_
hirdetés
_
hirdetés
Kezdjük egy sokkoló ténnyel: a „kockásfüzet” valójában nem is kockás. Négyzetrácsos. Gondoltam, már az elején szólok, hogy ne legyen belőle trauma – hiszen amúgy is a végóráit éli. A füzet, nem a trauma. A tanulás ugyanis csendben forradalmat csinál, és mire észbe kapunk, már egy teljesen más világban lesznek diákjaink, tanáraink, meg persze mi is.

Már nem a tananyag a lényeg, hanem a tanuló
Ha meg akarjuk érteni, mi történik az oktatásban, akkor nem tankönyvekben kell lapozgatni, hanem trendeket kell olvasni. A World Economic Forum 2023-as jelentése szerint
2030-ra a tanulók közel fele már mesterséges intelligenciával támogatott rendszerben tanul majd.
Nem, nem egy emberszabású robot fogja bemagoltatni velük a periódusos rendszert, hanem személyre szabott tanulási utak, digitális mentorok és adaptív algoritmusok segítenek majd abban, hogy mindenki a saját tempójában haladjon.
A tantárgyak háttérbe szorulnak – előretörnek a készségek
_
hirdetés
_
hirdetés
A PwC kutatása szerint 2030-ra a munkaadók 80 százaléka már nem azt kérdezi majd egy interjún, hogy „melyik évben volt Mohács?”, hanem azt, hogy „hogyan kezelsz egy konfliktust egy kollégával?”. A soft skillek – kommunikáció, csapatmunka, problémamegoldás – egyre értékesebbek, és a szakképzés sem engedheti meg magának, hogy csak „csavarhúzót adjon a kézbe”. Ma már olyan szakember kell, aki nemcsak tudja, mit csinál, hanem azt is, hogyan mondja el.
Az iskola ott lesz, ahol épp te vagy
Emlékszel még a pandémiára? Talán véletlenül az volt a főpróba. Az OECD előrejelzése szerint 2035-re a tanulás 30 százaléka hibrid formában történik. Ez azt jelenti, hogy a diák hol iskolában, hol otthon, hol egy parkban, hol egy VR-szemüveg mögött tanul.
És igen, lesz hologramos szerelő is, aki betanítja az új hegesztési technikát.
Értékelés: nem a piros pont számít, hanem az út
Az Európai Bizottság már 2025-től szorgalmazza, hogy az iskolák hagyják el a „mindent vagy semmit” típusú dolgozatokat. Helyette jön a formatív értékelés – visszajelzés, önreflexió, közös tanulás. Az számít, hogyan jutott el a tanuló A-ból B-be – nem az, hogy hány vesszőt rontott el közben.
És a tanár? Ő nem megy sehova. Csak átalakul
A McKinsey jelentése szerint a jövő tanára inkább mentor lesz, mint előadó. Inkább partner, mint tekintély. Inkább útitárs, mint ellenőr. A diák nem alany, hanem résztvevő. A tanulás nem kötelező menet, hanem lehetőség. Egy dolog azonban nem változik: a kíváncsiság. A tanulás alapja továbbra is az, hogy szeretnénk megérteni a világot – még ha közben el is felejtjük a logaritmus definícióját. És talán ebben a jövőben a tanterem lehet hologram, a füzet lehet tablet, de
a legfontosabb kérdés ugyanaz marad: Hogyan segítjük a diákokat abban, hogy kérdezni merjenek?
És ha már itt tartunk: a kockásfüzet tényleg négyzetrácsos. De ettől még szép volt. Csak ideje tovább lapozni.














