Skills – ezt az angol kifejezést egyre többet halljuk manapság. És ha belegondolunk, könnyen rájöhetünk, hogy nem mindegy, mit tanulunk az iskolában, hogy milyen készségeket sajátítunk el akár tudatosan, akár tudattalanul. A Cedefop pedig új kutatással kedveskedett nekünk pont ebben a témában.
A skillek, vagyis a készségek kulcsfontosságúak az európai gazdasági versenyképesség és az oktatás, valamint a szakképzés fejlesztésének kontextusában. Ez érhető is, hiszen az emberek nem mennek sokra a választott szakmájukban, ha az oktatási rendszer nem adja nekik át a megfelelő készségeket. A European Skills Index (ESI), avagy az Európai Készségindex pedig arra hivatott, hogy minél pontosabban megmérje, merre tartunk mi, európaiak a készségek világában.
Az ESI egy olyan, 15 indikátort aggregáló rendszer, mely segít az európai döntéshozóknak, hogy belelássanak abba, hogy bizonyos országok oktatási rendszerei hogyan állnak a készségeket illetően.
Az ESI index felépítése Kép: CEDEFOP
Az ESI három, két részre osztott kategóriában (készségfejlesztés, készségaktiválás, készségpárosítás) 15 szempontot mér.
▶ a készségfejlesztés kategória az oktatással és a diákok által kifejlesztett készségekkel,
▶ a készségaktiválás kategória az oktatásból a munkába való átálással,
▶ a készségpárosítás kategória pedig a megszerzett készségek a munkaerőpiacon való alkalmazásával foglalkozik.
Átlag ESI értékek 2015 és 2022 között Kép: CEDEFOP
A fenti grafikon megvizsgálásával rájöhetünk arra, hogy mióta 2015 óta elkedzték az ESI-t mérni, azóta a COVID-járvány időszakát kivéve mindig javulás volt megfigyelhető.
Az ESI index változása 2015 és 2022 között, kategóriákra és alkategóriákra bontva Kép: CEDEFOP
_
hirdetés
_
hirdetés
Ezen a grafikonon azt láthatjuk, hogy 2015 és 2022 között mennyit javultak a mutatók, alkategóriákra leosztva. Érdekességképpen megfigyelhetjük, hogy aránytalanul nagy változás állt be (kb. 23 pont) a készségek a munkaerőpiacon való sikeres használatát mérő alkategóriában. Bár a tanulmány ezt nem említi, de feltehetőleg ebben nem csekély szerepet játszik az az Európa-szerte megfigyelhető jelenség, hogy az oktatási intézmények egyre szorosabban együttműködnek a számukra releváns és elérhető gazdasági szereplőkkel, így növelve annak az esélyét, hogy a diákok a munkaerőpiacon hasznosnak bizonyuló készségeket sajátítanak el.
Ezzel szemben a kutatás rámutat az alapvető oktatást mérő oszlopban megfigyelhető, szinte jelentéktelennek tűnő javulásra. Ezt a problémát tartja a tanulmány az európai oktatás előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak, kihangsúlyozva annak a fontosságát, hogy átfogó, a diákokat a felsőbb szintű oktatásra felkészítő tudást kapjanak. A tanulmány azt is kiemeli, hogy bizonyos országokban, név szerint Németországban, Szlovéniában és Svédországban nem javult, hanem egyenesen romlott ez a mutató.
Az ESI index változása 2015 és 2022 között, országokra bontva Kép: CEDEFOP
Országokra lebontva is megtekinthetjük a változásokat a fenti grafikonon. Elégedettek lehetünk, ha látjuk, hogy
az EU szakemberei szerint hazánk áll az ESI szerint leggyorsabban fejlődő uniós országok listájának harmadik helyén.
Összesítettben is jól állunk, és az adatok szerint egyre jövünk föl: a 2018-as mérésen 20., a 2020-as mérésen 18., a 2022-es mérésen 19., az idein viszont már az előkelőbb 13. helyen szerepelünk.
A helyzetet elnézve
a kutatás szerzői azt állítják: „positive changes, mostly”, magyarul a változások pozitívak, úgy nagyjából.
Láthatjuk, hogy a rendszer európai szinten valóban működik, csökkent a tartós munkanélküliség és a munkavállalók könnyebben is találnak munkát. Ez talán arról árulkodik, hogy az európai munkavállalók készségei egyre inkább megfelelnek a munkaerőpiac igényeinek, ami viszont az oktatás, azon belül is főleg a szakképzés és a felnőttképzés eredményeit dícséri. Természetesen semmi sem tökéletes, még mindig van hova fejlődni, ez pedig egyértelműen azt is jelenti, hogy érdemes is, az irányvonal pedig már ki is van jelölve számunkra.
