_
hirdetés
_
hirdetés
Nyilván mindenki szereti az édességet. Persze talán akadnak olyan keserű figurák, akiknek nem nagyon jönnek be az ilyesféle nyalánkságok… bár, nem mintha nem létezne keserű csokoládé. Kíváncsiak voltunk, hogy pontosan mi újság az édesiparban, mi a helyzet az ágazat szakembereivel, és hogy milyen irányban haladnak a dolgok, ezért megkérdeztük Intődy Gábort, a Magyar Édességgyártók Szövetségének főtitkárát.
Mely szakemberekre van leginkább szükség az édesiparban?
Természetesen sokfélére: a sales és marketingesekre például mindig van igény, de a szakmákat tekintve a legfontosabbak az
édességipari termékgyártók és a gépészek, műszerészek,
akik a gyártósorok beállításával foglalkoznak. Mindkettőből jelentős a hiány, melynek mértékét jól jelzi, hogy – a visszajelzések szerint – ilyen végzettséggel bármikor el tudnak helyezkedni.
Egy édességipari technikus tulajdonképpen mivel foglalkozik?
A gyártógépek be- és átállítása, felügyelete, szervizelése. Itt nem csak arra kell gondolni, ha mondjuk elromlik valami, de ha például változik a gyártott termék, akkor ők finomhangolják a gépeket. Ez utóbbi kényes téma – jó olyan gyártóval szerződni, aki karbantartást is vállal a gépekre, de a helyzetet nehezíti, hogy itthon nem készítenek ilyeneket. Általában Nyugat-Európából kell megvenni őket – ahol egyébként Olaszország az egyik legerősebb gyártó ezen a téren.
Mennyire átjárhatóak ezek a szakmák? Egy édességipari technikus tud egy cukrászdában is dolgozni vagy mondjuk egy cukrász egy nagyobb üzemben?
Igen, tud. Vannak, akik egy cukrászdában jobban megtalálják a hivatásukat, hiszen egy kisebb helyen jobban meg tudják valósítani a saját elképzeléseiket. Ezzel szemben egy üzemben jobban levertek a cölöpök, stabilabb a szituáció. Van például olyan is, aki egy üzemi gyakorlat után egy cukrászdában folytatja, de olyan is, aki cukrászda után kerül át egy üzembe – mondjuk azért, mert nem szeret annyi vevővel találkozni.
Végülis egyéni döntés kérdése, ki hol találja meg magát jobban, de igen, van mindkét irányban átjárás.
_
hirdetés
_
hirdetés
Mennyire vesz részt az édesipar a duális képzésben?
Egyre több nagyszerű példát láthatunk: A nagy múltú Szerencsen például szoros együttműködés van a városháza, a szakképzési centrum és a cégek között. Nagyon erősek ebben a projektben. Más kérdés viszont, hogy nagyon kell promotálni, hogy a fiatalok édesipari szakmát tanuljanak.
Milyen megélhetést biztosít ez az ágazat?
Jelenleg több krízishelyzet után vagyunk, legutóbb az inflációs sokk, azelőtt a pandémia, azelőtt pedig a népegészségügyi termékadó tett be az iparágnak, de aztán mindig szépen visszamászott.
Az édesipari cégek viszonylag stabilak,
a krízisek hatására nem nagyon láttam olyanokat, amelyek megszűntek volna. A cégek munkatársainak pedig egyre inkább fontos, hogy a cég törődjön velük, egyre lényegesebb például, hogy közel legyen a munkahely, valamint, hogy a cégen belüli közösség jó legyen.
Sok cég törekszik is arra, hogy közösséget teremtsen, gondoskodjon az alkalmazottakról, akik egyre jobban igénylik azt.
Jelenleg minden az automatizációról szól. Hogy áll ez a folyamat az édesiparban?
Helytől függő. Láttam már olyan üzemet, ahol az egész gépsort nagyjából négy technikus felügyelte érintőképernyőkön, annyiból állt a dolguk, hogy a gyártósor elején a tartályokból beleöntötték az alapanyagokat a gépekbe, a végén pedig kijött a becsomagolt, kész termék. Nagyon messze lehet jutni – akár 80-90%-ban automatizálni lehet a folyamatokat.
De vannak olyanok is, amelyeket pedig egyáltalán nem: például különleges, kézműves termékek gyártása, vagy a figurás termékek csomagolása. Magyarul a csokinyuszit kézzel csomagolják, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem is nagyon lehet automatizálni – egyébként komoly gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki jól csinálja ezt.
Meg kell említeni, hogy az édesiparban is megjelent már 3D nyomtatás,
mellyel kisebb, vagy akár nagyobb szériákban egészen különleges termékeket lehet gyártani. Ez a technológia rendkívül rugalmas, és nagy mértékben automatizált termelést tesz lehetővé.