A jövő szakmáiról az emberek többsége még mindig úgy gondolkodik, mintha sci-fit írna. Mintha majd egyszer 2100 körül lesz egy új munkakör, aminek senki sem érti a nevét, valami mesterséges intelligenciás „varázsló”, aki hologramokon át kommunikál, és egy VR-sisakban mentorálja a világot. A gond csak az, hogy a szakirodalom ezt már rég cáfolta. A McKinsey Global Institute 2023-as kutatása például egyértelműen azt írja, hogy nem „új” szakmák jönnek, hanem „existing jobs with expanded capability layers”. Vagyis: ugyanaz a szakma, de plusz 1 új dimenzióval.

Ez a plusz 1 dimenzió pedig az adatalapú gondolkodás.

És igen, ennek nagyon komoly következménye van Magyarország számára, és különösen a szakképzés számára. Mert

nem arról szól a jövő, hogy eltűnnek a szakmák — arról szól, hogy bővülnek.

A World Economic Forum 2023-as Future of Jobs riportja szerint 2028-ig a gyártóipari vállalatok 42 százaléka már „edge AI”-t fog futtatni a gyártósoron. Ez azt jelenti, hogy a CNC gép már nem csak mozog, hanem dönt is. A hegesztőrobot nem csak végrehajt, hanem optimalizál. És valakinek felügyelnie kell, karban kell tartania, új adatmodult kell rá töltenie. Ez a szakma már nem a „robotprogramozó” kategória lesz, hanem „AI Maintenance Technician” — és ezt nem én találtam ki, így nevezik a szakpolitikai előrejelzésekben.

Hasonló hibridizáció történik a vizuális kommunikáció oldalán is. Az OECD Skills Outlook 2024 közvetlenül kimondja, hogy a tanulási motivációt a tartalom vizuális interpretációja legalább annyira befolyásolja, mint a tartalom maga. Vagyis aki adatokkal fog dolgozni a következő években – legyen az marketinges, oktatásszervező, vagy gyártási minőségbiztosító – az nem csak elemez, hanem „emberhez igazítja” az adatot. Ezt a McKinsey úgy nevezi: „human-data interaction designer”. Magyarul: olyan szakember, aki érthetővé teszi a számokat, és vállalati döntéssé alakítja őket.

És ezzel párhuzamosan az is látszik: a jogszabály is elkezdi előállítani a hibrid szakmákat. Az EU AI Act nem „filozófiai etika” kategóriában szabályoz, hanem iparági felügyeletben. A NIST AI Risk Management Framework (2022) is azt erősíti meg, hogy

szükség lesz olyan szakemberekre, akik egy konkrét iparágban (mondjuk autószerelés, egészségügy vagy logisztika) képesek megítélni, hogy egy AI rendszer kockázatos-e.

Ez nem mérnöki doktorit igényel, hanem két dolgot: a szakma mély ismeretét – és némi algoritmikus megértést.

És ez a lényeg: a jövő szakmái úgy lesznek „újak”, hogy egyben „régiek” is maradnak.

 A CNC-s marad CNC-s — csak AI-t is felügyel.
 A grafikus marad grafikus — csak adatokból is mesél.
 A minőségellenőr marad minőségellenőr — csak modellkockázatot is ért.

Az a generáció lesz igazán versenyképes, aki megérti: nem a szakmát kell lecserélni, hanem a szakmát kell bővíteni. A jövő szakmája nem egy jövőbeli szó a diplomán.

A jövő szakmája: a jelen szakma – egy új, adatalapú kompetenciával.

És ez a félelmetes-felszabadító felismerés: nem a szakmák fognak eltűnni, hanem azok az emberek lesznek láthatatlanok, akik nem merik hozzáadni az plusz 1 dimenziót.