_
hirdetés
_
hirdetés
A Z-generáció, avagy a zoomerek – azok a gyerekek, illetve fiatal felnőttek, akik 1995 és 2010 között születtek. E generációnak (vagy e-generációnak) története már akkor kezdődött, amikor az internet széles körben is elterjedt – rájuk szoktak úgy hivatkozni, mint az első generációra, akik az interneten nőttek fel. És ez érződik is rajtuk, pozitív és negatív értelemben is. De mégis mit érdemes tudni róluk, a zoomerekről?
„Azt érzem, hogy leéltem az életem 90 százalékát és mit csináljak 28 évesen már?” – teszi fel a kérdést Fajt Alex, akinek 63 500 fős követői tábora van a TikTok-on. Helyénvalónak hangzik a kérdés, és nem is véletlenül, ezt a generációt ugyanis jellemzi, és definiálja is a digitalizáció és az olykor végletekig felgyorsultnak tetsző világ. Életüket, ahhoz való hozzáállásukat és életmódjukat is áthatja a közösségi média hihetetlen térnyerése. Átlagosan naponta 5 órát interneteznek, és több, mint felük nem például keresőket használ arra, hogy utánanézzen valaminek, hanem olyan közösségi médiafelületeket használ, mint a Facebook vagy az Instagram.
Az interneten hihetetlen mennyiségű információ érhető el, hozzáillően hihetetlen gyorsan. Míg felmenőik egy, vagy legfeljebb kettő képernyőt kezelnek egyszerre, ők párhuzamosan akár ötöt is. Ennek az éremnek (mint mindegyiknek) két oldala van, egyrészt hatalmas mennyiségű információt fogadnak be egyszerre, de a figyelmük is ennek megfelelően oszlik szét, és általában rövidebb idáig képesek koncentrálni valamire.
Ha egy Z-generációsnak új információt akarunk átadni, nagyjából 8 másodpercünk van arra, hogy elérjünk hozzá.
Ennél több, és exponenciálisan nő annak a rizikója, hogy egyszerűen továbblép valami másra, ami abban a pillanatban érdekesebbnek tűnik.
_
hirdetés
_
hirdetés
Almási Fanni, akinek 123 000 követője van Instagramon, így reflektál erre: „A Z generáció sokkal nyitottabb az új dolgok befogadására, de ez valahol a visszájára is üt, mert telítődünk – úgy élünk, mint egy végtelen svédasztal előtt.” A zoomerek az első olyan generáció, akiknek vásárláskor például nem csak az ár, az érték, vagy a minőség számít, hanem a gyártó értékrendje is. A hagyományos médiumok kevésbé érdeklik őket, kevésbé hisznek nekik – ebben persze az is szerepet játszik, hogy az olyan oldalakon, mint a TikTok, a szülők is kevésbé tudják követni őket. Telefonálni sem szeretnek – míg Instagramjukat bárkinek hajlandók megadni, telefonszámukat már inkább megtartanák maguknak.
Az ilyen mennyiségű információ ilyen sebességű áramlásának, mint említettük, persze pozitív és negatív oldalai is vannak. Az egyik ilyen pozitívum az, hogy ilyen mértékű információval már kezdeni is lehet valamit, és a zoomerek hajlamosak is ezt kihasználni – ha valami különösképpen érdekli őket, azzal kapcsolatban a végtelen mélységig képesek ásni. De eközben túlságosan is hozzászoknak ahhoz az érzéshez, amit „azonnali vágykielégítésnek” hívunk. A „most kell, és minden, és már tegnap” filozófiája alapvető számukra, és ezzel néha elszakadhatnak a valóságtól.
Ezt a generációt a közösségi média és az ahhoz való hozzáállásuk egyaránt elidegeníti. és összeköti őket. Fogékonyak az újdonságokra, nyitottak, elfogadók és profi módon navigálják a digitális teret, de stresszesek, sokat szoronganak, és félnek attól, hogy bármelyik pillanatban lemaradhatnak valamiről, ami számukra fontos.
„Ha nem akarsz rosszfej lenni, akkor elég sokat kell nyomkodnod a telefont”
– foglalja össze Boateng Stephany, aki 12 300 követővel rendelkezik Instagramon. És valóban, senkinek nem árt képben lenni a dolgokkal.
Cikkünket A nemZedék című négyrészes YouTube-sorozat alapján készítettük – ha érdekel, ide kattintva nézheted meg.