Vakáció van, reméljük, nem tanultok, mert akkor az azt jelenti, hogy augusztusban valamilyen pótvizsgátok lesz. Ha mégis tanulnotok kéne, hogy csinálnátok? Milyen a ti stílusotok? Ezer cetli és száz szövegkiemelő vesz titeket körül? Vagy éppen csak ránéztek a zanzára, aztán lesz valahogy?

A tanulási stílusok elmélete az oktatás világában rendkívül népszerű, és évtizedek óta központi szerepet játszik a tanítási módszerek tervezésében. A fő gondolat az, hogy

minden egyén más módon tanul:

egyesek vizuális típusúak, mások auditívak vagy kinesztetikusak, és hogy ha a tanulási módszert ezekhez az egyéni stílusokhoz igazítjuk, akkor javíthatjuk a tanulás hatékonyságát. Szépen hangzik, de sajnos a kutatások nem találtak egyértelmű, meggyőző bizonyítékot arra, hogy az egyéni tanulási stílusokhoz illesztett tanítási módszerek valóban hatékonyabbá teszik a tanulást.

A tanulási stílusok elmélete szerint az emberek eltérő módon dolgozzák fel az információkat. A legelterjedtebb típusok a következők:

 Vizuális tanulók – Ők a képek, diagramok, színes jegyzetek segítségével tanulnak a leghatékonyabban. Jól működnek számukra a szemléltető ábrák és a videók.

 Auditív tanulók – Ők jobban reagálnak a hangokra, például előadásokra, beszélgetésekre vagy hanganyagokra. Ha valami elmondják nekik, jobban megjegyzik.

 Kinesztetikus tanulók – A mozgás, a tapasztalás és a cselekvés a legjobb módja számukra a tanulásnak. Szeretik a gyakorlatban alkalmazni az elméletet, és kézbe venni a dolgokat.

Az alapfelvetés tehát az, hogy ha a tanítás során figyelembe vesszük a diákok különböző tanulási preferenciáit, akkor azok képesek lesznek jobban megérteni, rögzíteni és alkalmazni az információkat.

Olyan szépen hangzik. Akkor miért nem igazolták a kutatások a feltevést? Bár a tanulási stílusok elmélete széles körben elfogadott és alkalmazott az oktatásban,

a kutatások nem találtak egyértelmű bizonyítékokat arra, hogy ha az oktatási módszert a tanulók stílusához igazítjuk, az javítja a tanulás eredményeit.

Az eddigi kutatások többsége nem tudott olyan meggyőző adatokat felmutatni, amelyek alátámasztanák, hogy a tanulók jobban teljesítenek, ha az ő preferált tanulási stílusukhoz illesztik a tanítást.

Egyes kutatók szerint a tanulási stílusok alapvetően túlzott egyszerűsítést jelentenek, és nem veszik figyelembe az oktatás komplexitását. Az emberek nemcsak egyetlen típusú tanulók: egyesek például egy adott téma esetén vizuálisan tanulnak jobban, míg egy másik esetben inkább auditívan. A különböző tantárgyak, oktatási helyzetek és kontextusok eltérő tanulási módokat igényelhetnek, így nem biztos, hogy a tanulási stílusokhoz való igazítás folyamatosan javítja a teljesítményt.

Akkor ez az egész csak pedagógiai divat vagy tudományos alapú megközelítés? Is. A tanulási stílusok fogalmát sokan már pedagógiai divatnak tekintik. Bár az elmélet segített az oktatás egyéni igényeinek felismerésében, és hozzájárult a tanuló központú megközelítések népszerűsítéséhez, a tudományos közösség már régóta kérdőjelezi meg, hogy valóban szükség van-e arra, hogy minden tanulót külön kategóriákba soroljunk.

Az egyik fontos ellenérv az, hogy

a tanulás hatékonyságát nemcsak a stílusok befolyásolják, hanem a motiváció, az érdeklődés, a tanulási környezet és a tanári támogatás is.

Ha például egy tanuló érdeklődése a téma iránt alacsony, akkor nem lesz könnyebb számára a tanulás, ha a módszert kifejezetten a tanulási stílusához igazítják. Sokkal inkább a tanuló elkötelezettsége, a tanulási folyamatra való koncentrálás és az oktatás minősége az, ami igazán meghatározza a sikerességet.

Az oktatóknak nem feltétlenül kell szigorúan ragaszkodniuk a tanulási stílusokhoz, de az biztos, hogy a tanulók egyéni igényeit figyelembe kell venni. Fontos, hogy a tanítási módszerek változatosak és rugalmasak legyenek, és figyelembe vegyék a tanulók eltérő erősségeit és szükségleteit. Egy dinamikus tanítási környezet, ahol a különböző tanulási módok vegyesen jelennek meg – vizuális anyagok, interaktív feladatok, csoportos munka és hallgató-központú megközelítések – segíthet abban, hogy minden diák számára optimális tanulási élményt nyújtson.

Szóval maradjunk annyiban, hogy bár a tanulási stílusok elmélete nem nyújtja a végső választ arra, hogy miként tanulnak a diákok a leghatékonyabban, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy minden tanuló más. A kulcs tehát nem abban rejlik, hogy egy konkrét stílushoz igazítjuk a tanítást, hanem abban, hogy változatos módszerekkel és a tanulók igényeire reagálva hozzuk ki a legjobbat minden egyes diákból.