A koronavírus nem csak a munkavállalók, hanem a vállalkozók életét is megnehezítette, különösen a vendéglátóipar területén. Sok hírt hallhattunk már arról, hogy a magyar étteremtulajdonosokat hogyan érintette a járvány, így most egészen az angliai Birminghamig megyünk, hogy egy helyi vendéglátós, Ahameh Zsuzsanna mondja el tapasztalatait.

2013 júniusában nyitottátok meg a Raha Cafét. A pandémia kitöréséig hogyan folyt a munka?

Mi egy kis családi cég vagyunk, így az alkalmazottak sorát rögtön magammal és a férjemmel kezdem, hiszen mi is ugyanúgy dolgozunk, mint bárki más. Rajtunk kívül a pandémia kitörése előtt volt két fiú és három lány.

Mikor változott ez a létszám?

Már 2019 decemberében lehetett hallani a vírusról, és a márciusi lezárás előtt egy hónappal a három lányból egy már el is ment magától. Akkor már lehetett érezni, hogy leáll az élet. Amikor márciusban végül minden bezárt, rajtunk kívül két alkalmazottunk maradt, és így dolgoztunk felváltva. A maradék két lány közül az egyik elment, a másik megmaradt talonban, ő az állam által biztosított furlough-t kapta, ami a fizetése 80 százalékát tette ki.

Milyen beosztásban dolgoznak ők?

Mindenki mindent csinál: felveszik a rendelést, mosogatnak, takarítanak, mi a férjemmel pedig ugyanezt csináljuk, mellette az árubeszállítást és a cég ügyeit is intézzük. A lezárás alatt a munka nyilvánvalóan a töredéke volt a megszokottnak, ezért tudtuk négyen vinni a boltot.

Március óta enyhítettek a szigorításokon, május 17-től pedig kint és bent is fogadhattok vendégeket. Ez miben befolyásolja a munkaerőt?

Március óta négyen voltunk, de most, hogy újra nyithattunk ismét hatan dolgozunk. A vírus előtt egy időre leálltunk a vasárnapi nyitva tartással, de március óta megint kénytelenek vagyunk pihenőnap nélkül dolgozni. A legnehezebb az, hogy összesen két levelet kaptunk az önkormányzattól a változásokról, pedig ennél jóval több volt, és a lezárás alatt jöttek-mentek az alkalmazottak az aktuális szabályok szerint.

Pexels / Pixabay

Kellett növelned a fizetést azért, hogy visszajöjjenek?

Nem, mert maguktól visszajöttek, de van olyan munkatárs, akinek több feladatot adtam, így a fizetését is emeltem, de enélkül is visszatért volna hozzánk.

Ha szükségetek lenne új munkaerőre, a jelen helyzetben könnyedén találnátok?

A lezárások alatt, míg elvitelre voltunk nyitva gyakran bejöttek az üzletbe érdeklődni, hogy van-e munka, sokan olyanok is, akik nem beszéltek angolul.

Az egyik lány, aki jönne dolgozni marketing szakon végzett, és nem talál munkát. Nagyon sokan keresnek, mert ez egy láncreakció, különösen a vendéglátásban: az esküvőket nem lehetett megtartani, így az esküvőszervezők, virágárusok, ruhakölcsönzők mind zárásra kényszerültek, éppen ezért marketingesként is képtelenség most elhelyezkedni.

Akárcsak az angliai étterem-tulajdonosok nagy része, Ti is bérlitek a helyiséget, ahol az üzletet berendeztétek. Kaptatok segítséget akár az önkormányzattól, akár a helyiség tulajdonosától?

November óta 1400 fontot adott az önkormányzat támogatásul. Ennek az volt az oka, hogy nyitva is voltunk és zárva is, hiszen kiszolgálhattuk az embereket, de kizárólag csak elvitelre, így nem azok a szabályok vonatkoztak ránk, mint azokra az üzletekre, amik egyáltalán nem tudtak kinyitni. Ez a pénz soknak tűnik, de korántsem fedezi az egyhavi bérleti díjunkat.

Még azt mondd el nekünk, hogy milyen volt a teljes újranyitás első napja?

Nem rohamoztak meg minket csak azért, mert bent lehet ülni, viszont az egyik régi törzsvevőnk tíz perccel nyitás előtt meg is érkezett reggelizni, és örült, hogy végre beülhetett. Talán lassanként minden visszaáll a régi kerékvágásba!