Hol volt, hol nem volt, borsópucoláson és blansírozáson túl, volt egyszer egy szegény legény, aki mindig is szakács szeretett volna lenni…nem, nem! Ez a történet nem így kezdődik. Korunk egyik legikonikusabb sztárszakácsa Gordon Ramsay, aki fáradhatatlan profizmussal és a főzés iránti szenvedélyével sokunkból varázsol „gasztróőrültet”. Ételei a modern kor elveit követve készülnek, de mégis mindig tartogatnak valami különlegességet. De vajon rögös volt-e az út idáig?

Gólok helyett séfkabát

A fiatal Gordonnak esze ágában sem volt fakanalat ragadni, hiszen csak egy cél lebegett a szeme előtt: profi focistává válni! Már kamasz korától kezdve rendszeresen rúgta a bőrt azért, hogy egyszer majd ő is a Glasgow Rangers ünnepelt focistája lehessen! Ám a sportkarrierjének végére hamar került pont, hiszen sérülések tucatját szerezte, a térdébe zúzódott porctól kezdve, az elszakadt ínszalagig. Gordon az élet minden területén a legjobb akart lenni, ez pedig a fociban már nem sikerülhetett. Ideje volt továbbállni.

Kóborló tanoncévek 

Gordon sikerének egyik titka a megszállott tudásvágy,

hiszen amikor elkezdett érdeklődni a főzés iránt, onnantól kezdve minden szabad percét a gasztronómiának szentelte. A catering világa, ahol gyakran egyszerre háromszáz embert kellett kiszolgálnia, nem igazán hozta lázba, de amint átlépte egy olyan dél-nyugat londoni étterem konyhájának a küszöbét, amelynek egyedi és személyes stílusa volt, már tudta: ez lesz a hivatása! A Marco Pierre White-nál töltött idők alatt Gordonnak már szabadon szárnyalhatott a fantáziája és igyekezett mindenki közül kitűnni! Nem volt lámpalázas az biztos!

Különcként a franciák kereszttüzében 

Ha sikeres akarsz lenni a szakmádban, törekedj a tökéletességre!

_

hirdetés

_

hirdetés

Ramsay ennek tudatában vágott neki Franciaországnak, hiszen a saját szemével akarta látni, hogyan forgatják a kanalat az ottani séfek. A Guy Savoy konyháján a legjobbaktól leshette el a szakma csínját-bínját és olyan desszertes tálakat rittyentett össze, hogy az ízlelőbimbóink is égnek állnának tőle! Gordon kemény munkája meghozta a sikert: az Aubergine-ben főszakács pozíciót vívott ki magának, majd rövid időn belül az étterem megkapta az első Michelin-csillagot, majd jött az Év étterme díj , az Év legjobb új séfje díj, és így tovább.

Lehetőségek, sikerek és egy „ördögi” álarc 

Hamarosan Gordon első étterme, a Gordon Ramsay at Royal Hospital Road is megnyitotta kapuit, így eljött az ideje, hogy a saját konyhájában is sztárrá váljon. Azóta természetesen számtalan éttermen, díjon, sikeren, tv műsoron, na meg gyerkőcön is túl van, de nem lett volna ilyen könnyű dolga, megfelelő lehetőségek nélkül! Valljuk be, Ramsaynek nem volt nehéz érvényesülnie, hiszen a számtalan lehetőség mellett, furcsa, szarkasztikus, szókimondó személyisége, olykor pökhendi, „ki, ha én nem” stílusa ellenére, tanoncok ezrei lesnék el tőle szívesen a szakma fortélyait. Még akkor is, ha Gordon minden bizonnyal többször is leordítaná a fejüket! Vajon ezt hívják személyes varázsnak?

Tanulság: minden körülmények között légy önmagad és találd meg a saját, egyedi stílusod!

Sikerét minden bizonnyal köszönheti erős kisugárzásának, az élettől kapott lehetőségeknek, de a legfontosabb mégis csak az, hogy egész életében törekedett a profizmusra, a tökéletességre, az állandó megújulásra. Soha nem szabad beleszürkülnünk a választott szakmánkba, mindig újat és jobbat kell akarnunk. A tudásunk fejlesztése fontos kritériuma a sikernek. Fiatalabb éveiben Ramsay se tudta pontosan merre tovább, de a kíváncsiság, a tenni akarás és a kemény munka meghozta a sikert. Klisének hangzik, de tényleg igaz: mindenki azt eszi meg, amit főzött!