Ha valakinél esély van arra, hogy meg fog bukni, a tanár bukásértesítőt küld a szülőnek. Félévi és év végi osztályzatokkal együtt a négy évnyi középiskola alatt ez maximum nyolcszor fordulhat elő. Az én ellenőrzőmben hét alkalommal szerepelt:

„Tisztelt szülő! Gergely bukásra áll matematikából.”

És az sem lehet mentség, hogy „versenyistállóba”, országosan is a legjobb gimnáziumok egyikébe jártam. Sokáig azt gondoltam, semmi nem lehet mentség.

Most te állsz itt előttem, kezedben a bizonyítványoddal, és valamiért úgy érzed, hogy a világ  itt, ezen a papíron dől el. A szíved gyorsabban ver, mert a számok ott vannak, és tudod, hogy mindent elmondanak rólad. Vagy talán mégsem? Mi van, ha mindez nem több, mint egy pillanatnyi lenyomat? A bizonyítvány ugyan egyfajta visszajelzés arról, hogyan teljesítettél egy adott időszakban, de nem határozza meg, hogy mi lesz veled az életben.

Pszichológusok szerint, ha elég őszinték vagyunk magunkkal, akkor rájöhetünk, hogy a jegyek sokkal inkább a külső körülmények, a motiváció, a szociális tényezők és sokszor a pillanatnyi hangulat eredményei, mintsem a valódi tudásé. Egy-egy félév, egy-egy vizsga, sőt, egy egész tanév is könnyen alakulhat úgy, hogy nem mutatja meg a teljes képet arról, amit valójában elértünk, vagy amit valójában tudunk. A jó jegyek egy olyan külső visszajelzés, amely segíthet megerősíteni a saját magunkról alkotott képet, de mi van akkor, ha

mindez valójában nem a tudásunkról szól, hanem inkább arról, hogy hogyan tudunk megfelelni a külső elvárásoknak?

A pszichológiai kutatások is ezt támasztják alá. Carol Dweck, aki a fejlődési szemlélet (growth mindset) elméletét dolgozta ki, azt mondja, hogy azok, akik hisznek abban, hogy a képességeik fejleszthetők, sokkal könnyebben megbirkóznak a kudarcokkal, mint azok, akik a tudást valami fix dologként kezelik. Azok, akik nem a kudarcot látják végállomásnak, hanem egy új lehetőségként a fejlődésre, sokkal kitartóbbak és sikeresebbek hosszú távon. Ez a szemlélet tehát nemcsak az iskolai eredményekben, hanem az élet minden területén fontos. De hogyan reagálunk a nehézségekre? Hogyan dolgozzuk fel, ha nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük? Nos, a tudomány azt mondja, hogy a siker nem a jegyek számában rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk-e tanulni a hibáinkból, és hogyan építjük a tudásunkat.

Az értékelés természetesen hozzájárul az önmagunkról kialakított képhez, ezért nem mindegy, hogyan viszonyulunk hozzá. A diákok esetében azért is tényező, mert tudják, hogy

a jegyek a szüleik rájuk vonatkozó véleményét és velük való kapcsolatát is befolyásolhatják.

Így azok számára, akiknek az önértékelésében, céljaik elérésében az iskola fontos szerepet játszik, a bizonyítvány nagyobb jelentőséggel bír, mint azoknál, akik nem tartják fontosnak a tanulmányi eredményességet. Bár utóbbiak számára sem közömbös, hogy mi kerül a bizonyítványba.

A siker motiváló hatása egyértelmű. Szívesen foglalkozunk olyan dolgokkal, amelyekben eredményesek vagyunk, amelyek örömet és elégedettséget jelentenek a számunkra. Persze van, akit egy kisebb kudarc is motivál, míg egy másik embert kifejezetten elkeserít, és elveszi a kedvét a további erőfeszítéstől. A hazai pedagógiai gondolkodásban még mindig viszonylag erősen tartja magát az a nézet, hogy félévkor inkább lefelé kerekítik a jegyeket, hogy ezzel motiválják a diákokat jobb teljesítményre. Ez a stratégia azonban sokkal ritkábban válik be, mint ahogy a tanárok szeretnék.

