Életünk során hajlamosak vagyunk kétféle tanárra emlékezni: arra, aki letört, megszégyenített, akitől féltünk – és arra, aki meglátott bennünk valamit, amit mi magunk sem. Akinek a mondatai nemcsak egy dolgozat erejéig maradtak meg, hanem évekkel később is visszacsengenek. Akinek a jelenléte nyomot hagyott bennünk, nemcsak tudásban, hanem emberi tartásban is.

Nem azt fogod megjegyezni, mit tanított, hanem azt, hogyan érezted magad mellette.

De mitől lesz valaki emlékezetes oktató? Nem (csak) a szaktudástól. Nem attól, hogy hány tankönyvet ismer, vagy hány év tapasztalat van mögötte. Attól, ahogyan bánik velünk. Ahogy jelen van. Hogy emberként kezel.

Mi különbözteti meg a mestert a tanártól?

 A tanár átad tudást. A mester látásmódot ad.

 A tanár dolgozatot javít. A mester élethelyzetet old meg.

 A tanár az órán tanít. A mester bármikor képes rá – gyakorlati helyen, folyosón, büfénél, vagy épp két csavar meghúzása között.

 A mentor nem „megmondja”, hanem kérdez. Nem pánikol, ha nem érted elsőre. Tudja, hogy

a tanulás nem lineáris folymat, hanem szellemi és érzelmi hullámvasút.

Tanulmányok, amelyet minden oktatónak ismerniük kellene

A 2019-es McKinsey Education kutatás szerint a diákok hosszú távú sikerességét nem elsősorban a tananyag minősége, hanem a tanár-gyerek kapcsolat mélysége befolyásolja. A tanulók 76 százaléka emlékszik pozitív példaképre az iskolából – és ezeknek a tanároknak a többsége nem a szaktudása, hanem az empátiája miatt maradt emlékezetes.

A magyarországi T-Tudok Zrt. egyik kutatása szerint a szakképzésben tanulók 62 százaléka úgy érzi, hogy a gyakorlati oktatók „az életre tanítanak, nem csak a szakmára”. Ez az arány figyelemre méltó – és egyúttal megerősítés arra, hogy a szakképzésnek az egyik legfontosabb hozzáadott értéke éppen a személyes kapcsolódásban rejlik.

Milyen az emlékezetes oktató?

 Nem fél hibázni – sőt, megmutatja a saját hibáit is.
 Kérdez és meghallgat – nem csak leadja az anyagot.
 Példát mutat, nem példálózik.
 Nemcsak tanít, hanem jelen van.
 És ami talán a legfontosabb: tiszteli a tanulót akkor is, ha még nem „kész” szakember.

Mester vagy mentor?

A jó hír: nem kell választani. Lehet valaki mester a szakmájában és mentor az emberségében. A mai szakképzés legnagyobb lehetősége nem az új géppark, nem az átalakított tanterv, nem az ösztöndíjrendszer. Hanem az, hogy olyan emberek kerülhetnek a fiatalok mellé, akik formálják őket. Akik nyomot hagynak bennük. Akikről majd 10-15 év múlva azt mondják: Ő nemcsak tanított, de hitt is bennem.

És ez a legnagyobb teljesítmény, amit egy oktató elérhet.