Aki közösségi médiát használ, akár akarja, akár nem, az a mesterséges intelligencia hatása alatt áll. Itt nem csak az olyan tartalmakra kell gondolni, mint az úgynevezett „italian brainrot”, hanem azokra az algoritmusokra is, melyek eldöntik nekünk, mely tartalmakat láthatjuk és melyeket nem. De valójában jó ez nekünk?

Bár sokan akár azt is hihetik, hogy a mesterséges intelligencia (AI) csak nemrégiben kezdett egyre nagyobb teret nyerni a közösségi médiában a (sokszor hihetetlenül gagyi minőségű) generált tartalmak által. Ez azonban téves: az automatizáció, vagyis az algoritmusok az idők hajnala óta óriási szerepet játszanak az olyan közösségi oldalak működésében, mint például a Facebook.

Valójában a mesterséges intelligencia a közösségi média mozgatórugója.

De nem is szaporítjuk tovább a szót, térjünk egyből a lényegre.

Amire az MI hasznos a közösségi médiában:

▶ Személyre szabja a tartalmakat – a​z olyan oldalak, mint a Facebook vagy az Instagram algoritmusok segítségével kielemzik, hogy az adott felhasználót mi érdekelhetné, és a rendelkezésre álló adatok alapján ajánlanak neki olyan tartalmakat, amire valószínűleg rá is fog kattintani.

▶ Segít az üzleti partnereknek – a mesterséges intelligencia segítségével a közösségi oldalak hirdetői hatékonyabban alakíthatják ki a marketingstratégiájukat.

▶ Célzott hirdetések – a közösségi oldalak természetesen tele vannak hirdetésekkel, az algoritmusok pedig segíthetnek abban, hogy a felhasználó esetleg olyan hirdetéseket lásson főleg, melyek érdekelhetik.

▶ Moderáció – az automatizált moderáció gyorsan kiszűri a spammereket és a káros tartalmakat, mely jobbá teszi a felhasználói élményt.

Az MI hátulütői a közösségi médiában:

▶ Személyre szabja a tartalmakat – bár ez első látásra jobbá teheti a felhasználó életét, viszont legalább annyira könnyen oda is szegezheti a képernyő elé. Ez aztán könnyen vezethet függőség kialakulásához és az úgymond „buborékban élés” jelenségéhez. Buborékban élni annyit tesz, hogy az ember egy olyan szimulált valóságban érezheti magát, melyben csak olyan dolgokat hall és lát, melyek neki tetszetősek, ráadásul még be is skatulyázódhat a saját ízlésének korlátai közé. Egyszóval nem csak elszakad a valóságtól, de még a kulturális és szociális fejlődésben is megállhat.

▶ Segít az üzleti partnereknek – egy közösségi térnek (melyet a közösségi média virtuálisan szimulál) nem, vagy legalábbis nem csak a reklámokról kéne szólnia. De arról biztosan nem, hogy hirdetők százai bámulják az ember tevékenységét árgus szemekkel és minden egyes byte-nyi adatot feldolgoznak róla, csak azért, hogy a legmegfelelőbb mosóport tudják aztán rásózni. És természetesen annak a tartalma vagy hirdetése fog jobban látszódni aki többet és többször fizet, és nem annak, aki egyszerűen csak minőségi tartalmakat gyárt.

▶ Moderáció – az AI-moderációval egy gond van: hogy nem ismeri a kontextust. Tegyük fel, hogy valaki posztol egy olyan festményt vagy szobrot ábrázoló képet, melyen esetleg látható egy női mell. Az algoritmus csak annyit lát, hogy az egy mell, de a hozzá tartozó kontextust (vagyis hogy ez egy műalkotás, nem erotikus tartalom) nem ismeri, a következtetése pedig az, hogy ezt el kell távolítani. És igen, ez valóban megtörtént.

▶ Manipuláció – a buborékba zárás és a célzott hirdetések mellett, melyek szintén manipulációs eszközök, az emberek sokszor szembesülhetnek olyan tartalmakkal, melyek egyszerűen nem igazak, de mégis annak látszanak. Ezek lehetnek olyan, MI által generált tartalmak, melyek közszereplőket ábrázolnak olyan helyzetekben, melyek nem történtek meg, vagy mondatnak velük olyan dolgokat, melyeket amúgy nem mondtak. De ehhez igazából nem is volt szükség a generatív AI-ra. Gondoljunk csak a Cambridge Analytica esetére, amikor a Facebook felhasználók millióinak adatait adta el egy olyan cégnek, mely aztán politikai manipulációra használta fel őket: többek közt ennek a cégnek tulajdonítják Donald Trump 2016-os megválasztását vagy a Brexit sikerét.

