Milyen Magyarországon boncmesternek lenni? Kinek ajánlott ez a hivatás, és hogy lehet mellette kiegyensúlyozottnak maradni? Lakházi Zsolt, a Boncmesterek Országos Egyesületének alelnöke avatott be a boncmesteri szakma rejtelmeibe.

 

Miben más valójában ez a szakma, mint amit az amerikai filmeken látunk?

 

Sok fiatal az amerikai filmek hatására kezd el érdeklődni a szakma iránt. A boncmesteri hivatás azonban nem az, amit a Columbo című sorozatban, vagy az NCIS-ben látunk. Már csak azért sem, mert Magyarországon más a jogrendszer, mint az Egyesült Államokban.

 

A nyugat-európai szabályok is merőben különbözőek, ahol sok esetben nem az orvos, hanem a halottkém, úgynevezett coroner dönt a boncolás szükségességéről. Ott általában akkor kérnek boncolást, ha a halál körülményei tisztázatlanok. Magyarországon ezzel szemben a kórházakban is gyakori a boncolás. A hozzátartozó kérheti a boncolás mellőzését. Ehhez az ő általa aláírt nyilatkozaton kívül, a kezelőorvos, a patológus és a kórházigazgatásban erre kijelölt orvos együttes jóváhagyása is szükséges.

 

A filmekben látott jelenetek inkább a patológus vagy az igazságügyi szakértő munkájához hasonlítanak. Az azonban nem életszerű, amikor a filmben azt látjuk, hogy a halott már a boncasztalon fekszik, az orvos pedig bölcsen nyilatkozik, hogy a haláleset 11:30 és 12:40 között következhetett be, de majd a boncolás után többet tudunk.

 

Mik a boncmester főbb feladatai?

 

A boncmester feladatai közé tartozik az elhunyt mozgatása, a holttest megnyitása, adott esetben a patológus orvos munkáját segítve a szervek boncolása, szükség esetén a szövettani minta biztosítása, valamint a holttest rekonstruálása.

 

Hogyan válhat valaki boncmesterré?

 

A boncmesteri képzésre érettségivel lehet jelentkezni. Korábban 2 év szakmai gyakorlatra volt szükség, most már csak 6 hónap az elvárás, de ezzel kapcsolatban várható átalakulás, illetve dolgozunk egy egységes képzési rendszer kialakításán is.

 

Az alaptanfolyam és a vizsgadíj nagyjából félmillió forintba kerül. A boncmesternek képesnek kell lennie az önálló munkavégzésre, ezért a holttestek mozgatásához szükséges technika elsajátítása mellett megfelelő fizikai erőnlét is szükséges.

 

Milyen elhelyezkedési lehetőségek vannak a szakmában?

 

Boncmesterként Magyarországon három intézményben lehet elhelyezkedni: a kórházi patológián, az igazságügyi intézetben, valamint az egyetemi klinikák és oktatási központok anatómiai bonctermében. Mielőtt valaki idejét, és pénzét áldozza a képzésre, érdemes tájékozódni a kiszemelt környezetben az elhelyezkedési lehetőségekről.

 

 

Már több mint három évtizede a szakmában van. Hogyan lett boncmester?

 

Azt gondolom, hogy erre a szakmára születni kell, még akkor is, ha ezt nem tudjuk a pályaválasztáskor. Nekem például magamtól eszembe sem jutott volna, hogy boncmester szeretnék lenni, de a sors ebbe az irányba terelt.

 

A műszaki pályát hagytam el az egészségügyi szakmáért. Az egészségügyi pályafutásomat segédápolóként kezdtem. Pécsen jártam műszaki főiskolára. Ahhoz, hogy tudjam finanszírozni a tanulmányaimat, dolgoznom kellett. Egy barátom ajánlott be a POTE klinikájára, ahol beteghordóként kezdtem dolgozni. Az egészségügyi munka teljesen elvarázsolt, éreztem, hogy ez az, amivel igazán szeretnék foglalkozni. A főiskola után ott maradtam az intenzív osztályon segédápolónak, majd elvégeztem a szakápolói tanfolyamot.

 

Egyszer csak felhívtak a patológiáról, hogy emberhiány van, és szükség lenne a segítségre. Eleinte vonakodtam, de néhány nap gondolkodás után lementem, és megnéztem az ott folyó munkát. Gyorsan magával ragadott a boncteremben megszerezhető tudás iránti vágy. Ennek már több mint 30 éve, sőt lassan már 40 is lesz. Miután Pécsről elköltöztem, az esztergomi kórházban helyezkedtem el, ahol mai napig dolgozom, igaz már csak heti 30 órás munkarendben.

 

Úgy, hogy minden nap találkozik a halállal, van-e valamilyen technikája arra, ami segít kiegyensúlyozottnak maradni?

 

Már 60 éves elmúltam, úgyhogy sok mindent láttam a szakmában. Mivel sebészeti intenzív osztályon kezdtem az egészségügyi pályafutásomat, így hamar találkoztam az elmúlással. Meghalni látni egy embert nehezebb volt számomra, mint elhunytakkal dolgozni. Az osztályon ezt ellensúlyozta a sok sikerélmény, hiszen többen távoztak gyógyultan, mint ahányan nem.

 

A boncmesteri szakma nehezebb része viszont a hozzátartozókkal való kommunikáció. Ha történik egy váratlan tragédia, akkor még nagyobb szerepe van a boncmesternek, hiszen ő lesz a kapocs az elhunyt és a család között, amíg a test a patológián van. Ehhez empátiára, valódi együttérzésre van szükség, ahhoz, hogy a gyász folyamatát könnyíteni tudjuk.

