Bár az elektronikai technikusokról a nevük alapján azt gondolnánk, a villanyszerelőkhöz lehet közük, ez valójában meg sem közelíti a valóságot. Ez a szakma pár évtized alatt gyökeresen megváltozott, mára a legmodernebb technológiák definiálják, az általuk tervezett és gyártott mikrochipek pedig szinte minden elektromos eszközünkben ott vannak. Gulyás Józsefet, a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Weiss Manfréd Technikumának szakmai igazgatóhelyettesét kérdeztük eme szakma titkairól.

experiments in robotics in a laboratory. Robot on the table

Valójában mivel foglalkozik egy elektronikai technikus? Ők is villanyszerelők?

Egyáltalán nem. Egy elektronikai technikus alacsony feszültségű, gyenge áramú technikákkal, mikrovezérlőkkel dolgozik, a feladata pedig az, hogy különféle áramköröket tervezzen, építsen és javítson. A villanyszerelők ezzel szemben magasfeszültségű berendezésekkel foglalkoznak, lakossági és ipari környezetben is.

Milyen állásokat lehet itthon betölteni ezzel a szakmával?

Ez a szakma egyben egy elég összetett lehetőség is a piacon. Egykor az elektronikai technikusok korabeli kollégái (kevés kivétellel) meg kellett, hogy elégedjenek a rádiók és a televíziók javításával. Mára ez óriásit fordult,

pár évtized alatt a minden sarkon megtalálható ezermester szakik eltűntek, a szakma pedig egy high tech köntösben született újjá.

A modern autók például tele vannak mikrovezérlőkkel, chipekkel, érintkezőkkel és szenzorokkal, tehát ebben az iparágban elengedhetetlenek az elektronikai technikusok. De a modern gyártósorokhoz, hangtechnikához, banki rendszerekhez és szinte minden modern elektromos eszközhöz is nélkülözhetetlenek ezek a mikroelektronikák. A javítás viszont hátrébb szorult: a mai rendszerek annyira bonyolultak, hogy többnyire gazdaságosabb újat gyártani, mint megjavítani.

Mekkora szerepe van ebben a szakmában az informatikának?

Egyre nagyobb. Egy elektronikai technikusnak viszonylag behatóan ismernie kell az általa használt mikrovezérlőkhöz kapcsolatos szoftvereket és elsajátítják a programozás alapjait és a főbb nyelveket (például C, Python) is, enélkül ugyanis nem tudnák a fent említett mikrovezérlőket programozni. Emellett a tervezési és a gyártási folyamat során a számítógépes szimulációk hatalmas segítséget nyújtanak, lehetővé teszik, hogy akár úgy teszteljünk le valamit, hogy közben nem építjük meg – szerintem ez az elmúlt évek egyik legjelentősebb technológiai újítása a szakmában.

A mesterséges intelligenciát szokták használni?

Nincs, és szerintem nem is lesz soha olyan modell, melybe egyszerűen csak betáplálják az adatokat és megtervezi az adott elektronikát. Viszont sok más mindenben tud segíteni, elsősorban az adatok, dokumentációk gyűjtésével, fordításával – ma már nem kell például németül tudni ahhoz, hogy valaki elolvashassa egy német termék dokumentációját.

Beszéljünk egy kicsit a képzésről, és térjünk is rá arra a témára, melytől minden diák tart egy kicsit – mennyire nehéz a matek ezen a képzésen?

Nem mondhatok mást, mint az igazat – nehéz. A gépészet után nagyjából ezen a képzésen kell elvégezni a legtöbb számítást, a diákok sokat is szoktak birkózni vele. Egy elektronikai technikus a szakmájából adódóan nem is lehet más, mint tökéletesen precíz. Ennek ellenére úgy érzem, hogy nagyon keveseknek van szükségük extra órákra ahhoz, hogy a végén elsajátítsanak mindent, amit kell.

A továbbtanulásra milyen lehetőségeket kínál ez a szakma?

A lehetőség és az út a felsőoktatásba adott. Sokan élnek is vele. Az okleveles technikusoknak annyi előnyük van, hogy bizonyos tárgyaikat kreditként beszámítják az egyetemen is, de mindkét esetben komoly kihívás szokott lenni az egyetemi matematika.

Azért diploma nélkül is el lehet helyezkedni ezzel a szakmával?

Én úgy gondolom, hogy igen. Azt, hogy ki mennyire viszi ebben a szakmában, végül az adott egyén szorgalma dönti el. Az igazsághoz pedig hozzátartozik, hogy azokat a tervezési és üzemeltetési folyamatokat, melyeket húsz éve egy mérnök végzett el, ma már egy technikus is meg tudja valósítani, ráadásul pedig nem is kell egy ipari erőmű hozzá, hanem egy egyszerű laptop is elég. Sokan vállalkozásra adják a fejüket, és még diploma sem kell hozzá.

Apropó, könnyű ezzel a szakmával vállalkozni?

Ugyanazt tudom válaszolni, mint az előző kérdésre: az ember képességétől függ. Aki elköteleződött a szakma iránt, akár hobbiszinten is, előnybe kerül a többiekkel szemben. A tapasztalat még mindig sokat számít, viszont semmit sem ér, ha az adott szakember idő közben nem tartott lépést a technológiával. Éppen ezért a tapasztalat háttérbe szorult és inkább a rátermettség játszik.

Hogyan lehet naprakész tapasztalatot szerezni? Az iskolapadban lehetséges ez?

Erre rendkívül alkalmas a duális képzés, főleg ha a fiatalok olyan céghez tudnak menni, akik az ipar élvonalában vannak. Ha valaki aztán el is tud helyezkedni egy ilyen cégnél, akkor a megszerzett tapasztalata releváns marad, a vállalatok ugyanis nem dobnak ki egy eszközt csak azért, mert van már belőle újabb modell is.

Maga a képzés – szerintem – nem kell egyáltalán, hogy naprakész legyen, a folyamatos változásokkal ugyanis teljességgel lehetetlen lépést tartani.

Ehelyett inkább az a célunk, hogy ne maradjunk le túlságosan a technológiai fejlődéssel és olyan szolid, időtálló alapokat adjunk, mely segítségével bármelyik gyártó termékeit magabiztosan ki tudják ismerni.

Úgy hallottam, ez a képzés elérhető a Honvéd kadét program keretében is. Mi a különbség ez és az „alapképzés” között?

Lényegében annyi, hogy a honvéd kadétok egy teljesen másféle attitűddel rendelkeznek – a katonai környezet miatt sokkal fegyelmezettebben dolgoznak, mint a többiek. Még ha ezután a civil szférában is próbálnak elhelyezkedni, szerintem előnyben vannak a többi, azonos végzettséggel rendelkező emberrel szemben, a cégek értékelik ezt a mentalitást. A dolog hátulütője az, hogy a kétéves alapozás nekik a honvédségi ismeretek elsajátítása miatt elmarad, a technikusi ismereteket mindössze három (elég intenzív) év alatt kell elsajátítani, ami megnehezítheti a dolgukat. De pont az a szívósság az, amit magukévá tesznek, ami lehetővé teszi nekik, hogy vegyék ezt az akadályt. Aki pedig ilyen irányú érdeklődést tanúsít, ezzel a szakmával a védelmi iparban is el lehet helyezkedni.

Ön mit tanácsol azoknak, akik ezt a szakmát választanak?

Azt, hogy mindenki olyan szakmát válasszon magának, mellyel megtalálja a kapcsolódási pontokat. Csak az válhat a saját szakmája mesterévé – és ez minden szakmára igaz – aki érdeklődik is iránta és nem csak az abszolút minimumot teszi bele.