Még csak 20 éves, de már Európa- és világbajnok. Simon Krisztián, az idei kazanyi WordSkills, vagyis a szakmák világversenyének aranyérmese szerint jó és becsületes szakemberre mindig szükség van. Óvodás kora óta szeret fával dolgozni, ami szerinte a leggyönyörűbb anyag a világon. Elmondta: fontos tartani a lépést a technológia fejlődésével, de megéri asztalosnak lenni.

Friss még az élmény, mesélj a WordSkills-ről, ahonnan aranyéremmel tértél haza.

Ez volt a 45. WorldSkills világverseny, ahol 63 országból több mint 1300 versenyző mérte össze tudását, köztük 24 magyar indult, 22 szakmában. Az én szakmámban, a bútorasztalosok között például 30 országból érkeztek indulók. A versenyfeladat gyanánt egy ír tervezésű bárszekrényt kellett elkészítenünk, ami egy négy lábon álló szekrény, a lábakhoz kapcsolódik körbe a szekrénytest, a tetején egy intarziás tetőlap van, továbbá van rajta két ajtó és egy fiók. Az alapanyagot előkészítve kaptuk meg, ami azt jelenti, hogy a tömör fa alkatrészeket keresztmetszetre kimunkálták, a hosszára volt ráhagyva. A laptermékeket pedig hossz és szélesség méreti ráhagyással kaptuk meg. A feladat teljesítésére 21 és fél óra állt rendelkezésünkre. A verseny négynapos volt, így ez az idő úgy oszlott meg, hogy az első nap 3 óra 12 percet, a másodikon 7 óra 18 percet, a harmadikon 7 és félórát, míg a negyedik napon 3 és fél órát kaptunk a munkára.

Fényesen csillog az aranyérem.

Hogy volt a pontozást, mit néztek, mi alapján derült fény a győztes kilétére?

Ugye harmincan indultunk a bútorasztalosok versenyén és mindenkinek volt egy felkészítője-szakértője, nekem ezúttal is Fekete Zoltán volt. A terméket a verseny közben, valamint a végén is pontozták. A 30 szakértő négyfős csoportokban pontozott, azzal a kitétellel, hogy a saját versenyzőjét nem véleményezhette, vagyis Fekete Zoltán engem nem pontozhatott. Sokfajta kritérium volt, számos olyan dolgot is górcső alá vettek, ami az életben nem igazán számít, mint például a csapkötések belső felülete. De nézték azt is, hogy mennyire illeszkednek egymáshoz az elemek, mennyire van jól megcsiszolva a felület, vannak-e felületi hibák, maradt-e ragasztó a felületen. A pontos méretezésért sok pontot számítottak fel – az eltérés fél milliméteren belül kellett, hogy legyen. Továbbá az ajtók, valamint a fiók működését is nagyon szemügyre vették. Persze az is fontos szempont volt, hogy ugyanazt a terméket készítettük-e el, ami a rajzon volt, illetve, hogy időben sikerült-e befejezni a munkát.

Mi éreztél, amikor kihirdették a győztest és a te neved hangzott el?

Szavakkal nehéz leírni, fantasztikus érzés volt. Először még csak a dobogóhoz hívtak ki minket, szóval azt már tudtam, hogy érmes vagyok, de nem, hogy milyen színűt akasztanak a nyakamba. Végül a kínai és a svájci versenyző holtversenyben második lett, és én állhattam fel a dobogó legfelső fokára.

Simon Krisztián munka közben.

Hogyan lehet egy ilyen versenyre kijutni?

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) minden évben szervez válogatókat. A tavalyi EuroSkills-re háromfordulós válogató után választottak ki, és mivel ott aranyérmes lettem, kvalifikáltam magam a WorldSkills-re. A Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kaesz Gyula Faipari Szakgimnázium és Szakközépiskolában folyt mindkét versenyre a felkészülésem. A WorldSkillsre ugyanúgy féléves intenzív felkészülés volt, mint az EuroSkills-re, és mindkétszer Fekete Zoltán volt a felkészítőm. A gépeket és a szerszámokat, valamint az utazási költséget pedig két vállalat biztosította.

Mi vonzott téged az asztalos szakmában, miért erre esett a választásod?

Már óvódás koromban is szerettem fával foglalkozni.

Általános iskola során már kezdtem egyre komolyabb dolgokat készíteni, mint például telefontartó, jegyzettartó, ékszeres doboz. Folyamatosan fejlesztettem a szerszámkészletemet is, így nem is volt kérdés, hogy asztalosnak tanulok. Elvégeztem a szakmát, azóta pedig egy egyéni vállalkozónál dolgozom.

Hogy néz ki az asztalos képzés?

Nekem három év volt, mert szakiskolában tanultam, az érettségi plusz két év lett volna még. Az iskola alatt a harmadik évtől, külső vállalkozónál kellett eltölteni a gyakorlatot. A gyakorlati idő lejárta után pedig alkalmazottként is maradtam ennél a vállalkozónál, ahol jelenleg is dolgozom. Szóval nekem szerencsére egyszerű volt.

Megélhetés szempontjából megéri asztalosnak tanulni?

Abszolút meg lehet élni belőle, elvégre egy keresett szakmáról beszélünk. A kereset attól is függ, hogy az országnak melyik részét nézzük. Számít a szakmai tudás és a hozzáállás is.

Aki becsületesen végzi a dolgát, az rendesen meg tud élni belőle.

Imádja a szakmáját.

Az országban általánosnak mondható munkaerőhiány nálatok is érződik?

Szinte bárhova el tudnék menni dolgozni, nincs nagyon olyan hely, ahová ne vennének fel, mert számos helyen keresnek jó szakembert.

Ugyanúgy hiány van asztalosból, mint a többi szakemberből. Szóval igen, nálunk is megvan a munkaerőhiány.

A technológiai újítások mennyire jellemzőek az asztalos szakmára?

Haladni kell a korral. Folyamatosan jönnek be a számítógép által vezérelt gépek, a vadonatúj szerszámok, felületkezelő anyagok, a teljesen új kompozit anyagok. Sok helyen már nem is csak tiszta fával dolgoznak. Az új gépeknek, szerszámoknak, anyagoknak meg kell tanulni a használatát.

Ugyanúgy, mint más szakembereknek, nekünk is folyamatosan képeznünk kell magunkat, hogy lépést tudjunk tartani a technológia fejlődésével.

Miért szereted a szakmádat, miért jó asztalosnak lenni?

Mindig azt szoktam mondani, hogy

a fa a leggyönyörűbb anyag a világon.

Egy finom tapintású kellemesen meleg anyag, a megmunkált fának pedig nagyon jó illata van. Emellett rengeteg dolgot el lehet belőle készíteni, csak a képzelet szab határt a fából készíthető tárgyaknak.

„A fa a leggyönyörűbb anyag.”

A jövődet is asztalosként képzeled el?

Mindenképpen a szakmában látom a jövőmet. Még egy darabig dolgozom alkalmazottként, és fejlesztem magam. Hosszú távú céljaim között szerepel, hogy saját vállalkozást indítok.

Fotó: Skills Hungary Facebook