Autószerelő szakmával, és megannyi fiús hobbival a hátam mögött rendkívül szerencsésnek mondhatom magam. Úgy érzem, megállíthatatlan vagyok, aki bármire képes, és akit nem korlátoz be egy  szoknya, vagy egy nadrág. Ám, ahogy napjainkban, úgy régen sem volt mindenki ennyire szerencsés.

Neked mi jut eszedbe az 50-es, 60-as évek Amerikájáról?

A háború utáni fellélegzés nagyszerűsége, gyönyörű autók, jólétet éltető zenék, arzénnal átitatott kozmetikumok, végtelen mennyiségű dohánytermék, radioaktív étkészletek, és vitathatatlanul egyszerű családmodell: Dolgozó apa, háztartásbeli anya, kertvárosi ház, golden retriever…

A kisfiúk a játékipar legújabb vívmányait tesztelgették, űrrakétákat, fémautókat, fegyvereket. A lányok? Nos, ők babáztak. Mostak, főztek, takarítottak, úgy nevelték a csecsemő méretű babákat, mint meglett kis háziasszonyok. Egy napon aztán Ruth Handler, a Mattel játékgyártó vállalat egyik vezérigazgatójának felesége rendkívül fontos megállapítást tett: Észrevette, hogy lánya, Barbara úgy játszik a papírból kivágott, öltöztethető lányka babával, mintha az egy felnőtt nő lenne. Ekkor ráébredt:

A kislányoknak is volna igénye arra, hogy kilépjenek a háziasszony szerepéből.

Így történt, hogy 1959-ben megszületett Barbie. Egészen más volt, mint az addigi babák, hiszen egyáltalán nem hasonlított kisbabára, sőt, gyerekre sem. Ő egy fiatal, felnőtt nő képében érkezett, aki nem, hogy nem volt anya, de egyenesen dolgozni járt. Először divatmodellként, majd 1961-től ápolónőként, légiutas kísérőként, és irodai dolgozóként is tevékenykedett, mígnem 1965-ben, még a holdraszállás előtt űrruhát és szkafandert húzott, hogy meghódítsa a világegyetemet. Több volt ő, mint játék. Barbie nem csak egy termék,  hanem a függetlenség, az egyenlőség,  a nemi szerepek revolúciójának szimbóluma lett.

Reményt adott megannyi kislánynak, biztatva őket: „You Can Be Anything”, azaz „Bárki lehetsz”.

Bár a vállalatot a megjelenéstől kezdve ostromolták a kritikák – hiszen Barbie mindig is ikonikusan tökéletes képet mutatott – ez a baba, akárcsak megannyi nő a történelemben, kiállta az idők próbáját.

Napjainkra több, mint 200 szakmával rendelkezik, több, mint 100 járművet vezetett, és az ingatlanbizniszben is megállná a helyét a 30-40 db házzal, amelyet birtokol.

Évről évre újabb és újabb játékcsomagok jelennek meg, újabb és újabb lehetőségeket felsorakoztatva:

Volt már bíró, autóversenyző, tanár, pék, focista, sőt tűzoltó is, hogy csak pár olyan szakmát említsek, melyek korántsem voltak elterjedve a hölgyek körében.

Ám, ahogy a társadalmi megítélés, a divat, és az innováció, úgy Barbie is rengeteget fejlődött közel 70 év alatt: 2015 óta több, mint 5 féle testalkattal, számtalan bőrszínnel, megannyi stílusban születik újjá minden egyes babában. Már nem akar elérhetetlenül tökéletes lenni. Olyan szeretne lenni, mint te, vagy én.

Egyre több különleges babával is találkozhatunk a boltok polcain: létezik kerekesszékes, végtagprotézissel rendelkező, hallókészülékes, vitiligós, kopasz, látássérült, Down-szindrómás, cukorbeteg, és most, 2026 januárjában csatlakozott a sorhoz az autizmussal élő Barbie is. Rendkívül fontos társadalmi felelősségvállalás ez egy olyan világban, ahol még mindig, mindenki célpont. Az iskolákban, a munkahelyeken, az utcán… bárhol, bárkit lehet bántani valamiért, ezzel egyre mélyebbre taszítva őt a közösségi média okozta társas magány, és az egyre hanyatló önbecsülés sűrűjébe. Bár Barbie kinézete igen, az üzenete nem változik: Bárkiből lehet bármi, mind megérdemeljük az egyenlő esélyeket.

Legyél fiú, vagy lány, érkezz bárhonnan, legyenek bármilyen adottságaid: Mindenki értékes. Mindenkire szükség van. Mindenki Barbie.