rendszerek és elismervények összehangolására és sztenderdizálására is – ez pedig akár évtizedeket is igénybe vehet.
