Bár Európa és hazánk is viszonylag gyorsan összeszedte magát a járvány okozta gazdasági problémák után, maguk a problémák nem tűntek el, a munkaerőhiány pedig újra kulcsproblémává vált. A zöld átállás és a digitalizáció pedig csak még komplexebbé teszi a problémát. A vihar középpontjában a szakképzés áll, kiváltképp az azt érintő hiányok, valamint a tehetségek és a képezségek hiánya.
A munkaerőhiány minden szinten egyaránt erős hatással van az európai gazdaságra – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet nemrég közzétett kutatásából. A fő probléma az, hogy a munkavállalóknak többet kell dolgozniuk, ha a hiányzó állásokat nem tudják betöltetni, ez pedig csökkenti a termelékenységet és korlátozza az innovációt. Maga a probléma bonyolultabb, mint elsőre látszik.
Szakképzettséghiány
Kézenfekvőnek tűnhet a kérdés, mit jelent ez, és mi okozza? Maga a fogalom annyit jelent, hogy
az európai munkaerőpiacon hiány van a szakképzett (vagy speciális képesítéssel rendelkező) munkaerőből.
Ennek több oka lehet: például a gazdasági fellendülés idején jobban érződik, mint a recesszió idején. De közrejátszanak strukturális tényezők is, például a demográfiai helyzet, (a kevesebb fiatal kisebb szakképzett munkaerőt eredményez) a szakképzett munkaerő elvándorlása, a változások befolyásolják a kereslet-kínálat arányát (egy idősebb társadalomban több egészségügyi szakemberre van szükség) vagy az, hogy az idősebb munkavállalók elavult kézségekkel és tudással rendelkezhetnek. Ha a munkáltatók pedig nem tudnak megfelelő szakmai képességekkel rendelkező munkaerőt találni maguknak, azt nevezzük kézséghiánynak.
Bizonyos szektorokban jobban érződik a szakképzett munka hiánya, mint másokban. Az olyan ágazatokban, mint pl. az építőiparban, egészségügyben vagy az IT-ban különösen kihívást jelent az a probléma. Ezek szintúgy visszavezethetők a fent említett okokra: gazdasági fellendülés idején pl. jobban megy az építőipar, és így több szakképzett dolgozóra van szükség, a digitalizáció pedig az IT-szektorra fektet nagy nyomást. Az ilyen módon megemelkedett igények pedig a hiányok nyomában kielégítetlenek maradnak.
Az EU már felismerte ezeket a problémákat, és orvosolni is akarja őket. A megoldások közt több is szerepel, melyről már lapunk is írt, olyanokról, mint az életen át tartó tanulás és a továbbképzések szorgalmazását, valamint a szakképzés a gazdasági szerepőkkel való erősebb együttműködést. Ezek a megoldások egyelőre csak korlátozott sikereket értek el.
A jelenség a legjobban a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k) ró terheket. Egy EU-s felmérés szerint a kkv-k több, mint fele szerint a szakképzettség hiány az egyik legsúlyosabb problémájuk. Szinte minden vállalkozás, még a nagyvállalkozások is nehéznek találják a megfelelő képzettségű munkaerő megtalálását és felvételét. Ezen felől a technikusokat alkalmazó kkv-k 42%-a számolt be arról, kézséghiánnyal is küszködnek, legtöbbjük pedig ezt nevezte meg a jelenlegi legsúlyosabb problémáinak egyikeként.
Hazánkban sem radikálisan más a helyzet. A magyar kkv-k több, mint egyharmada jelölte meg a megfelelő kézségekkel rendelkező munkatársak megtalálását és felvételét, mint nagy nehézséget.
_
hirdetés
_
hirdetés
Ami nagy pozitívum viszont, hogy az EU egészéhez képest Magyarországon minden vizsgált kategóriában alacsonyabb volt a szakemberhiány.
