Az ipari búvárkodás egy ritka szakma, melyet kevesen űznek, viszont annál veszélyesebb. Mivel foglalkoznak ők, és hogyan lehet ezt kitanulni? Papp Zoltán, az Ipari Búvárok Országos Szövetségének tagja, a Búvár Kft. egyik tulajdonosa és nem mellesleg maga is kiváló ipari búvár számolt be nekünk a szakma rejtelmeiről.

Mivel foglalkozik, illetve foglalkozhat egy ipari búvár?

A legegyszerűbben ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy egy ipari búvár minden olyat csinál a víz alatt, amit a víz felett csinálnak más szakemberek: vágás, hegesztés, betonozás, szerelés és még sorolhatnám napestig. Ideális esetben egy ipari búvár egy valóságos ezermester, akinek nem maga a búvárkodás a szakmája, hanem egyszerűen egy közlekedési mód, a víz pedig a munkakörnyezete.

Magyarországon hol van szükség ipari búvárokra?

A legnagyobb szükség a vízerőművek környékén van rájuk szükség, melyek állandó karbantartást igényelnek. Ezenfelül mindennemű vízi környezetben zajló, például hidak építésénél nagy számban van rájuk igény.

Ezt a szakmát hogyan lehet kitanulni?

Jelenleg nagyon nehéz a helyzet Magyarországon. 2007-ben az OKJ-s tanfolyamok közül törölték az ipari búvár-képzést, mert túl kevesen jelentkeztek rá. Jelenleg csak nálunk, a Búvár Kft.-nél van csak ilyen jellegű akkreditált képzés, mi tartjuk életben ezt a szakmát.

Azoknak, akik hozzánk jönnek tanulni általában már van egy szakmájuk: általában hegesztők, csőszerelők, gépésztechnikusok vagy más, fémiparral kapcsolatos szakma képviselői. Az ő szakmai és építőipari tapasztalatuk hatalmas előny, sokkal könnyebben beletanulnak a búvárkodásba. A jelentkezők nagyjából 90 százaléka olyan ember, aki azelőtt már elvégzett egy hobbibúvár-képzést, sőt: el is várjuk, hogy az illetőnek legyen valami releváns tapasztalata ezen a téren, mert akkor nem kell az alapoktól kezdeni. De ez nem mindig van így, például

volt olyan is, aki erdészből vagy cukrászból avanzsált ipari búvárrá, sőt, olyan is volt, aki azelőtt még sohasem merült, nulláról kellett elkezdenie megtanulni mindent.

Ami érdekesség, az az, hogy jó pár ipari alpinista is jelentkezett már a képzésre: ha már egyszer fönt is megy a dolog, menjen lent is. A két szakma között egyébként sok átfedés van, sok technikát és eszközt mindkét szakma képviselői használnak. Egy mászógép a víz alatt és a víz felett is mászógép.

Milyen készségek kellenek az ipari búvárkodáshoz?

Az első és a legfontosabb az az, hogy az ipari búvárnak a víz alatti mozgás legyen a második természete. A merülés és a víz alatti mozgásnak nem külön feladatnak kell lennie nekik, hanem egy megszokott létállapotnak, melyben ugyanolyan természetesen mozognak, mint bárki más a víz felett. Így lehetővé válik, hogy csak a munkára tudjon fókuszálni. Bírni kell a fizikai terhelést is: a víznyomás nem játék, és meg kell edzeni az ember szervezetét ahhoz, hogy ne terhelje le túlságosan.

Mennyivel nehezebb ezeket a feladatokat a víz alatt elvégezni, mint a víz felett?

A legnagyobb gondot a látási viszonyok okozzák, illetve pontosabban azoknak a hiánya. Az, hogy mennyire lehet jól látni a víz alatt, a környezettől függ: tengerben akár méterekre is el lehet látni, míg nálunk ez sokszor 20-30 centiméter. De az se ritkaság, hogy semmit sem lehet látni: ebben az esetben teljes sötétségben kell dolgozni. Ezért fontos, hogy az ipari búvár kiváló szakember legyen: annyira kell ismernie a szakmáját és az eszközöket, amikkel dolgozik, hogy akár vakon is el tudja végezni a munkáját.

Ez veszélyes szakmának számít?

Igen, a világ legveszélyesebb szakmái közé tartozik, szerintem még a top 5-ben is benne van. Ezért az ipari búvárok mindig csapatokban dolgoznak. A minimum három fő, de én általában ragaszkodok az ötfős csoportokhoz. Ebben benne van a merülésvezető, a merülőbúvár, egy tartalékbúvár és a segédek. Az pedig a munka mivoltától függ, hogy ezen felül még mekkorára tud felduzzadni a létszám. Aki merül, az folyamatos kommunikációban áll a többiekkel, ha bármi van, bármikor tud segítséget kérni. Aki egyedül dolgozik, az teljesen feleslegesen óriási kockázatot vállal. Sajnos vannak olyanok, akik ezt bevállalják, de ha bármi gond akad, akkor magukra vannak utalva – nem tudnak sehonnan, senkitől segítséget kérni. A balesetek szerencsére ritkák – a hazai búvárok azért elég ügyesek, halálos kimenetelű balesetről pedig 30 év alatt összesen három esetről tudok.

Hány ipari búvár van ma Magyarországon?

A mi szervezetünk, az Ipari Búvárok Országos Szövetsége adatai szerint nagyjából 60 és 100 fő közé tehető a számuk. Viszont nehéz pontos adatot dolgozni, mert sokan feketén, akkreditáció nélkül dolgoznak.

Milyen lehetőségek vannak ebben a szakmában?

Az ipari búvárkodás nemzetközi viszonylatban is elég zárt körnek számít. Egyrészt drága a képzés és drága a felszerelés, ami nagyon nagy szűrőnek számít, ugyanis elég kevesen hajlandók ennyi pénzt befektetni a dologba, főleg, ha teljesen nulláról kezdik az egészet. Másrészt pedig az ipari búvárok elsősorban projekteken dolgoznak, melyek csak időszakos munkát jelentenek, viszont nagyon jól fizetnek.

Általánosságban elmondható, hogy kicsi a piac és telített is, valamint nagyon függ az éppen aktuális megrendelések számától és nagyságrendjétől. Viszont, ha sikerül kifogni például egy erőműnél egy karbantartói állást, az jó megélhetést jelent:

akár havi 800 ezer vagy 1 millió forintot is haza lehet vinni.

A mi szakmánk csúcspontja az olajfúró tornyon való munka: akinek sikerül elvégeznie a releváns képzéseket és sikerül állást szereznie egy tengeren található olajfúrótornyon, az fog a szakmában a legjobban keresni.

Mit üzen azoknak, akik ezt a szakmát választanák?

Azt, hogy ez egy jó szakma! Nagyon izgalmas, pumpálódik az adrenalin és sosincs két ugyanolyan merülés. Sok szakmát kell elsajátítani, ami tágítja az ember nézőpontját és egészséges önbizalmat ad neki. Lehet, hogy nehéz bekerülni, de aki egyszer bekerül, az évtizedekig bent is marad. Van még egy tanácsom azoknak, akik érdeklődnek az ipari búvárkodás iránt: először próbálják ki és tanulják meg a hobbibúvárkodást, aztán jöjjenek, és tanulják ki a szakmát.