28. alkalommal rendezték meg idén a FeHoVá-t, a régió legjelentősebb fegyver-, horgászati és vadászati kiállítását, ahol a kiállítók között egy nem mindennapi keramikusra bukkantunk!

Csaknem 200, hazai és szomszédos országbeli kiállító is részt vett az idei rendezvényen. Sokan voltak kíváncsiak a szakmai- és a közönségprogramokra is, például a Nadler Trófeaszemlére és az érmes magyar gím és dám trófeákra, valamint a Madárvilág című diorámára is. Aztán volt itt még mindenféle látványmedence és persze horgászbemutató is.

forrás: fehova.hu

A FeHoVá-n egy stand mögé bújva szolgálta ki vevőit Ambrus Attila. A Viszkis rabló néven elhíresült volt jégkorongozó kerámiáival érkezett a kiállításra. A börtönben tanulta a kerámiakészítést, s mióta 2012-ben szabadult, ezzel foglalkozik.

A börtönben ismerkedett meg a kerámiázással. Voltak más lehetőségei? Miért pont ezt választotta?

Ha nagyon vicces akarok lenni, akkor voltam sírásó és az is az agyaghoz kapcsolódik, hiszen agyagos földet ástam. Nem volt más képzés, így nem volt választási lehetőségem. Sikerült ezt elvégeznem, benne ragadnom és megszeretnem. Az elején nyilván szenvedtem, de most már nagyon sok mindent meg tudok csinálni. Szóval teljesen a véletlen műve, hogy ezt tanultam meg.

Mennyire volt nehéz folyamat a tanulás és milyen részekből épül ez fel?

Elvégeztem egy 3 évre tervezett képzést, ami nekünk 1 évre volt sűrítve. A börtönben kaptam egy műhelyt és gyakorlatilag azóta, most már 16. éve ezzel foglalkozom. A kezdeti lépések nagyon nehezek voltak, mindig az első szakmai fogásokat a legnehezebb megtanulni, azért az komoly kihívás volt. Annyi szerencsém volt, hogy volt 2 tanárom, akik valódi szakemberek, tőlük nagyon sokat tanultam.

Mellette az ember folyamatosan képzi magát, de még én is ott tartok 16 év után, hogy sok mindent nem tudok a szakmáról. Viszont minden egyes alkalommal, mikor új dolgokat csinálok, új mázakat próbálok ki, akkor gyakorlatilag kitapasztalom, hogy mi az, ami működik és mi az, ami nem.

Honnan merít inspirációt a kerámiákhoz?

A vásárlókból, lényegében. Amit el tudok adni, azt gyártom, amit nem tudok eladni, azt nem gyártom. Ilyen egyszerű ez a helyzet.

Egyszerű ez: ha művészkedni akarok, akkor éhen halok.

Úgy kell megélni, hogy az ember olyan dolgot csinál, amit el tud adni, én erre törekszem. Funkcionális kerámiákat készítek, hétköznapi használatra.

forrás: ambrusattilakeramia.hu

Honlapján workshopokat is hirdet. Kik és miért jelentkezzenek erre?

Itt csupán az alapokat mutatom meg. Természetesen 5-6 óra nem elég, hogy bárki bármi komolyat alkosson, ha korábban nem gyakorolt, akkor az életben nem fogja megtanulni a dolgot pár óra alatt.

Kinek ajánlja a kerámiázást?

Például azoknak, akik a börtönben ülnek. Azt gondolom, ennek megvan a terápiás jellege is. Főleg akkor jó, ha az embernek van benne sikerélménye, akkor ez tényleg egy terápia is lehet. Jó, ha olyan munkánk van, ami egyben a hobbink is és ki tudunk benne kapcsolódni.
Ezen kívül nyilván ez egy nagyon nehéz szakma, s egyre inkább azt látom, hogy nagyon kevés az az ember, aki ezzel foglalkozik.

Milyen eszközök kellenek, hogy valaki komolyabban tudjon ezzel foglalkozni?

Sok pénz kell hozzá, hogy jó eszközöket lehessen venni. Egy normális kemence az 1,5-2 millió forintnál kezdődik, a mázak is nagyon drágák. De a jó szerszámok, jó mázak és a megfelelő technikai háttér a jó termék előállításának alapfeltétele.