Okos, kreatív, különleges – mégis állandó baj van vele. A kétszer kivételes, vagyis egyszerre tehetséges és tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek ott rekednek a rendszer réseiben: se nem „jó tanulók”, se nem klasszikus SNI-sek. Az Egyesült Államokban évek óta kutatják őket, Magyarországon viszont alig hallott róluk bárki – pedig minden iskolában ott ülnek az utolsó padban, és csendben veszítenek a lehetőségeikből. De mi kell tenni, hogy ez ne így legyen?

„Olyan okos ez a gyerek… csak hát állandóan baj van vele.”

Ez az a mondat, amit már minden pedagógus hallott – vagy maga mondott ki. És talán ez az a mondat, ami a legjobban leírja a kétszer kivételes, más néven twice exceptional vagy 2e gyerekeket: akik egyszerre hordoznak kivételes képességeket és tanulási nehézségeket. Aki képes lenyűgöző dolgokat alkotni vagy mély felismerésekre jutni, de közben elbukik a dolgozaton, nem figyel órán, és néha az idegeidre megy. A magyar iskolarendszer pedig jellemzően nem tud mit kezdeni velük.

Zseni? Vagy zűrös?

A kétszer kivételes gyerekek sajátos kategóriát alkotnak a neurodiverzitás spektrumán.

Az Egyesült Államokban már évek óta kutatott és nevesített terület ez: a National Association for Gifted Children (NAGC) külön munkacsoportot tart fenn számukra, olyan kutatók vezetésével, mint Susan Baum, Deborah Gilman vagy Micaela Bracamonte. A definíció világos: ezek a gyerekek egyszerre mutatnak kiemelkedő képességeket (pl. analitikus gondolkodás, kreativitás, technikai érzék), és valamilyen diagnosztizálható tanulási zavart vagy mentális nehézséget (pl. ADHD, diszlexia, autizmus-spektrumzavar, szorongásos zavar). A gond ott kezdődik, hogy egyik „oldal” gyakran elfedi a másikat.

Ha tehetséges vagy, senki sem veszi észre, hogy olvasási zavarral küzdesz.

Ha „problémásnak” tűnsz, senki sem figyel arra, hogy közben talán zenei zseni, vagy egy jövőbeli mérnök veszett el benned. És mit csinál a rendszer? Általában semmit. Mert nem is nagyon tud felkészülni a 2e-s gyerekekre.

Se nem jó, se nem rossz tanuló

A 2e tanulók a sablonok közötti résben ragadnak. Nem illeszkednek az „okos gyerek” képébe, mert nem hozzák a szokványos iskolai teljesítményt. De nem is klasszikus SNI-sek, mert valami egészen másban kiemelkedők.

Vegyünk egy példát: Dani hatodikos, nem tud szépen írni, nem jegyzetel, de fejből idéz történelmi dátumokat, és fejből fejleszt Minecraft-modokat. Az informatika tanára szerint zseni, a napközis tanára szerint „neveletlen, tiszteletlen, figyelmetlen”, a történelem tanár pedig értetlenül nézi a házi feladata helyett beadott rajzokat, amelyek egyébként egy komplett középkori vár működését ábrázolják.

Az ilyen gyerek alulteljesít, nem találja a helyét, és közben gyakran szorong.

A kortársai furcsának tartják, a tanárai nem tudják hova tenni, ő maga pedig egyre inkább azt érzi: vele van a baj. Pedig csak kétszer kivételes.

Ismerd fel: nem bunkó, csak nem fér bele a keretbe

A 2e tanuló jelei sokfélék – de egyik sem fér bele teljesen az iskolai diagnózisok világába. Lehet, hogy az egyik tárgyban kiváló, a többiben gyenge. Lehet, hogy kivételes szókincse van, de nem tud összefüggően írni. Lehet, hogy kreatív, de nem tűri a szabályokat. Lehet, hogy kérdez, vitázik, alkot – és közben elfelejti beadni a háziját.

Sok 2e tanulónál megfigyelhető az erős igazságérzet, ami konfliktusokhoz vezet, vagy a társas izoláció,

mert nem találják meg a hangot sem a kortársakkal, sem a tanárokkal. És ami a legfontosabb: nem viselkedésproblémásak, hanem egyszerűen másképp működik az agyuk.

A szakképzés lehet az igazi terep

Itt jön a képbe a Szakmaverzum kedvenc témája: a szakképzés. Ezek a gyerekek gyakran nem a gimnáziumban találják meg a helyüket, hanem ott, ahol kézzel fogható, gyakorlatias dolgokat tanulhatnak.

Egy 2e gyerek lehet kiváló gépész, cukrász, informatikus, ács vagy divattervező – csak nem biztos, hogy addig eljut.

Sokan lemorzsolódnak, mielőtt tehetségük kibontakozhatna, mert a tanárok sem kapnak eszközöket, képzést vagy támogatást, hogy felismerjék ezt az összetett típust. Márpedig aki kétszer kivételes, annak kétszer annyi segítségre lenne szüksége.

És Magyarország?

A fogalom nálunk még alig ismert. A szakirodalomban már megjelenik a sajátos nevelési igény (SNI) és a tehetség együttes említése, például Mesterházi Zsuzsa vagy Meixner Ildikó munkáiban, de az iskolai gyakorlatban ez még ritka. A tanárok többsége nem hallott a kétszer kivételes tanulók kategóriájáról, az iskolapszichológusok túlterheltek, a pedagógiai szakszolgálatok pedig nem ezzel a szemlélettel dolgoznak.

És ez nem a tanárok hibája. Egyszerűen senki nem tanítja meg őket arra, hogy két ellentétes dolog együtt is igaz lehet egy gyerekre: lehet valaki zseni, és közben szorulhat fejlesztésre.

Okos, de nem tanul – vagy csak nem úgy?

Szóval összességében a 2e gyerekek nem „rossz” gyerekek. Nem „furák”. Nem „problémások”. Olyan különleges keverékei a tehetségnek és a nehézségnek, amit az iskolarendszer egyszerűen nem tud kezelni.

De ha mégis felismerjük őket, ha elég bátor és nyitott tanárokba botlanak, akkor a legizgalmasabb felnőttek lesznek belőlük. Feltalálók, újítók, szabályszegő zsenik. És talán olyanok, akik majd megváltoztatják az iskolát is.