_
hirdetés
_
hirdetés
Jelentős szakmai sikerrel zárult az ELTE általános- és középiskolás diákok részére indított „STEMpont” komplex pályaorientációs és tehetséggondozó programja, mellyel csaknem 44 ezer diákot sikerült elérnie.
Pályaorientációban az ELTE Informatikai kara minden évben nagyot alkot. Egy pár napja zárult projektjüknek köszönhetjük például a Lányok Napját, a Nők a mérnökpályán programot és rengeteg diákolimpiai érmet. Meg persze 43 ezer 7–12 osztályos diákot, akiket megfertőztek az informatika szeretetével. A projekt záróeseményén beszélgettünk Kozsik Tamás dékánnal diákokról, pályaorientációról és persze az egyetemi életről.
Kezdjük rögtön egy kicsit provokatívabb kérdéssel: Miért ennyire fontos, hogy lányok is jelen legyenek az informatikában és a műszaki tudományokban? Miért jó, ha lányok is vannak ezekben a területeken?
Általánosságban nem lehet úgy beszélni, hogy fiúk és lányok különböznének. Végső soron emberek vannak, mindannyian különbözőek. De ha általánosítunk, akkor azt mondhatom, hogy
a lányok gyakran rendelkeznek olyan kompetenciákkal, amelyek a fiúknál kevésbé szokványosak.
Szociális kompetenciák, figyelemmegosztási képességek terén előnyük van a lányoknak és azt látom, hogy van egy sajátos hozzáállásuk a problémamegoldáshoz. Ezek a készségek különösen értékesek egy jól működő, egészséges csapatban.
Megnyitó beszédében említette a Lányok Napját, mint sikeres kezdeményezést, de milyen további eredményekre lehet büszke, amelyek a programhoz kapcsolódnak?
Itt nem a számokról van szó, hanem arról, hogy mit élünk meg. Kétféle sikerről beszélhetünk. Az egyik maga a projekt célkitűzése, hogy minél több helyre eljussunk, és nemcsak lányokhoz, hanem fiúkhoz, tanárokhoz, iskolákhoz is. Ez a kapcsolatépítés, a tapasztalatok megosztása, az oktatási intézmények közötti együttműködés mind fontos eredményei a projektnek.
A másik, önzőbb siker az, hogy mi magunk is sokat tanultunk a projektből. Rengeteg ötletet és tapasztalatot szereztünk, ami továbbvihető és új projektek alapja lehet.
Ha most kezdené újra a projektet, a megszerzett tudással máshogy csinálná? Vagy a fő vonalak változatlanok maradnának?
_
hirdetés
_
hirdetés
Biztosan másképp csinálnánk néhány dolgot, hiszen sokat tanultunk. Nem hiszem, hogy gyökeresen eltérő célokkal indulnánk, de lenne néhány apró trükk, amivel még sikeresebbé lehetne tenni a programot. Mindig van mit finomítani, amikor az ember visszatekint.

Kozsik Tamás dékán, ELTE Informatikai Kar
Említette, hogy a programnak talán az is egy hozadéka, hogy népszerűbbé teszi az ELTE-t. Ez tudatos cél volt, vagy csak egy kellemes mellékhatás?
Természetesen van egy ilyen hozadéka is, és nem is érdemes ezt titkolni. Fontos, hogy vonzóvá tegyük az intézményünket, és hogy minél több fiatal érdeklődését felkeltsük. Azáltal, hogy megismerkednek az oktatókkal, és látják, milyen lehetőségek várnak rájuk itt, talán bátrabbak lesznek jelentkezni. Ez mindenképp hozzájárul ahhoz, hogy minél jobb hallgatókat vonzzunk az egyetemre.
A technikumból és gimnáziumból érkezők között tapasztalható különbség? Egyesek szerint a technikumi hallgatók gyakorlatiasabbak, míg a gimnazisták elméletibb tudással bírnak. Mit gondol erről?
Mindkét csoportnak megvan a maga előnye.
A technikumból érkezők gyakorlati tudásuk miatt az elméleti alapokra koncentrálnak az első évben, míg a gimnazistáknak több időt kell szánniuk a programozásra.
Azonban már a második évtől kezdve a különbségek minimálisra csökkennek, és mindkét típusú diákból lehet kiváló tudós. Ahogy pedig eljön a mesterképzés ideje, mi már csak azt vesszük észre, hogy micsoda fejlődésen mentek keresztül, függetlenül attól, hogy honnan érkeztek hozzánk.
Mielőtt azonban eljön a mesterképzés ideje, be is kell jutni az egyetemre. Mennyire tud egy 17-19 éves diák felkészülni arra, hogy milyen lesz az egyetem? Elég, ha részt vesz a gólyatáborban és nyílt napokon, vagy a mindennapos tapasztalat mindent felülír?
Egy bizonyos mértékig fel lehet készülni, de sok mindent csak az egyetemen tapasztal meg az ember.
A fiam most kezdett egyetemen, és bár fantasztikusan érezte magát a gólyatáborban, mégis egészen más volt az első előadás, az első szeminárium, az első hét.
Az egyetem világa valóban más, de a sok kis apróság, amit a diákok útközben megtapasztalnak, segít az átmenetben. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a diákjaink a lehető legtöbb tudást kapják meg nálunk, ezért aztán néha szigorúbbnak kell lennünk, például az előadásokra is kötelező bejárni. Ezt a szigort igazából úgy mondanám:
segítünk, hogy minél simább legyen az átmenet a középfokú- és a felsőfokú tanulmányok között.
Persze, ahogy telnek a szemeszterek, mi is egyre inkább a hallgatóinkra bízzuk, milyen órán vesznek részt, de hát az már a specializáció időszaka, ott már mindenki nagyon tudatos, hogy mire van szüksége.