Tehetséghiány
A tehetség általában mint absztrakt fogalom szerepel az emberek fejében, de az Oeconomus kutatása azért megpróbálja ezt az elvont fogalmat szavakba önteni. Valóban, mi is az a tehetség? Egy közgazdász szempontjából a tehetség
1. kimagasló intellektuális képességek
2. a közgondolkozás kereteiőbl kitörni képes kreativitás
3. az erős motiváltság
közös halmaza. Kiemelik, hogy az innováció szempontjából a kreativitás a legfontosabb, ugyanis a másik két jellemző az emberek sokkal nagyobb körére alkalmazható, a kreativitás hiányában azonban ezek még nem vezetnek önmaguktól igazán eredeti ötletekhez.
A tehetséghiány röviden annyit jelent, hogy a munkáltató nem képes megfelelő felkészültséggel rendelkező dolgozókat keríteni magának. Ez egyrészt eredhet a munkavállalók saját hiányosságaiból, másrészt pedig a munkáltató túlságos rugalmatlanságából. Fontos kiemelni, hogy ez nem (egészen) azonos a munkaerőhiánnyal – míg előbbinél egyszerűen nincs ki betöltse az adott pozíciót, a tehetséghiány fennálta esetében van rendelkezésre álló munkáltató és munkavállaló is,
valamelyik oldal esetében viszont kézségbeli hiányosságok ellehetetlenítik a gyümölcsöző kapcsolat megteremtését.
Aki azt gondolja, egyedi magyar jelenségről van itt szó, az nagyobbat már nem is tévedhetne – a probléma ugyanúgy sújtja a teljes nyugati világot, és egyre inkább a fejlődő országokat is.
A következő kérdés szinte egyértelmű: mi okozza ezt? Elsősorban a munkaerőpiac megváltozott igényei. A technológiai fejlődés, a hi-tech iparok előtérbe nyomulása, a demográfiai változások mind-mind olyan hatásokkal vannak a gazdaságra, melyek azt változásra és alkalmazkodásra kényszerítik, így a munkavállalók felé is megváltoznak az elvárások.
Ha pedig a munkavállalók és az oktatás nem tudja tartani a ritmust, már ki is alakult a probléma.
A kedvezőtlen szociális és gazdasági környezet szintén akadályozhatja az emberek tehetségeinek kibontakozását.
Egy komoly problémának komoly következményei vannak, és ez itt sincs máshogyan. A kínálat és a kereslet közötti rés idővel szakadékká szélesedhet, a verseny pedig egyre inkább kiéleződhet. A globális tőkeáramlás mellett szinte ma már párhuzamosan látható a munkaerő áramlása is, mely önmagában véve nem új jelenség, a globalizációnak és az egyre inkább egybemosódó nemzeti munkaerőpiacoknak köszönhetően azonban még soha sem volt ekkora léptékű.
Ebben a versenyben azok az országok húzzák a rövidebbet, akik kevesebb pénzzel, tudományos- és technológiai kapacitással rendelkeznek. Magyarul a tehetség nem oda áramlik, ahol kevés van belőle, hanem ahol sok, így koncentrálódik. Ez a jelenség a ‘brain drain’ (agyelszívás).
Konklúzió
Abban biztosak lehetünk, hogy nem helyi, nem egyedi, hanem egy átható, globális jelenséggel, problémával állunk szemben, melyre jelenleg nincs konkrét megoldás vagy ellenszer. A számok bizonyos értelemben reménykedésre adnak okot – globálisan például 2023-ban 77%-ról 75%-ra csökkent a tehetséges munkaerő hiánya. Az átlagember pedig azzal jár a legjobban, ha megpróbál lépést tartani. Az élehosszig tartó tanulás lehet, hogy megoldást jelent, ha legalább egyéni szinten is. De az is tuti, hogy átfogó megoldás nem egyedi szinten fog megszületni – egy európai problémára lehet, hogy csak európai szinten tudunk választ adni.