 

Amikor épp nem dolgozunk, akkor el kell tudni vonatkoztatni a munkánktól. A kollégákkal ugyanúgy éljük a mindennapi életünket, mint bárki más.

 

A boncmesteri szakma megtanított minket arra, hogy kellő alázattal álljunk hozzá az élet dolgaihoz, mert nap mint nap szembesülünk az elmúlással.

 

Lelki feltöltődéshez mindenki saját természetéhez közel álló tevékenységet választ. Van aki konditerembe jár, van aki túrázik stb. Én például jógázom.

 

Mi az, ami a boncmesteri szakmában sikerélményt nyújthat?

 

Ha a gyász folyamatában a hozzátartozóknak valódi segítséget tudunk nyújtani, az egyfajta eredmény. Ezen kívül a bonctermi munkában a folyamatos tanulás és a tapasztalatszerzés az, ami ennek a munkának a szépsége. Több mint 10 ezer boncolás után is előfordul, hogy találkozom olyan esetekkel, amelyek meglepnek és valami újat tanítanak. Érdekes tény, hogy vannak emberek, akik ugyanabban a betegségben rögtön meghalnak, míg mások még súlyosabb állapotban is sokkal tovább életben maradnak.

 

Mivel csak a testet vizsgáljuk, ezért ezeket a dolgokat nem minden esetben lehet egzakt módon megmagyarázni, az életben való lelki folyamatokat pedig nyilván nem ismerjük az elhunyt esetében. A boncmesternek ez nem is dolga, nekünk az a feladatunk, hogy segítsünk megállapítani, hogy mi volt a halál oka.

 

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy valaki miért pont most megy el. Másnál viszont azon lepődünk meg, hogy tegnapelőtt hogy tudott még élni. Én holisztikusan gondolkodom, és szerintem nagyon fontos, hogyan gazdálkodunk az életünkkel, és hogyan éljük meg a mindennapokat.

 

Mennyire van szükség Magyarországon boncmesteri szakmai utánpótlásra?

 

Egyre több az idősebb kolléga és nagy szükség lenne a szakma iránt elhivatott fiatalokra is. Kihívást jelent azonban az utánpótlásban, hogy azért azt tudni kell, aki erre a pályájára lép, annak általában szüksége van mellette másik megélhetési forrásra is, ha egzisztenciát akar építeni. Meglepetten tapasztaltuk, hogy a legutóbbi egészségügyi szakdolgozói béremelésnél, ahol kiemelten kezelték azokat az ágazatokat, ahol fizikai, lelki és mikrobiológiai terhelésnek vannak kitéve a dolgozók, a boncmesterek kimaradtak.

 

Dolgozunk azon Boncmesterek Országos Egyesületében, hogy a fiatalok számára vonzó életpályamodellt tudjon nyújtani a boncmesteri hivatás. Igyekszünk a szakmát a felsőfokú képzés irányába terelni. Így nagyobb önállósággal dolgozhatnának a boncmesterek. Még az is felmerült a szakmán belül, hogy érdemes lenne visszaállítani a régi halottkémi rendszert.

 

Az egészségügyi intézményeken kívül elhalálozott személyek holttestét a körzeti orvos, ügyeletes orvos vagy mentőtiszt vizsgálja meg és állapítja meg a halál tényét. Erre ők kellően fel is vannak készülve, azonban a halál valószínű okának megállapítását a helyszínen sok tényező nehezítheti. Erre a holttestekkel többet találkozó, a post mortem elváltozásokat jobban ismerő szakemberek bevonására lenne szükség. Ezt a hiányt tudná pótolni egy megfelelő képesítéssel rendelkező boncmester.

 

Mitől lesz valaki igazán jó boncmester?

 

Fontosnak tartom az elhivatottságot, az empátiát, a precíz munkavégzés igényét. Ha valaki 10 éves korában boncmester szeretne lenni, az kicsit gyanús, ez inkább később érik meg az emberben. Láttunk már többször is olyat, hogy valaki csak kedvtelésből végezte el a képzést, hogy dicsekedhessen vele, milyen különleges szakmája van. Ezt nem tartom jó iránynak. Attól még nem lesz valaki jó szakember, hogy van egy bizonyítványa.

 

Mesterré csak kellő gyakorlattal, kitartó tanulással és kellő szakmai alázattal válhat az ember.

 

Milyen a szakma társadalmi megítélése? Milyen tévhitekkel szembesülnek?

 

Ma már egyre kevésbé találkozunk sztereotípiákkal, és azt tapasztaljuk, hogy nyitottabbá vált a szakmánk iránt a világ. Arra nincs szükség, hogy túlmisztifikáljuk a halál körüli tennivalókat, az ehhez kapcsolódó feladatokat, de azért az elmúláshoz kapcsolódó társadalmi szokások változása elgondolkodtató. Sajnos ma már sok esetben a halállal való szembesülést indokolatlan félelem nehezíti.

 

Amikor kezdtem ezt a szakmát, még teljesen elfogadott volt, hogy a haldokló családtagot otthon ápolva segítettük az útját. Mára ez jelentősen megváltozott. Ma sokkal nehezebben tudunk szembesülni az elmúlás tényével, ezért még a 100 éves idős emberhez is mentőt hívunk. Ha ez a néhány gondolat, amit itt elmondhattam, legalább gondolatébresztőként hat, már nem beszélgettünk hiába!