Az IT-szektor jelene és jövője sokak szerint kétséges helyzetben van, viszont ez nem akadályozta meg Mrakovics Olivért abban, hogy webfejlesztőként aranyéremmel és a nemzet legjobbjaként térjen vissza 2024-es lyon-i WorldSkills-ről. Leültünk vele beszélgetni egy kávé mellett a versenyről, a szakmáról és az ágazatról úgy általában.

Pontosan mivel foglalkozik egy webfejlesztő?

A webfejlesztő egy olyan programozó, aki webes technológiákra specializálódik. Ez egy óriási terület, az átlagember pedig sokszor bele sem gondol, hogy milyen komplexitás áll egy weboldal mögött. Én fullstack fejlesztő vagyok, ami azt jelenti, hogy a backend-el és a frontend-el is foglalkozok.

Egy egyszerű hasonlattal élve: ha a frontend a pincér, akkor a backend a szakács.

Magyarul a frontend az, amit a felhasználó lát, ide tartozik a design, a grafikai elemek és miegymás, a backend pedig minden más, amit nem lát, viszont valódi funkcionalitással ruházza fel a front end-et.

Mikor kezdett el érdekelni a programozás?

Amikor 12-13 éves voltam, a barátaimmal sokat játszottunk a Minecraft nevű játékkal. Ez akkor nagyon menőnek számított, én pedig nagyon szerettem volna magamnak egy saját szervert. Viszont nem találtam meg minden olyan elemet hozzá, amit szerettem volna, ezért inkább nekiálltam magam elkészíteni őket. A YouTube-on néhány gyakorlati útmutató segítségével neki is vágtam ennek a feladatnak java-t használva – ez volt az első programnyelv, amit megtanultam. Aztán 1-2 évig hobbiszinten űztem a programozást, viszont mire középiskolába mentem, már komolyabb szinten is érdekelt a dolog, és ekkorra már tudtam, hogy felnőttként is ezzel akarok majd foglalkozni.

Miért kezd el valakit érdekelni az informatika?

Ez természetesen mindenkinél más. De a legjobb programozókban, akiket ismerek, mind megvan az a vágy, hogy valami új és király dolgot szeretnének csinálni. Ha megvan a megfelelő tudásod és valami jó ötleted, akkor meg is tudod valósítani, ráadásul jól – és ezen van igazából a hangsúly. Rengeteg programozó van, de csak kevés a valóban jó programozó, részben ez is vezetett az IT szektor mai helyzetéhez.

Milyen ma az informatikai szektor helyzete?

Az igazság az, hogy az ágazat nemrég tetőzött.

A Covid-járvány előttig az volt a tendencia, hogy mindenki, aki bármit is értett a programozáshoz, az szinte biztos, hogy talált magának munkát. Ma viszont már ott tartunk, hogy nemrég még a Meta és a Google-kaliberű nagyvállalatoknál is leépítések voltak – magyarán kipukkadt az IT lufi. Akiknek nincs megfelelő portfóliójuk, nem tudnak eredményeket felmutatni, azok nem is fognak már állást kapni, pályakezdőként pedig nem könnyű elhelyezkedni. Én úgy látom, hogy akik most tanulnak programozónak, azoknak körülbelül az 1%-a fog munkát kapni a saját szakmájában. Emiatt nem lehet csak egy specifikus dolgot okolni: a lufi túl nagy volt, a Covid hatása túl erős volt és túl sok volt a kontár a szakmában. Népszerű a mesterséges intelligenciát is hibáztatni ezért, szerintem viszont eddig nem játszott túl jelentős szerepet a dolgok alakulásában.

A WorldSkills-es magyar infós csapat: Stefán Kornél, Mrakovics Olivér és Koncsik Zsolt

Milyen készségek kellenek ahhoz, hogy valaki érvényesüljön ebben az ágazatban? A mateknak tényleg akkora a szerepe, mint mondják?

Én – személy szerint – nagyon rühellem a matekot. Folyamatosan hadilábon állok vele, és a legtöbb ismerősöm ugyanígy van. Az idősebb, tapasztaltabb programozóktól általában azt hallom, hogy nem maga a matektudás a fontos, például ritkán lesz szükséged arra, hogy meg tudj oldani egy logaritmikus függvényt miközben egy weboldalt programozol. Viszont azok a készségek, melyeket a matek tanulása közben sajátítasz el – a logika és a problémamegoldási készség – kulcsfontosságúak ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szakmában.

Szerintem a rengeteg elmélet és magolás közel sem annyira hasznos, mint a kézzelfogható gyakorlati tudás.

Gyakorlati tapasztalatot pedig sokféleképpen lehet szerezni, a legegyszerűbb módon például úgy, hogy elmegy az ember dolgozni.

Az általános gyakorlat az IT-s cégeknél az, hogy egy tapasztaltabb kolléga mentorálja a frissen felvett programozókat, segítve őket abban, hogy el tudjanak igazodni egy ismeretlen kódbázison, egy ismeretlen terméken. Később, amikor már belejönnek, önálló munkával már önmagukat fejleszti tovább. Végül pedig ők lesznek azok, akik mentorálják az újonnan felvetteket, minden fázisban más-más készségeket fejlesztve önmagukban.

A másik módszer, amit én is javasolnék minden kezdő programozónak az úgynevezett open source (nyitott forráskódú) projekteken való munka olyan platformokon, mint a GitHub. Egy nyitott forráskódú programhoz bárki hozzáférhet, beleértve a javítandó programhibák listáját. A kezdőknek ez tökéletes terep arra, hogy hasznosítsák a megszerzett tudásukat, gyakoroljanak. A felhasználók profilján pedig megjelenik, hogy ki min és mit dolgozott.

