A Szakmaverzum szerkesztősége is beáll a sorba,  amennyiben a Trónok harcáról / GoT/ van szó, engedünk a marketing nyomásának, sodrásának stb….. Megírjuk tehát a húszezredik cikket is a sorozatról, így a nyolcadik évad közepén, nem sokkal a winterfell-i csata után, szomorúan emlékezve a Vörös Asszony mezítelen testére, az Éjkirályra, annak ellenére is, hogy az égvilágon semmit sem tudtunk meg sem róluk, sem a fagyott zombi sereg elöljáróiról.  Fájó lesz a hiányuk, mert tőlük legalább lehetett rettegni. Rövid kis elemzésünkben Durucz Dávid újságíró, filmkritikus és esztéta lesz segítségünkre. Vagy ellenünk.

Szakmaverzum: Lehet ezt a sorozatot szeretni sok mindenért, legfőképp a karakterfejlődések miatt. Ez azonban nem újdonság, a sorozatok sajátja és azért ötven részbe könnyebb beleszuszakolni azt, hogy valaki egy undorító féregből egy elfogadható arc lesz vagy éppen fordítva.

Durucz Dávid: De egy ilyen jellegű sorozatnál, amit még maga az egyik (azóta a szériából kiírt, kinyírt) szereplő is úgy jellemzett, hogy „igazából csak mellekről és sárkányokról szól az egész”, nem feltétlenül számítana komoly karakterfejlődésre az egyszeri néző. Itt ez a nem is olyan kicsi bónusz, amit a szépen megkoreografált „hentelések” mellé, azon felül kapsz. Extra bravúr, hogy egyszerre több tucatnyi karaktert sikerült ennyire szépen kibontani, ügyes ritmusban, mindig egy új oldalát megvillantva egy-egy szereplőnek. A megfejtéshez érdemes kicsit megnézni, mit csinált a showrunner, David Benioff a GoT előtt. Ott volt a Trója c. mozi forgatókönyve, amiben már hasonló feladatot kellett megoldania: egy nagyszabású, jelmezes-kardozós moziba értelmet, hiteles dialógusokat és emberek közti feszültséget csempészni. Ezt tekinthetjük előtanulmánynak, ajánlólevélnek is. De sokkal érdekesebb, hogy előtte mivel foglalkozott Benioff. Ő írta Az utolsó éjjel c. Spike Lee-film forgatókönyvét a saját könyvéből, vagyis előtte író volt. És abban egy drogdílert (Edward Norton) kellett közel hoznia az emberekhez, ami azért lássuk be, nem egyszerű feladat. Érzelmek, jó és rossz döntések, árulás, bosszú… Hát nem ezektől nagyszerű a GoT is?

David Benioff

Szakmaverzum: Ezektől is és persze a középkori „feeling” miatt is. A ’81-es Boorman-féle Excalibur óta sóvárgunk a korszakot hitelesen bemutató fikciókért. Van-e egyáltalán lényegi különbség egy kosztümös középkori film és a Trónok harca között? Lényegében semmi.

Durucz Dávid: Van egy nagyon fontos különbség, ami számomra meghatározza az egész sorozat karakterét. Azt szoktam mondani, hogy

a GoT olyan, mintha a Kártyavárat (House of Cards) áthelyeztük volna a középkorba, egy sosem létezett helyre.

Ami a Trónok harcában van, az kőkemény politika. Diplomácia, intrika, alkudozás, helyezkedés. A sorozat elején például Catelyn Stark néhai férjétől olyan helyzetet örökölt, mint amilyenben Theresa May vergődik Brexit-ügyileg. Bevállalta, hogy megoldja, de hát nem lett ez egy gyorsan lezáruló sztori. Szóval, a politikai motívum, ami kiemeli a kosztümös alkotások sorából. Itt a cselszövés, szövetségkötés és -bontás legalább annyira fontos a túléléshez, mint a kardforgató tudás. Összetett történet, összetett jellemekkel, sűrű fordulatokkal. Számomra ez a lényegi különbség, sok más mellett, persze.

Szakmaverzum: Bárhogy is viszonyulunk a sorozathoz, az biztos, hogy hosszú ideig mérce lesz. Netflix, Amazon és a többiek most felköthetik azt, amijük van. Nyilván át is kell gondolniuk a középtávú koncepciókat, hiszen most évekig hasonló sorozattal nem lesz célszerű jelentkezni a piacon.

Durucz Dávid: Pedig nemsokára egy igencsak hasonló sorozat érkezik az Amazonra: a

legnagyobb dobásuk egy Gyűrűk ura-sorozat lesz, ha minden igaz, Aragornnal a főszerepben.

