Sok felnőtt már azt hiszi, mindent tud. Az oktatóknak pedig alkalmazkodniuk kell, de hogyan? Mint vélekednek erről maguk az európai oktatók és tanárok? Az EPALE kiadványából szemezgettünk véleményeket és történeteket.

Sokan azt hiszik, már mindent tudnak

„A már felnőttkorban lévő tanulóknak sok támogatásra vagy szükségük”, írja Heili Västrik Észtországból, „ugyanis sokuknak vagy hiányosak a képességeik, túl régen nem ültek már az iskolapadban, vagy már úgy hiszik, befejezték a tanulást, és mindent tudnak. Ezenfelül a munkájukra és a családjukra is gondolniuk kell. Mindezt figyelembe kell venni, minden tanulót egyenként kell megközelíteni, segíteni, támogatni, és arra nevelni őket, hogy mindent meg lehet érteni. Azt is meg kell érteni, hogy a felnőtt tanulók öntudatosabbak, és megvannak a saját tapasztalataik és szokásaik.”

Természetes alkalmazkodás

Kai Pata, szintén Észtországból, így gondolkodik: „A természet mindig is sok problémára ihlette meg a megoldást, és ez az oktatás esetében sincs másképp.

„A képesség, hogy alkalmazkodjunk a változó körülményekhez, kulcsfontosságú az élet minden területén és ez alól az oktatás sem kivétel.”

A hagyományos oktatási rendszer viszont mindig is túl mereven volt felépítve és sok esetben nélkülözi az alkalmazkodáshoz szükséges rugalmasságot. Ebben az esetben nyugodtan megihlethet minket is a természet.”

Innovatív eszközök, egyedi élmények

„Hogyan vegyük rá az embereket arra, hogy részt vegyenek egy olyan képzésben, mely sok ideig tarthat, és egy olyan állás lehet a végeredménye, ami nem az érintett első választása lett volna?”, teszi fel a kérdést Ludovic Bertrand Franciaországból, „Úgy, hogy innovatív eszközöket használunk és egyedi élményeket kínálunk fel a képzésben résztvevőknek, például úgy, hogy alkalmazkodunk az igényeikhez és értékeikhez. Ezen felül kapcsolatokat állítunk föl a felnőttképzés világa és a gazdasági élet között. Ezáltal a felnőttképzés világa jobban felszerelkezve nézhet szembe a mai világ kihívásaival.”

A tanulás élvezet

„Milyen szerepet játszanak az érzelmek és élvezetek a tanulásban és az oktatásban?”, elmélkedik Valentina Cassara Olaszországból, „Az emberi cselekvésnek három tartópillére lehet: kötelesség, szükség és élvezet. Ha a tanulásról és az oktatásról van szó, a kötelesség és a szükség elégtelen motivációs erőnek bizonyultak. A tanulás fáradalmas dolog, elkötelezettséget és odafigyelést igényel, és elkerülhetetlenül hibák elkövetésével is jár, hiszen a hibáinkból tanulunk. Emiatt újra kell gondolunk a dolgokat, ezúttal a tanulás vágyására és élvezetére kell alapozni.”

„A tanár alapvető szerepe a támogatás legyen, nem az elijesztés, a hibákat pedig tisztázni és nem büntetni kell.”

Forrás: EPALE