Ilyen módon egyszerre tesz valaki szert valódi gyakorlati tapasztalatra és épít portfóliót is, mellyel jelentősen javíthatja az esélyeit a jövőbeni állásinterjúkon.

Az is nagy gond, hogy jelenleg az iskolákban átadott tudás nem igazán fedi le a valós munkaerőpiaci igényeket. Erre szerintem részben az előbb említett önfejlesztés, részben pedig a duális képzés és a piaci szereplőktől az oktatásba érkezett, a piacon versenyképes tudással felvértezett vendégoktatók jelenthetik.

Te hova jártál, illetve jársz?

A középiskolát szakgimnáziumban végeztem el – sajnos mi voltunk az utolsó évfolyam, akik még nem kaptak a Szakképzés 4.0-ból. A szakgimnázium olyan volt, mint egy rendes gimi, csak mellé még egy szakmát is tanultunk, az érettségin pedig abból a szakmai tárgyból is kellett vizsgázni. Jelenleg pedig épp a Pannon Egyetemre járok, programtervezői szakra.

Olivér és felkészítő tanára, Sisák Zoltán

Milyen egyetemistának lenni?

Nem rossz, bár a megszerzett tudás hasznosságát illetően azért vannak kétségeim. A szakmai tárgyak terén még nem tanultam semmi újat, a matek viszont szinte teljesíthetetlenül nehéz. Akiket az egyetemen ismerek, azok mind szakgimnáziumból jöttek, és mind egyetértenek abban, hogy nem kaptunk elég matekot – bár véleményem szerint már az is tökéletesen elég volt.

Milyen volt a WorldSkills? Hogy készültél föl?

Röviden: nagyon jó! Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy rengeteget készültünk rá. Eredetileg már a gdansk-i EuroSkills-en is indulni akartam, viszont a válogató versenyent nem tudtam megnyerni. Ezeket a válogatókat országonként rendezik meg, a feladatok meg hasonlók, mint amik az igazi versenyen lesznek, bár azok sokkal nehezebbek. Ez annyira azért nem lombozott le, mert 17 évesen sok diplomásnál már akkor is jobb voltam, akik pedig legyőztek, később maguk is érmeket nyertek a következő évek versenyein. A WorldSkills válogatóján viszont továbbjutottam, ezután pedig másfél évnyi kőkemény felkészülés következett, ráadásul úgy, hogy a felkészülés elején még az érettségire is tanultam.

A WorldSkills-es magyar csapat

Magán a versenyen milyen feladatok voltak?

A verseny négy napos volt, és minden napon volt két, egyenként három órás feladat, egy délelőtt, egy délután. Minden feladat, más néven modul, másmilyen volt, mindegyik saját tematikával. Például az első nap délelőtti modulja egy speed test volt, sok kicsi feladat, melyet minél gyorsabban kellett megoldani. A délutáni modul egy komplexebb feladat volt, egy szerver-oldali funkciót kellett leprogramozni.

A webes szakma annyiban különleges, hogy három nappal előre megkapjuk a feladatokat – ha a versenyen látnánk őket először, nem hinném, hogy bárki is meg tudná őket oldani. A harmadik napi feladat egy olyan modul elkészítése volt, mellyel a felhasználó fel tud tölteni egy rakás képet a webhelyre, majd különféle animációk kiválasztásával létre tud hozni egy slideshow-t. A feladat napjának előestéjén nagyon fáradt voltam, semmit nem aludtam – egészen úgy éreztem, hogy ezt nem fogom tudni megoldani. Aztán valahogy kaptam egy adrenalinlöketet, amitől éjfélre nagyjából összeálltak a fejemben a dolgok.

De a munka azután sem állt meg, hogy elaludtam, ugyanis a feladatról álmodtam! Sőt, álmomban el is kezdtem megoldani a feladatot, reggel pedig még emlékeztem a hibákra, amiket vétettem.

Így végül sikerült a dolog, de ha feladtam volna, legfeljebb 7. vagy 8. lehettem volna. Azt hiszem, ez volt az a fordulópont, ami eldöntötte, hogy kiválósági érmet vagy aranyérmet kapok.

A dobogós webfejlesztők

Milyen volt a konkurencia? Szoros volt a verseny?

Én azt figyeltem meg, hogy az ilyen versenyeken az európaiaktól általában nem kell tartani, az ázsiaiaktól, főleg a koreai versenyzőtől viszont annál inkább. Amióta van webfejlesztés a WorldSkills-en, azóta mindig a koreaiak nyerték az aranyérmet. Őket gyakran a Samsung szponzorálja, ahol külön ökoszisztéma van az ilyen versenyekre való felkészülésre, és még rengeteg pénz is.

Ami még érdekes volt, hogy találkoztam egy brit sráccal, akiről kiderült, hogy magyar származású. Jól összebarátkoztunk, és végig magyarul beszéltünk, szóval így két magyar is volt az élmezőnyben.

Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik a jövőben a WorldSkills-en vagy az EuroSkills-en próbálnának szerencsét?

Csak annyit, hogy kössétek fel a gatyátokat!

Viszont azt is el kell ismerni, hogy ez egy életre szóló élmény volt.

Végül pedig mik a terveid a jövőre?

Egyelőre dolgozok, hogy még több tapasztalatot szerezzek, de indulni fogok a következő, dániai EuroSkills-en. Bár hivatalosan csak jövő év februárjától kezdünk el készülni a versenyre, az igazság az, hogy minden szakmával kapcsolatos dolog, amit csinálok, az tulajdonképpen felkészülés.