Folytatódik az EPALE Közösségi Konferenciáról szóló cikksorozatunk, melyet október 15. és 17. között tartottak Bolognában. Fő témái a felnőttképzés, a digitális készségek és a jövő alakulása, alakítása. Az utolsó napon elsősorban a zöld átállás és a felnőttképzés kapcsolatáról volt szó.

Chrysanthi Charatsari, a thessaloniki Arisztotelész Egyetem posztdoktorális kutatója szerint a felnőttképzés sokkal jobb annál, mint hogy a diákoknak különféle tárgyakat oktatnak. A felnőttek oktatásának a tanulók támogatásáról és a segítségnyújtásról kellene, hogy szóljon, segíteni kellene nekik, hogy meg tudják változtatni a világnézetüket.

Kiemelte, hogy különösen fontos az, hogy a tanulók megismerjék önmagukat és a saját helyzetüket a fizikai és szociális környezetükben. Így ugyanis el tudják sajátítani a kritikus gondolkodást és változtatni tudnak  a saját életükön. A végén pedig hozzátette, hogy ugyanígy lehet a zöld és környezettudatos gondolkodás alapjait is elhinteni.

Esra Telli, a törökországi Binali Yıldırım Egyetem professzora kiemelte, hogy a digitalizáció és a fenntarthatóság kapcsolata nagyon komplex és összetett. „Elfogadjuk a digitális váltás által ajánlott lehetőségeket, de egy olyan gondolkodásmódot is szeretnénk megalapozni, hogy a technológiákat ne csak a hatékonyabb munkavégzésre használjuk, hanem arra is, hogy környezettudatos megoldásokat találjunk” – mondta.

Szerinte a digitalizáció néha szembemegy a környezettudatossággal, mert a digitális infrastruktúra, ha nincs jól menedzselve, akkor növelheti a káros kibocsátásokat. Először ugyanis az energetikai hatékonyságra kell fókuszálni, például olyan data centereket kell építeni, melyek energetikailag hatékonyabbak.

„Felelősségteljesen kell kezelni ezt a témát, és a hosszútávú gondolkodásunkat kell megváltoztatni”

– mondta.

Christelle Gilabert független újságíró szerint is a gondolkodásmódon kellene változtatni, például azzal, hogy a természetes erőforrásaink ismeretét felvesszük az alapvető, iskolában oktatandó alapismeretek közé. Csak így lehet ugyanis megérteni, hogy amit eszünk, ahol élünk, ahogy utazunk, stb. honnan származik és milyen hatással van a környezetre. A környezetvédelemnek szerinte nem csak a kutatásokról és a hasonlókról kellene szólnia, hanem arról is, hogy mindez hogyan fog kihatni az emberek élőhelyeire és mindennapi életére, és azt is kiemelte, hogy a felnőttoktatás hasznos eszköz abban, hogy az embereket felruházzák ezzel a tudással.

Összességében, elmondhatjuk, hogy a konferencia szinte minden előadója egyetértett abban, hogy

a felnőttképzés nem elhanyagolható potenciállal bír.

Legyen szó a nagyobb változásokkal járó folyamatok hatásainak enyhítéséről (pl. klímaváltozás, digitalizáció), a változó munkaerőpiac változó igényeinek kielégítéséről vagy az átlagember képességeinek és készségeinek fejlesztéséről, a felnőttképzés számtalan funkciót betölthet és be is tölt a mai társadalomban. Az olyan folyamatokban, mint a társadalmi integráció, a bevándorlással kapcsolatos problémák, elítéltek vagy eltévelyedett fiatalok integrálása, a rendszer kiforrásával egyre inkább kulcsfontosságú szerepet tölt majd be. Ami pedig szintén lényeges és hasznos volt, az az, hogy az előadók nem igazán vonakodtak arról, hogy felhívják a technológia árnyoldalaira is a figyelmünket – amelyekről sosem szabad megfeledkezni.