_
hirdetés
_
hirdetés
Van úgy, hogy az újságíró kitalál egy témát: alábecsült szakmák. Milyen jó lenne beszélgetni a képviselőivel, rákérdezni, hogy miért abból élnek, amiből, hogyan tekint rájuk a társadalom, s hogy van-e szépsége az adott szakmának! Aztán az újságíró keresi az alanyát, aki nyilatkozna a takarítói munka szépségeiről, de senki nem áll kötélnek, vagy aki mégis, az eltűnik, mint labda a golfpályán.
Mit tehet hát a szerző: beáll egy golfklubba takarítónak, hogy saját bőrén tapasztalja meg, milyen is egy alábecsült szakmát űzni.
Egyenes út (?) a golfpályára
Takarítói munkát nem feltétlenül egyszerű találni, hiszen ez is egy szakma, és előnyt élvez az, akinek többéves tapasztalata van. Mivel ez egy hajnali fél hattól kezdődő munka, nem tolonganak a jelentkezők, így az önéletrajzom teljes zárójelbe tételével vettek fel: hétfőn jelentkeztem, szerdán körbevezetés, csütörtökön már új pozíciómban álltam neki a munkának.
Buszok nem járnak ilyen korai órán, így helyzetemet megkönnyítendő, beszereztem egy biciklit, amit félúton (kondíciómnak megfelelően) tolnom kell, mert Birmingham – többek között – lankáiról és kiegyenlítetlen útjairól ismert. Mire a golfklubhoz érek, már 2500-nál jár a lépésszámláló, amit eleddig többnapi kemény munkával szedtem össze.
Történelmi falakat súrolok
A 128 éves múltra visszatekintő golfklub épületét ugyan modernizálták, mégis magában hordozza a 19. század eleganciáját. A falakon láthatóak az egykori csapatkapitányok fényképei, és az éves versenyek győztesei egészen az 1800-as évek végéig visszamenőleg.
A reggel a szemetesek kiürítésével és a sötétítők elhúzásával kezdődik, ami tökéletes lehetőség arra, hogy az ember élvezze a pálya látványát és csöndjét.
Ezután jöhet a mosdók és vécék kitakarítása. Külön említést tennék a piszoárról, mint a világ legrémesebb találmányáról – már ha a partvis másik végén áll az ember.
_
hirdetés
_
hirdetés
Szerencsémre főnöknőm is megúszásra játszik, így elég hipós vízzel leönteni és kívülről végigtörölgetni. Legnagyobb meglepetésemre azonban a takarítós rongyot minden nap kézzel kell kimosni, de ha jó dolgozó vagyok, hazahozhatom, és kimoshatom a gépben. (Nem vagyok az). A dolog ezen részével el lehet pepecselni egy órát, mert van bőven a porcelánból az épületben. A felmosás is kikerülhetetlen, és e tekintetben a színtévesztők bizonyosan hátrányos helyzetben vannak, mert a piros vödör (akárcsak a piros rongy) csak és kizárólag a mosdókban használható, a kék pedig a többi területen.
Ezután következhet a porszívózás, ami a legpasszívabb, s egyben a leghosszadalmasabb folyamata a golfklub kipucolásának: öltözők, hatalmas étkező, és a lépcső. Eközben bőven van idő az élet nagy dolgairól gondolkodni.
Kollégám, Henry, aki szerint az élet csak egy nagy szívás
Mivel ez szinte mindennapos munka – 12 reggel megy az ember, aztán egy hétvége szabad – volt szerencsém a foci EB utáni napon is robotolni. Hiába jár ide a gazdag angol elit, a veszteséget ők sem kezelték jól.
,,Ti urak, ti urak, hitvány ebek!”
Külön felhívnám a figyelmet a szőnyegre, amin minden meglátszik, úgyhogy kiváltképp alaposnak kell lenni. Sajátossága, hogy nagyon ragaszkodó, így mindennapi látvány, hogy az ember hajolgatva segít be a porszívónak a száraz fűszálak összeszedésében.
Ha az ember e pontnál még nem elég fáradt, az emeletre vezető lépcsőt is fel kell porszívózni, és az ott található női öltözőt, ami a nyári melegben külön élményszámba megy.
Rendkívül elegáns, már-már színészi öltöző benyomását kelti. Szerencsémre alig használják, így elég egy nyomvonalon felporszívóznom, mert ahogy a főnöknőm mondta: ,,ne dolgozz feleslegesen!”
Ennek szellemében teszem vissza a porszívót a helyére, kicsekkolok, biciklire pattanok, és hazatekerek – akarom mondani: hazasétálok.
A lépésszámláló tízezer lépést mutat, és még 8 óra sincs. Jól indul a nap!
S hogy alábecsült szakma-e a takarítás? Szemtől-szembe semmiképp sem: a golfklub elit tagjai kedvesen köszönnek reggel, megkérdezik, hogy vagyok, kedveskedve megállapítják, hogy nélkülem mekkora mocsok lenne, de aztán szavaikat feledve hagynak nekem egy csomagot a vécében másnapra. Meg kell állapítanom, hogy hiába jópofáskodnak, nem igazán érdekli őket, hogy a hátrahagyott mocskot, amit a saját fürdőszobájukban nem hagynának, azt ki, milyen eszközökkel, és milyen gyomorral takarítja fel.