A diákok, akik minden erőfeszítés ellenére sem kapják meg a jobb jegyet, alapvetően csalódottak lesznek, haragot és igazságtalanságot élnek át.

Ezenkívül a lefelé kerekítés legfontosabb üzenete az lesz számukra, hogy nem érdemes erőlködni, úgysem érik el a céljukat. Ráadásul az is megfogalmazódhat bennük, hogy a jegy nem a teljesítményükön, hanem a tanár jóindulatán múlik. Ez két szempontból is aláássa a motivációt: egyrészt mert elválasztja a munkát az eredménytől, másrészt mert csökkenti a szorgalom, az erőfeszítés értékét.

A tanulási motiváció egyik első kutatója, Bernard Weiner rámutatott, hogy a siker és a kudarc motivációra gyakorolt hatása elsősorban attól függ, hogy az ember mivel magyarázza az elért eredményt. Ha úgy gondolja, hogy a teljesítmény valamilyen rajta kívül álló, számára kevésbé vagy nem befolyásolható tényezőn múlik, akkor elveszíti motivációját. Az iskolai értékelés nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy ha egy diák úgy gondolja, hogy a jegy alapvetően a tanár jóindulatától, a szerencsétől vagy az ő genetikai adottságaitól függ, akkor kevésbé lesz motivált javítani, mint ha úgy látja, hogy a jegy elsősorban saját erőfeszítéseit, a befektetett időt és munkát tükrözi.

Nem mindenki ugyanúgy reagál a nyomásra. Mi történik, ha a szülők túl nagy elvárásokat támasztanak? Vagy ha a társadalom a jegyekre helyezi a legnagyobb hangsúlyt, és az ember úgy érzi, hogy már-már saját értékét határozzák meg azok? A jegyek bizonyos értelemben nyomásforrást jelentenek, ami folyamatosan alakítja a diákok önértékelését. De vajon mi történik akkor, amikor nem sikerül a legjobb eredményt elérni? Sokan úgy érzik, hogy ezzel az egész jövőjük omlik össze, hogy minden tervük és elképzelésük ezen a papíron dől el. Pedig nem így van.

A bizonyítvány nem az életed összegzése, csupán egy pillanatnyi kép, egy véletlen időpontban, amely az adott időszakod teljesítményét tükrözi.

Ha jól teljesítesz, az nagyszerű, de ha nem, akkor se hagyd, hogy ez határozza meg a következő lépéseidet! Hiszen a siker nem arról szól, hogy mindenben tökéletesek vagyunk, hanem arról, hogy képesek vagyunk elengedni a tökéletességet és inkább tanulni a hibáinkból. Egy-egy bukás nem azt jelenti, hogy vége van mindennek, hanem hogy ott van az új lehetőség a tanulásra. Ha belegondolsz: a valódi siker az, hogy képesek vagyunk továbblépni, és új esélyeket keresni a fejlődésre. A jegyek nem határozzák meg, hogy ki leszel, hiszen valójában nem arról szól a tanulás, hogy mindenből ötösöd legyen, hanem arról, hogy folyamatosan fejlődj, próbálkozz, és amit elérsz, azt magadnak köszönhesd.

És itt jön a lényeg: a jó bizonyítvány egy jó pillanatot tükröz. De ne hagyd, hogy ez határozza meg, hogyan látod magad. Mert bár az érettségi vagy az évvégi eredmények valóban mércét adnak, végső soron azok csak a múltat tükrözik. A jövőd pedig nem egy papíron fog szerepelni, hanem azokon a döntéseken és erőfeszítéseken alapul, amiket a jövőben teszel. A siker titka nem abban rejlik, hogy mit mutat a bizonyítványod, hanem abban, hogy mit teszel azzal, amit éppen most tanultál, és hogy milyen képességeket fejlesztesz magadban.

És most itt állunk egymás előtt. Én, akinek rengeteg pocsék jegye, pocsék féléve, pocsék éve volt, mégis eljutott oda, ahova szeretett volna. Te, akinek lehet még pocsék bizonyítványa, de engem ez nem érdekel.

Engem az érdekel, hogy megtettél-e mindent. Ha nem, húzz bele, mindegy, mi szerepel a bizonyítványodban! Ha igen, akkor gratulálok. Mindegy, mi szerepel a bizonyítványodban.