Abban a kvázi középkorban játszódik, mint a Trónok harca, egy Westeros-hoz hasonló világban. Persze nem lesz benne ennyi erőszak, pláne ennyi meztelenség. De a fantasy rajongókat célozza, a minőségi követelmény valóban adva van. Természetesen nagyon fontos, hogy egy meglévő rajongói bázisra lehet alapozni, nem a nulláról kell kezdeni a mítoszépítést.

Szakmaverzum: A sorozatok legnagyobb hiányossága, az évadhoz kötöttség; azaz a forgatókönyvírók kénytelenek egy-egy epizódot beáldozni a “recap” funkciónak. Ismétlés a néző tudásának anyja!

Durucz Dávid:  Valóban kissé szájbarágóssá teszi a dolgokat, de egyúttal ad is egy ritmust a történetnek. Ha úgy tetszik, mankó a forgatókönyvíróknak, mérföldkő, ahonnan megint el lehet indulni jó messzire. A GoT esetében annyira összetett a történet, annyira kell figyelni minden egyes mondatra, hogy nem is árt az ismétlés. Nagyon sűrű a történet, a szöveg és ebben a sorozatban fölösleges szavak például nincsenek. És itt nem szegény Hodorra gondoltam. (nevet)

Szakmaverzum: Ha mást nem is, de azt megtanultuk, hogy ma már HD minőségben, világosítva egy sötét szobában érdemes nézni a csatajelenetet. Az alkotók ugye arra hivatkoznak, hogy azt akarják mutatni, amit a szereplők láthatnak. Megjegyzem, ha Havas Jon annyit látott volna a sárkányon ülve a csatából, mint amennyit mi, még most is a Deres táblát keresné elkeseredetten.

Durucz Dávid: Erre mit mondjak, mellényúltak. Nagyon fura egy ilyen gigászi baki a dollár-sokmilliós sorozatipar korában, de én, örök gyanakvóként már azt sem zárom ki, hogy így akartak még nagyobb hype-ot. Hiszen mivel van most tele a közösségi média?

Az is tudja, hogy sötét volt, aki egy percet sem látott a sorozatból.

Eddig. Ja, amúgy egy rajongó megcsinálta a „látható” verziót a csatából, most már az is elérhető, szóval a fanok tényleg nem ismernek lehetetlent, ha minél több részletet meg akarnak tudni.

Szakmaverzum: Rendben, nézzük jó készüléken a csatákat. De a nagy felbontás a gagyit is a felszínre hozza azonnal. Kétélű ez. És hova tovább CGI?

Durucz Dávid: Ez a sorozat vízválasztó ebből a szempontból. Ha megnézzük, televízióban hogy működik mondjuk a Gyűrűk ura, a maga 2000-es évek eleji CGI-jével, és hogy hogy működik a GoT, akkor azért a fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Persze vannak visszaesések, amikor túl nagyot akarunk ugrani és nem sikerül tökéletesen az elrugaszkodás. Gondolok itt például Tarkin nagymoff CGI-feltámasztására a Zsivány Egyesben, ami már majdnem hihető volt, de ha belenéztünk a figura szemébe, rögtön megláttuk a technológia korlátait: nem hittük el, hogy ez egy élő ember, egyszerűen nem olyan a tekintete. De általánosságban nézve, iszonyat gyorsan fejlődik a CGI-technológia; és ennek lehet örülni meg lehet nem örülni, hogy a színészek most már állandóan zöld háttér előtt beszélgetnek zöld bábukkal, de ez van. A mozi végülis illúzió, és minél fejlettebb a technológia, annál nagyobb mértékű.

Tarkin CGI

Szakmaverzum: Mi lesz amikor kifullad a sorozat, amikor jön az üresség, a tragikusan semmitmondó, profán időszak, mint egy hosszú sok estés labdarúgótorna döntője után?

Durucz Dávid: Jaj, dehogy, egy ilyen jövedelmező franchise-tól nem szabadulunk ilyen könnyen! Jó Star Wars- /Gyűrűk ura-recept alapján jöhet majd a spinoff-sorozat, ami a múltban játszódik, vagyis előzménytörténet lesz. Ergo be lehet majd szépen szuszakolni ismerős karaktereket, milliónyi utalást a rajongók legnagyobb örömére. Ez kvázi elvonási tüneteket csillapít, a GoT-függőség a sorozat addikción belül is külön kategória.

Benioff is drogdíler, ha úgy tetszik.