▶ Adatvédelmi problémák – nincs olyan közösségimédia-oldal, melyről ne lopták volna már el felhasználók millióinak vagy akár százmillóinak adatait. De mehet ez teljesen legálisan, a legtöbb közösségimédia-oldal ugyanis boldogan üzletelget a felhasználói adatokkal bárkivel, aki hajlandó fizetni érte, legyen szó cégekről vagy az államról (melyikről? bármelyikről). Úgy látszik, ez nem különösen zavarja a felhasználókat, ezeket az oldalakat ugyanis még mindig több milliárd ember minden különösebb fenntartás nélkül. Persze ez főleg elsősorban az adott oldal hibája, de a mesterséges intelligencia sokkal hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi a folyamatot az adathalmazok összeszedésével.

Kinek jó mindez?

Próbáljuk meg feltenni ezt a kérdést:

kinek használ valójában a mesterséges intelligencia a közösségi médiában?

Sokan rögtön rávágnák a választ: az adott oldalt működtető cégnek és azoknak a hirdetőknek (és államoknak), akik a legjobban felhasználják a rendelkezésükre bocsátott felhasználói adatokat. És azt hiszem, ebben lehet is valami. Cikksorozatunkban jellemzően megpróbáljuk a lehető legobjektívebb szempontból megvizsgálni az éppen adott témát, ez esetben viszont szinte lehetetlen teljesen elfogulatlanul semlegesen nyilatkozni. Mondjuk ki az igazságot:

a mesterséges intelligencia elsősorban nem azért van, hogy a felhasználó élményét jobbá tegye – ez inkább csak egy mellékhatás.

A közösségimédia-oldalak felhasználóit kihasználó cégek számára persze jó, ha a felhasználó minél jobb élményt kap, ugyanis annál több időt fog az oldalon eltölteni és annál több adatát lehet eladni és annál több hirdetést tud végignézni. Az olyan oldalak, mint a Facebook ma már bebetonozott óriások, olyan társadalmi intézmények, mint a bankok: még ha az egyik meg is dőlne, jönne helyette egy másik, mely aztán ugyanúgy tenne mindent, mint azelőtt (ezért nem működik az az érvelés, hogy „akkor csinálj másikat/jobbat”). És pedig jönni fog egy másik, mert valós igény van a közösségi médiára egy olyan társadalomban, mely egyre inkább elidegenedik a fizikai térben és egyre komfortosabban érzi magát annak virtualizált másolatában. Az emberek komfortos élményre várnak az életük kiábrándító realitása után, ezek az oldalak pedig mindent megadnak ahhoz, hogy ezt az élményt (vagy legalábbis az illúzióját) megteremtsék.

Minél jobban belemenekül valaki egy virtuális világba, annál nehezebbé válik a valós problémák megoldása és annál inkább próbál majd még jobban egy virtuális világba menekülni: ez egy önmaga tüzére olajat öntő ördögi kör.

Ennek a középpontjában pedig a mesterséges intelligencia áll. A mesterséges intelligencia játszi könnyedséggel teremti meg az embereknek a komfortos virtuális valóságot, ahol nem kell szembesülniük semmivel, ami nincsen kedvükre: ez az úgynevezett buborék. Ebből következik aztán minden „hátulütő”, amint fentebb felsoroltunk. Ha cinikusak akarunk lenni, azt is állíthatnánk: ezek nem hátulütők, hanem a közösségi média mesterséges intelligenciájának és az azt üzemeltető emberek valódi céljai. Persze, léteznek olyan, valóban becsületes és kreatív tartalomgyártók, akik a közösségi médiák segítségével kaptak lehetőséget a kibontakozásra, és mindenkire rábízzuk azt, hogy eldöntse, értük megéri elviselni az összes többi káros hatást.

Voltaképpen a mesterséges intelligencia nélkül nem is létezhetne közösségi média (gondoljunk csak arra, hány ember kéne ahhoz, hogy csak a Facebook-ot moderálja). Az AI a közösségi média elengedhetetlen kelléke, egy majdhogynem tökéletesen működő modell alappillére, melynek célja, hogy egy hazug szimulákrumba zárjon minket csak azért, hogy az adatainkat felhasználó cégek, politikusok, pártok és államok profitáljanak. Csak egy a bökkenő: míg mi egy szimulációba vagyunk zárva, ők a valóságban profitálnak. Abban a valóságban, melyből jó eséllyel ők maguk kergették a felhasználót abba a buborékba.