_
hirdetés
_
hirdetés
Szinte mindenkinek van az ismeretségi körében valaki, aki allergiás valamilyen ételre, vagy összetevőre. Mára már hatalmas méreteket öltött a jelenség, elszaporodtak az ételintoleranciás betegek. Ez a sajnálatos tény pedig magával hozta azt a szegmenst az élelmiszer iparba, amely az ételallergiásokat kívánja kiszolgálni. Cikkünkben megvizsgáltuk, hogy mennyire találkozik a a kereslet a kínálattal.
Van, amiben fejlettebbek vagyunk, mint Ausztria
Bizony! Ha alapanyagokról van szó, sok minden beszerezhető Ausztriában, ami kis hazánkban is, de mégsem minden. Ez legyen a legkisebb baj, ha az ételallergiás – mondjuk gluténérzékeny – beteg jár Magyarországon, általában beszerzi, amit kint nem lehet kapni, és feltankol belőle, vagy kiszállíttatja. A gondolkodásmódban elmaradottabbak a leginkább. Sok étteremben, gyorsétteremben, forgatják a szemüket, ha az illető vendég érdeklődik mondjuk egy gluténmentes termékekről, általában nem rendelnek belőle eleget, és soha nincs.
A komplikáltabb kérdéseket már csak pirongva merik feltenni az ételintoleranciás vendégek. Ilyen például, hogy egy mártás, vagy fűszerkeverék tartalmaz-e bizonyos allergén összetevőket.
Egy ismerősünk kislányával esett meg szintén Ausztriában, hogy az osztályfőnöke rendszeresen kellemetlen helyzetekbe hozza a gluténérzékeny kislányt, azzal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a betegségét. Az osztálytársaival nem ehet az ünnepi tortákból soha, de ezt már megszokta, visz magával otthonról gluténmentes termékeket, amiket fogyaszthat a társaival.
Viszont az, hogy közös osztálysütéseken-főzéseken sosem készítenek semmilyen gluténmentes ételt, és a gyerek végignézi minden alkalommal, ahogy a társai megeszik az iskolai mézeskalácsot/pizzát/melegszendvicset, aminek az elkészítésében ő is részt vesz, az több mint kellemetlen a gyermek szemszögéből.
Az édesanyja próbálta konfliktuskerülő módon megoldani a kérdést, megkérte a tanárnőt, hogy ha sütnek-főznek, szóljon neki előre, és küld a kislánynak be a suliba általa készített ételt. Ez sajnos a mai napig nem valósult meg.
Az efféle szituációkkal az a baj, hogy az ételallergiában szenvedő úgy érezheti, hogy negatívan különböztetik meg.
Nem nézik jó szemmel az adott intézményben, a fura kérdéseivel, pedig ő csak ugyan azt szeretné, mint a többi ember, enni egy jót. Magyarországon azért jobb a helyzet, a legtöbb oviban és suliban is lehet kapni speciális menüket, míg az osztrákoknál ez sem egy bejáratott dolog minden intézményben. Persze nem állítjuk, hogy itt nem fordulhatnak elő ilyen bakik, de mára már a legtöbb vendéglátóhely, és suli figyelmes ilyen tekintetben.
Még mindig van hová fejlődni
_
hirdetés
_
hirdetés
Azért ott még nem tartunk, mint ahol Angliában tartanak. Minden étteremben természetes, hogy kaphatók olyan ételek, amelyek megfelelőek lehetnek az aktuális ételallergiás vendégeknek. Laktózmentes és gluténmentes verziók, illetve fel vannak tüntetve az étlapon, hogy milyen alapanyagokból készültek az ételek. Saját bőrömön tapasztaltam ennek súlyát, és komolyságát. A hotel éttermében, ahol dolgoztam, külön séf készítette elő az ételintoleranciások menüjét, egy előre lejelentett lista alapján. Ezen felül volt egy pincér, aki kiemelten figyelte, hogy ők azt az ételt kapják, amit előírtak nekik.
Nem lehetett olyan, hogy a vendég kérdezett valamit, és a pincérek húzták a szájukat vagy a vállukat vonogatták. Mindig meg kellett kérdezni a főszakácsot, ha ilyen kérdéseket kaptunk, és mindig jött rá megfelelő válasz is.
Angliában olyannyira komolyan veszik a témát, hogy az egyik szakácsunk egyszer összekeverte az ételeket, és az egyik allergiás vendég rosszul lett, majd kórházba került, a szakácsot azonnal kirúgták, a hotelt pedig busás pénzbírsággal büntették.
Minden a diákoknál kezdődik
A Vendéglátós diákok már fiatalon találkoznak az ételintoleranciások igényeinek fontosságával. Pontosabban nevelik őket, hogy hogyan kell elkészíteni ezeket az ételeket, vagy mikre kell odafigyelniük. Felkerestük a szegedi, SZC Krúdy Gyula Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Turisztikai Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája igazgatónőjét, Gyömbér Mártát a kérdéseinkkel.
Tanulják a diákok, hogy mik ezek az allergének illetve, hogy mikre kellene figyelniük az étel allergiásokkal kapcsolatban?
Természetesen általánosságban tanulnak róla, de a szakmai képzés alatt ez a kérdés nem kap olyan mértékű hangsúlyt, mint például a diétás szakács,vagy diétás cukrász képzésünknél. Ezeknél a képzéseknél kifejezetten az ételallergiás és minden más betegségekhez kapcsolódó étkezésekről tanulnak mindent a tanulók.
A vendéglátóhelyeken az étlapokra kötelező kiírni az összetevőket? Vannak helyek ahol kivannak írva, és vannak ahol nincsenek.
Én úgy tudom, hogy egyre több olyan cég van, aki most már feltünteti az allergén összetevőket, és erre most már szabályozás is van.
Ha egy vendég informálódni szeretne egy adott ételről, mert bizonyos összetevőkre allergiás lehet, miért van az, hogy az esetek többségében a pincérek azt válaszolják, hogy ,,nem tudom”, illetve ilyenkor mi lenne a dolguk?
Egy jól felkészült pincérnek tudnia kéne erre a választ, de ha nem tudja, akkor annyit meg kellene tennie, hogy megkérdezi a szakácsot a konyhán. Normális esetben egy jól képzett pincérnél így kellene, hogy történjen a dolog.
A vendégek többsége sajnos kellemetlenül érzi magát, ha kérdezniük kell ezekkel kapcsolatban, a fent említett szituáció miatt is. Mit gondol erről?
Nem kell emiatt senkinek kellemetlenül éreznie magát, ezek a dolgok már annyira beépültek a hétköznapjainkba, hogy ennek természetesnek kell lennie. A nagyon nagy probléma az, ha erre a vendéglátóipari egység nincs felkészülve.
Mint látjuk, a kérdés kis hazánkban is kiemelten figyelmet kapott, és egyre inkább természetessé válik, hogy mindenhol nyugodt szívvel étkezhetnek az ételallergiásaink, és a kérdéseikre is választ kaphatnak, mert jön a jól képzett utánpótlás. Addig pedig mutassunk példát!