1922 van, az iskolában még nincsenek okostáblák, de van imaóra, van nádpálca, és ha szerencséd van, egy tányér forró káposztafőzelék is. De csak akkor, ha szegény vagy. Mert a menza – nos, az nem volt alapjog. Az első iskolai étkeztetési programokat kifejezetten a rászorulókra szabták: burgonya, káposzta, némi kenyér – szigorúan ellenőrzött módon, nehogy valaki túlságosan hozzászokjon az ingyen ebédhez.
Van itt minden!
Innen jutottunk el odáig, hogy ma már néhány iskolában szabadszedéses menza működik, ahol a diák dönt: jöhet a bolognai vagy inkább marad a rakott karfiol. A választás szabadsága. Vagy inkább: a rizikó szabadsága. Mert mit válasszon egy kamasz, ha elé teszik a lehetőséget? Zöldséglevest vagy pizzás csigát?
A menza, ahol a krumpli örök
A magyar menzák története egy hosszú, burgonyaszagú legenda. A legtöbb felnőtt emlékei közt ott gőzölög a menzás paradicsomos káposzta (néha még íz is volt benne), a túlfőzött tarhonya, a roppanós csirkecomb, a tejberizs, ami vagy híg volt, vagy pengeélesre megszáradt a tál szélén.
A ’70‑es, ’80‑as évek menzája a Kádár-konyha gyermeke volt: főzelékek minden mennyiségben, rántással.
A főtt tészta meg olyan volt, mint egy raklap meleg zokni.
De volt benne valami szép: az egyszerűség. A menzás néni morcos volt, de mindig ugyanazt kérdezte: „Levest kérsz?” És akkor az ember azt mondta: „Kérek.” Akkor is, ha nem.
Meggymártás, tojásleves…
Reformkonyha és szabadszedés: a 2025-ös menza
A mai menzák más világ. Már nem csak az a kérdés, hogy van-e hús, hanem hogy gluténmentes-e.
Több iskolában bevezették a szabadszedéses rendszert, ami nemcsak modern, hanem nevelő célzatú is:
a diák dönt, felelősséget vállal, és elvileg kevesebb az ételhulladék. Gyakorlatban persze ez is attól függ, hányan választják a „zöldséges csicseriborsó-ragut”.
_
hirdetés
_
hirdetés
2025. budapesti iskola szabadszedéses menzája
A 2020-as évek menzája próbál egészséges lenni, de az alapdilemma örök: vajon a gyerek a spenótot vagy a rántott húst választja? És mi történik, ha egyik sem ízlik?
Egy kis gasztro-időutazás
1920-as évek: Káposzta, krumpli, leves – a szegényeknek adományként.
1950–1990: A klasszikus menzaételek: főzelékek, tészták, híres-hírhedt rántott hús.
2000-től: Reformok, EU-s előírások, több zöldség, kevesebb só.
2020-tól: Szabadszedéses, ételérzékenység-barát, néha „túl egészséges” menza.
És minden korszakban ott volt valahol a krumpli. A főzelékek anyja. A rántott hús apja. A menzás identitás lelke.
A menza lelkei 1967, Dunaújváros
Menzán nőttünk fel
A menza nem csak étel. A menza: szocializációs tér. Ott tanulod meg, hogy sorban kell állni. Hogy néha kapsz túrós tésztát porcukor nélkül is. Hogy a narancsszínű gyümölcsleves igazából nem is narancsból van. Hogy a citromos tea vagy langyos, vagy túl hideg, de sosem tökéletes. Hogy az „ehető” és a „megszokott” között nincs mindig különbség.
És mégis, a menza az iskolás lét része. A panaszkodás, a sztorizás, az emlékezés része. Mert, ha 20 év múlva megkérdezik tőled: „Te mit ettél általánosban?” A válasz mindig ez lesz: „Hát… tudod… menzás voltam.”
De azért örülünk, ha néha jól is főznek. És ha már lehet választani, akkor válasszunk: néha rántott húst, néha levest. Mert a változatosság – még a menzán is – gyönyörködtet. Vagy legalább kialakít bennünk egy jó adag nosztalgiát.
1920-as évek: Káposzta, krumpli, leves – a szegényeknek adományként.
