A tetoválóművészek közössége zárt, ezt nem vitathatja senki. Misztérium övezi őket, kívülről nézve, valahogy az az érzésünk velük kapcsolatban, hogy tetoválópisztollyal a kezükben születtek. Ez azért koránt sem így van, kemény utat jár be, aki tetoválásra adja a fejét.

Bíró Teodóra munka közben.

Bíró Teodórát kérdeztük a tetoválóművészek szakmai hátteréről, és a karrierje indulásáról. Nőként egy ilyen szakmában nem egyszerű érvényesülni, de neki sikerült. A Teo Art nevét mindenki ismeri Baja környékén. Sőt! Külföldről és az ország minden tájáról érkeznek hozzá vendégek. Munkái magáért beszélnek, vendégei évek óta visszajárnak hozzá.

Grafikus vagy, hogy jött a gondolat, hogy tetoválni fogsz?

Ha kifejezetten a tetoválással kapcsolatos időszakot nézzük, vagy annak puszta gondolatát, akkor minden a grafikára vezethető vissza.

Én úgy gondolom, hogy a tetováláshoz elengedhetetlen némi rajztudás és térlátás.

Amit értelemszerűen fejleszteni kell! 16 éves voltam, már grafikai iskolába jártam, amikor felmerült bennem, a tetoválás gondolata. Abszolút nem tudtam mibe vágok bele, de azt tudtam, hogy érdekel a dolog.

Hogyan indultál? Volt mestered, vagy saját magadat képezted?

Utólag visszagondolva nagyon hasznos lett volna, ha valaki elindít ezen az úton olyan formában, hogy technikai tanácsokkal lát el, amit én személyesen megtapasztalhatok. Ez sajnos nem volt lehetséges, mivel közel 10 évvel ezelőtt senkit sem ismertem a környezetemben, aki valóban olyan tudást adhatott volna át nekem, ami építő jellegű lett volna. Sufni tetoválók voltak már akkor is – ezekből mára egyre több lett – de hát abból már akkor sem kértem.

Mindig annak függvényében vállaltam el egy munkát, hogy mi az amit a tudásomnak megfelelően el tudok készíteni. Amikor 2-3 éve tetováltam és felkerestek egy olyan mintával amellyel kapcsolatban kétségeim voltak, inkább ajánlottam egy személyt, akiről tudtam, hogy a kisujjában van a motívum, velem ellentétben, aki esetleg még nincs olyan szinten, hogy odaüljön egy olyan munkához, amilyet a vendég kért.

Bíró Teodóra

Először tényleg disznóbőrön tetoválnak a nebulók, és van olyan tanuló, aki saját magán kísérletezik?

Igen, a gyakorlás speciális műbőr felületen történt, illetve a jól bevált disznó bőrön!  Hónapok teltek el gyakorlással mire azt mondtam, hogy valami egyszerűbb apróságot lehet, hogy felvarrnék valakinek. Első alkalommal az egyik volt osztálytársamnak készítettem egy csillagot, Emlékszem mennyire feszült voltam…

Magamon sosem kísérleteztem, szerintem senkinek sem szabadna a saját bőrén tesztelgetni a vonalvezetést, de sokan így csinálják.

Ebben a szakmában első helyen szerepel a higiénia, és az elővigyázatosság?

Ami a steril környezetet illeti, az a legfontosabb! Aki nem ezt helyezi előtérbe, az inkább tegye le a tetoválógépet és kezdjen magával valami mást. A többség nem figyel eléggé a higiéniára, hozzáteszem szalonokban is előfordul, hogy félvállról veszik a környezet, és az eszközök tisztaságát, pedig ott azt gondolnád, hogy majd patika munkát kapsz.

Az utókezelés is egy mérföldkő a tetoválásnál. Mi a szerepe pontosan?

Minden az első (körülbelül) 1 hét során dől el, hogy milyen lesz a tetoválás végső formája. Ha egy adott művész készít egy igényes munkát, az sem biztosíték a végeredményre, ha a viselője nem becsüli meg azt. Például ha kiáztatja, vagy nem a megfelelő kenőccsel ápolja,  kaparja- felsérti akkor a tetoválás megsérül. Károsodik a gyógyuló szövet. Ezáltal veszít a színéből, helyenként hegesen forr össze- kifakul, és még a fertőzés veszélye is fennáll. Az utókezelés ezért nagyon fontos!

A családodban elszaporodtak a tetoválások amióta varrsz?

Édesapám egész életében konzervatív ember volt, nagyon rosszul esett amikor kizárólag Tőle kaptam negatív kritikát, mondván: ” Elment az eszed kislányom?!”

Elítélte, gyűlölte a testmódosítást minden téren. Utólag visszagondolva, lehet csak attól félt, hogy 16 évesen rossz irányt vesz az életem, és elhanyagolom a tanulást, vagy rossz társaságba kerülök. Tévedett,szorgalmasan tanultam, de amikor időm engedte a tetoválással foglalkoztam. Eltelt pár év, mire ráeszmélt, hogy ezt nem céltalanul csinálom, hanem a jövőmet építgetem.

Azóta ő is számtalan tetoválást visel és elmondhatom, hogy nála nagyobb átalakulást POZITÍV értelemben még nem láttam az életem során.

Magadat is tetováltad számtalanszor, például a könyöködet is te tetováltad, hogyan?

A könyökömmel kapcsolatban szakszerű leírást nem tudok mondani, maximum megmutatni tudom. Egyébként képtelenségnek tűnik ( számomra is az volt hosszú időn át ), de nem lehetetlen. A bal sípcsontom is magamnak tetováltam, órák elteltével sokkal jobban fájtak a vállaim és a derekam, mint a tetoválás.

Nem lehetett egyszerű idáig eljutni a szakmai fejlődésedben, egy olyan úton vagy túl, ahol mindent magad tapasztaltál meg. Mi motivált?

Igaz, hogy nagyon nehéz éveken vagyok túl, de ha megállok egy pillanatra és végiggondolom mit értem el, akkor úgy gondolom, hogy megérte és örülök, hogy büszke rám a családom, akik a legnagyobb motivációt jelentik az életemben. Nyilván ez közhely, mert mindenki ezzel áll elő, de én sehol nem lennék, ha ők nincsenek! A nulláról addig bátorítottak, hogy képes voltam elhinni, hogy van jövője annak amit csinálok.

Dóri egy nehéz utat járt be. Vidékiként, nőként ebben a szakmában érvényesülni úgy, hogy nincs senki aki átadja a szaktudását elég elkeserítő lehet. Őt nem tudta eltántorítani, és ma odáig jutott, hogy alig lehet időpontot szerezni hozzá, van aki csak miatta repül haza külföldről, hogy odaérjen a tetováló időpontjára.

A fenti példa mutatja, ha tehetséges vagy és elszánt, semmi nem állhat az utadba.