Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egy nap húst is fognak nyomtatni, lehet, hogy a kelleténél erélyesebb jelzőkkel illettem volna. Pedig nem is tévedett volna. Természetesen attól nem kell félnünk, hogy a kinyomtatni kívánt dokumentum helyett inkább egy szaftos steaket kapunk kézhez, még ha elsőre ez marha is jól hangzik – 3D nyomtatásról van szó. Ha pedig már a témánál tartunk, merüljünk el benne egy kicsit mélyebben.

Először is, hogyan készül a nyomtatott hús? Kezdjük kicsiben: a sejteknél. Attól függően, hogy milyen húst szeretnénk magunknak, szükség van az adott állat – csirke, marha, sertés, de akár hal is – sejtjeire. A sejteket először is belehelyezik egy tápanyagokkal dúsított szérummal teli tartályba, egy úgynevezett bioreaktorba, ahol a számukra megfelelő körülmények között elkezdenek sokasodni.

Az elkövetkezendő hetekben a sejtek kifejlődnek azzá, amiből a hús felépül – izmokká és zsírrá. Ezután egy szórófejjel felszerelt robotikus kar rétegekbe rendezi azt a masszát, amivé a tenyésztett sejtek összeálltak, imitálva a valódi hús alakját és struktúráját. Ezután szükség van még pár hét inkubációra, mely során a sejtek megfelelően kifejlődnek, ahogy egy valódi állat részeként tennék, és nemsokára akár az asztalra is kerülhet fáradozásaink végeredménye.

Hogy kinek mennyire apellál ez az egész, mindenki eldönti maga. Az viszont biztos, hogy a befektetőket és a tudósokat egyaránt nagyon érdekli a dolog, utóbbiak pedig megesküsznek, hogy az így nyomtatott hús íze pont olyan, mint az igazié. Mint mindennek a világon, ennek a procedúrának is megvannak az előnyei is a hátrányai.

Előnyei

Az előnyök közt elsősorban a folyamat környezet- és állatbarát jellegét szokták említeni. Van arra ugyanis módszer, hogy a tudósok kinyerjék az állatokból a megfelelő sejteket, így egy aranyos bocit vagy csirkét sem kell levágni hozzá. Zöldnek meg annyira zöld, amennyire az elkészítéséhez szükséges áram zöld. De a befektetők számára is akadnak itt érdekes részletek:

egy marha felnevelése akár két évbe is kerülhet, egy steaket kinyomtatni viszont pár hétbe.

De ami még érdekesebb, az maga a termék személyreszabhatósága. Egy malacnak viszonylag nehéz megmondani, pontosan milyenre növessze a saját belsejét, a 3D nyomtató viszont nem ennyire kényes, és pontosan olyan húst fog neked csinálni, amilyet akarsz, csak tervezd meg előtte. Így például vegán steakeket is tudunk gyártani. Ami pedig még lényegesebb, hogy ezzel minimalizálhatjuk a megtermelt szemetet, elvégre csak húst gyártunk, nem egész állatokat, a terméket 100 százalékban felhasználhatjuk, nem kell kidobni semmit.

Hátrányai

A hátrányok közül a legfontosabbként az anyagiakat lehetne kiemelni. Az ilyen módon előállított hús ára ugyanis elég borsos, egy kiló nagyjából 700 dollár, bár egyesek úgy vélik, hogy a technológiai fejlődés és a tömeggyártás végül emészthető mértékűvé mérséklik majd az árakat. Technológiai gátjai is vannak a történetnek – a 3D nyomtatott csokoládéval ellentétben például a hús nyomtatása különösen bonyolult, az élelmiszerekre specializálódott nyomtatók pedig még nem állnak teljesen készen a tömegtermelésre.

Egy tuti: ez az egykoron kísérleti folyamat ma már valósággá vált, és nem úgy tűnik, hogy a 3D élelmiszer-nyomtatás egyik pillanatról a másikra el fog tűnni. Döntse el tehát mindenki maga, mennyire éhezett meg a cikk olvasása közben. Mi már csak jó étvágyat kívánunk!