Az iskolakezdés nemcsak a diákoknak, hanem a pedagógusoknak is komoly mentális kihívás. Különösen igaz ez a szakképzésben dolgozókra, ahol a tanítás nemcsak elméleti tudásátadás, hanem gyakorlati, életszerű helyzetekben zajló kísérés is.

A szeptemberi indulás nem sprint, hanem hosszútávfutás – érdemes tudatosan ráhangolódni.

Mentálisan is vissza kell térni – nemcsak fizikailag

 A nyári szünet sokaknál nemcsak pihenés, hanem mentális regenerálódás is. Ezt nem érdemes hirtelen megszakítani – inkább fokozatosan térj vissza a „tanári én”-hez.

 Adj időt magadnak: Ha lehet, ne az első napokban szervezz komoly megbeszéléseket vagy új projekteket. Előbb figyeld meg, hol vagy – belül is.

 Készülj lelkileg a kihívásokra: Egy új osztály, egy nehezebben kezelhető tanulócsoport, egy friss tantárgy – mind stresszforrás. De ha számítasz rá, kevésbé hat megterhelőnek.

 Engedd meg magadnak a bizonytalanságot: Nem kell rögtön mindent tudni, érezni, uralni. Az első napokban még a tapogatózás is pedagógiai érték lehet.

A szakképzés más ritmust diktál – és ezt neked is fel kell venni

A szakképzésben a tanári szerep összetettebb: oktató, mentor, szakember, kapcsolatépítő, gyakorlati koordinátor – néha egyszerre mind. Tudd, hol vagy jelen: Tanműhely? Duális partner? Elméleti óra? Más-más szerep, más kommunikáció, más energiaszint kell. Az is fontos, hogy érdemes előre tervezni az átmeneteket: Mikor lesz gyakorlati nap? Milyen módon lehet visszacsatolni a tanultakat?

A tanulók csak akkor igazodnak el, ha te is stabil vagy.

Figyelj – előbb kapcsolódj, aztán taníts!

Az iskolakezdés első heteiben nem a tananyagé a főszerep. Hanem a kapcsolaté.

 Ismerd meg a tanulóidat, ne csak a nevüket: Kérdezd meg, hogy vannak. Mi volt a nyáron. Mi az, amit várnak az évtől – vagy épp félnek tőle.

 Ne várj azonnali teljesítményt: A legtöbb diák még „nyári üzemmódban” van – de ha türelmet és figyelmet kapnak, hamarabb ráhangolódnak.

 Engedd be magad is a térbe: Nem kell túlszemélyeskedni, de a diákok nagyobb bizalommal dolgoznak olyan pedagógussal, akit embernek is látnak.

Szemléletváltás: nem csak tanítani, hanem kísérni

A szakképzés gyakran az első komoly kapcsolódás a munka világához. Ezért különösen fontos, hogy a tanárok útmutatóként és nem csak értékelőként legyenek jelen.

 Erőforrásokban gondolkodj, ne hiányokban: Mi az, amiben erős a tanuló? Miben lehet sikerélménye?

 Legyél elérhető – de ne mindenre „elérhető”: Fontos, hogy tudják, számíthatnak rád. De közben tartsd a határaidat – különben gyorsan kiéghetsz.

 Fogadd el, ha valaki nem lelkes: A motivációt nem követelni kell, hanem felébreszteni – és ez gyakran kiszámíthatatlan időt vesz igénybe.

Emberként is készülj az évre!

Alakíts ki saját rutinokat: Minden tanárnak szüksége van saját mentálhigiénés szigetekre: egy séta munka után, egy heti „tanármentes” este, egy nap, amikor nem a tanításon agyalsz. Keresd a kollegiális kapcsolatokat: Nemcsak a diákoknak kell közösség – neked is. Beszélgess a kollégáiddal, osszatok meg tapasztalatokat, kudarcokat, sikereket! Mindeközben pedig figyelj a testedre is: A tanári munka állómunka, beszédmunka, érzelmi jelenlét. Kell hozzá alvás, mozgás, kiegyensúlyozott étkezés – különben az év végére nem marad semmi az energiatartalékból.

És a legfontosabb: ne feledd, miért csinálod!

A szakképzésben tanítani küldetés.

Olyan fiatalokat kísérsz, akikből nemcsak szakember, hanem ember is válik. Lesz, aki bizonytalan, lesz, aki küzd, és lesz, aki meglep – de mindannyiuknak szükségük van rád. Ez a tudat talán nem könnyít meg minden napot. De értelmet adhat akkor is, amikor nehéz.