Ha vonaton utazunk számos emberrel találkozhatunk, többek között kalauzokkal. Legtöbbször addig nem is tudjuk, milyen fontos szerepük van, amíg nem történik valami kellemetlenség és rájövünk, hogy a munkájuk sokkal több, mint aminek látszik. Erről beszélgettünk Sándorral.

Milyen valójában a szakmád?

Ez egy komplex szakma.

A vasút speciális terület és a mi munkakörünk nem mindennapi.

Mindenhez kell egy kicsit érteni. Kellenek földrajzi, műszaki és kereskedelmi ismeretek. Mindezek mellett hasznos a kommunikációs képesség, hiszen emberekkel dolgozunk.

Hogyan lettél kalauz?

A véletlen műve volt. Két munkahely között voltam tanácstalanul, amikor találkoztam egy régi ismerőssel, aki felvetette, hogy jelentkezzek kalauznak. Addig eszembe sem jutott. Ez több, mint 10 éve volt. Akkoriban a MÁV sok embert vett fel. A cég biztos munkahelyet és kulturált munkakörülményeket biztosított, ezért jelentkeztem. A tanfolyam után elkezdtem dolgozni. Van az úgy, hogy valamibe belekezdünk és ott is maradunk.

Mi kell ahhoz, hogy kalauz lehess?

Az akkori rendszerhez képest a mostani kissé eltérő. Amikor én kezdtem, követelmény volt az érettségi, ma már nem az. Készítettek velünk egy állásinterjút, ami egy kompetenciafelmérésből és alapműveltséget mérő tesztből állt. Akik túljutottak az első rostán, részt vettek egy orvosi alkalmassági vizsgálaton és tanulmányi szerződést kötöttek.

Ez a munka fizikai és mentális igénybevétellel jár, ezért az orvosi vizsgálat mellett volt egy komplex pszichológiai vizsgálat, valamint egy, a Pályaalkalmassági Vizsgához hasonló feladatsorozat.

Ezután kezdődött a tanfolyam, amely során megtanultuk a szakmai tárgyakat, mint például a vasútföldrajzot, műszaki és forgalmi ismereteket. Voltak különböző tananyagok, amelyekből időről időre számot adtunk, majd a tanfolyam végén záróvizsgákat tettünk.

Napjainkban először jegyvizsgáló, majd ezt követően vezető jegyvizsgáló, vagyis kalauz lesz az ember, ha elvégzi az iskola utolsó szakaszát.

A jegyvizsgáló és a kalauz között a különbség, hogy előbbi csak jegyeket árulhat és ellenőrizhet, míg utóbbi műszaki előkészítéseket végezhet, jegyeket kezelhet és forgalmi feladatokat is elláthat.

A vezető jegyvizsgálóknak két évente kell ismétlő vizsgát tenniük.

Megélhetés szempontjából milyen ez a szakma?

Erős középmezőnyben helyezkedik el a bérezés.

Az alapfizetés változó, attól függően, hogy hány évet tölt el az adott pozícióban a munkavállaló. A kezdő összeg a szakmunkás minimálbér környékén helyezkedik el, ezt már a tanfolyam idejére is fizeti a cég. Ennek következménye, hogy a tanfolyamot mindenképp el kell végezni, mert ha ez nem történik meg, akkor vissza kell fizetni a szerződés értelmében a pénzt.

Az alapbérünkhöz különböző pótlékok társulnak, például az éjszakái műszakokért, vannak béren kívüli juttatások és kapunk jutalékot az értékesített jegyek, valamint a túlórák után.

A kezdő munkabér elérheti a 250 000 forintot is.

Tíz éve dolgozom a cégnél, jelenleg 300 000 forint környékén keresek.

Milyenek a mindennapjaid a szakmádban?

Változatosak. Ehhez a szakmához kell egy fajta habitus és mentalitás. Mint minden szakmának, ennek is megvannak a maga nehézségei. Fizikailag megterhelő.

Akár 16 órás is lehet a munkaidőnk.

Ez nem kevés egy készenléti jellegű munkakörben. Ezt az időt a vonaton töltjük. Aki szereti a változatos tájakat és munkakörnyezetet az maximálisan megtalálja a számítását. Vannak pihenőidők a hosszú szolgálatokban, de sokat kell talpon lenni.

A fizikai dolgokon túl is sokszínű munkakör, hiszen emberekkel dolgozunk. Ahány ember, annyiféle és sokszor ez a legnagyobb kihívás. Mi vagyunk azok, akik reprezentáljuk a céget, amikor a szolgáltatás működik és amikor nem, nekünk kell tájékoztatni. Nem mindenki reagál jól, vannak szélsőséges esetek.

Ha valaki ezt a területet választja, az tartsa szem előtt, hogy ez a munka nem mindennapi. Egészen más mentalitást és kvalitásokat igényel, mint sok civil szakma.

Az jöjjön kalauznak, aki igazán szereti ezt a világot.

Az utazás, a vasút és a műszaki dolgok szeretete szinte elengedhetetlen. Nem szabad megijedni attól, hogy vannak szabályok és követelmények.

Miért szereted a munkádat?

Szeretek emberekkel dolgozni. Sokszor kedvesek és nagyon pozitív dolgokkal lehet menet közben találkozni. Például amikor egy családot útbaigazítok, abból rövid, de kedves beszélgetés alakulhat ki. Apró dolgok miatt is kapok pozitív visszajelzéseket, amelyekre sokszor nem számítok.

Nagyon jó kollégáim vannak.

Sokan vagyunk és szerencsére jó a közeg. Ebben a munkában nem ül az ember nyakán a főnök, gyakorlatilag én vagyok ott egyedül, mint egy mozgó iroda.

Sok naplementét és napfelkeltét megnéztem már, ezek felemelők. Jó, amikor valaki szóba elegyedik velem. Szeretek kedves lenni az emberekkel és ezt sokszor viszonozzák. Volt már rá példa, hogy a szerepekből kilépve, előjött a valódi ember és közvetlenebb, barátságosabb hangvételű beszélgetés kerekedett.

Van emlékezetes történeted?

A szabályok betartása fontos. Megérthetem a problémákat, de nem szabadna engedni a megkötésekből.

Ennek ellenére előfordult már olyan, hogy egy megállóban szaladt egy kisfiú, aki körülbelül tízéves lehetett, akkora táskával, ami majdnem nagyobb volt, mint ő maga. Mi már majdnem indultunk, de odaért hozzám. Megszólított és nagyon elkeseredetten mondta: tudja, hogy büntetést kell fizetnie, ha felszáll a vonatra, mert a bérletét az iskolában hagyta. Nagyon szerencsétlen helyzet volt, a telefonja lemerült és már így is lekéste az előző vonatot egy elhúzódó szakkör miatt. Tudta, hogy az anyukája biztosan aggódik. Végighallgattam, mondtam neki, hogy szálljon fel a vonatra és majd ott rendezzük a problémát. Őszintén, „nem értem oda”. Csak pár megállót utazott és nem tudtam volna rugalmas lenni papíron, de nem volt szívem megbüntetni. Még mielőtt leszállt volna, végigsétált a vonaton, odajött hozzám és megköszönte.

Azt gondolom, hogy ha bajba kerültem volna emiatt, akkor is megérte volna.