Egy olyan háború zajlott, amire nem lehetett felkészülni. A munkavállalók mintegy ötven százaléka otthagyta a turisztikai szektort a vírusválság alatt, az állandó bizonytalanság miatt pedig nehéz visszahozni a szakképzett munkaerőt – mondta a Szakmaverzumnak adott interjúban a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Flesch Tamás szerint bár a vidék még idén talpra áll, de Budapestnek hosszú távon is kiemelt anyagi támogatásra van szüksége.

Szakmaverzum: Szinte kivétel nélkül az összes gazdasági ágazatra, így a turizmusra is komoly csapást mért a koronavírus-járvány. Vendégek híján sok munkavállaló az utcára került, vagy kénytelen volt más területen elhelyezkedni. Mialatt a szakértők újabb – immáron a negyedik – hullámról beszélnek és óvatosságra intenek, visszafogottan ugyan, de elkezdődött a nyitás a szektorban is. Mekkora a száma azoknak a szakképzett munkavállalóknak, akiket elvesztettek a válság alatt?

F.T: Az egész turisztikai szektorban és a szállodaiparban a dolgozók mintegy 40-50 százaléka a pandémiás időszak hatására távozott. Bár az újranyitást követően egy részük visszatért a szakmájába, jelenleg 25-30 százaléknyi ember hiányzik úgy, hogy Budapest praktikusan csak nagyon minimálisan, vagy részlegesen van nyitva. A pótlásuk rendkívül nehéz, elsősorban pénzügyi kérdés.

Ennél is nehezebbnek látjuk azonban a bizalmi kérdést: vajon mikor hiszik majd el azok a munkavállalók, akik elmentek, hogy biztonságban vannak, hogy nem jön újabb vírushullám, bezárás. Emlékeztetném rá, hogy sok olyan családról tudni ebben az iparágban is, ahol mind a két pénzkereső a szakmában volt. Tegyük továbbá világossá, nem arról van szó, hogy nem tudtak megvenni egy újabb autót az emberek, hanem a gyerekeiknek enni adni is órási kihívást jelentett a zárás alatt. Hogy a hiányzó munkaerő végül visszatér-e, azt senki nem tudja biztosra megmondani. Azt csak remélni tudom, hogy a koronavírus által teremtett – általunk egy háborúnak megélt – vis maior helyzet egyszer fordult elő a mi életünkben, erre felkészülni igazán nem lehetett.

fotó: Dombóvári Judit | turizmus.com

Ha jól veszem ki a szavaiból, pillanatnyilag a munkaerő megtartása és a munkaerő-toborzás is jelentős problémát jelent…

Így van, mind a kettő egyaránt probléma. Magyarország a főszezonra nyitott vissza, amikor amúgy is nyitnak azok a helyek, akik eleve csak ezen időszakra vesznek fel munkaerőt. Az egész helyzetet egy szerencsétlen egybeesésnek nevezném. Erről persze senki nem tehet, de attól még így történt. Itt kiemelném még, hogy jó páran már elkezdtek visszamenni külföldre, Ausztriában napjainkban közel annyi magyar dolgozik a turisztikai szektorban, mint idehaza, az ágazat tehát erősen sújtott.

Mit tapasztal, melyik pozíciókban van a legnagyobb hiány?

Szobalány, szakács, felszolgáló.

Hogy látja, a turizmus-vendéglátás ágazat képzéseiből, legyenek azok szakképzési centrumok, főiskolai, vagy egyetemi szintű oktatás, pótolhatók-e rövid-és hosszútávon azok, akik a vírusválság alatt „elszivárogtak” a területről?

Én ebben nem hiszek, így a fennálló helyzetet, tehát a hiányzó munkaerő pótlását sem a fentiek szerint közelíteném meg. Megismétlem, az lesz a legnagyobb kérdés, hogy kiben marad annyi bizalom, szeretet és elhivatottság a szakma iránt, hogy visszatér. Ez egyébként nem most fog megtörténni, hanem akkor,

amikor végre kimondja valaki a világban, hogy kész, ennyi volt, vége a járványnak: onnantól kezdve az emberek nagy része elhiszi majd, hogy érdemes és van miért újrakezdeni.

Nehéz úgy, hogy minden nap mást állítanak a szakértők, a virológusok, akiket én megértek és tisztelek, de itt is – egzisztenciális értelemben biztosan – emberéletekről van szó, így egyszerűen nem tud visszaépülni egy szakma, sansztalan.

Vidéken mi a helyzet?

Ott is ugyan ez van, vidéken is nagy szükség van a tapasztalt és szakképzett munkaerőre, de a fővároshoz hasonlóan ott is meg kell őket fizetni, régóta ez a tendencia. A Balatonra ez hatványozottan igaz.

Milyen különbségeket vél felfedezni a hazai és külföldi válságkezelésben, ami a területüket illeti?

Ausztriánál maradva, ők mindenképpen előrébb járnak, náluk például van 13. és 14. havi fizetés, erősebb bizalmi hálót nyújtanak az embereknek, különösképpen ebben az időszakban. Hozzáteszem, hogy itthon is vannak erre irányuló törekvések. Említettem, hogy

a szobalányokból van Magyarországon az egyik legnagyobb hiány,

ennek az egyik oka, hogy az osztrákoknál meghaladja az 1200 eurót a nettó minimálbér, ami közel 500 ezer forintot jelent havi szinten: ezzel még a megemelt bérekkel sem tud Magyarország konkurálni. Kérdezem, erre mit tudunk mondani itthon? Semmit. Maximum a család, vagy rokonok miatt maradnak itthon, más észérvet nehéz találni.

Bontsuk ki jobban az ágazati szereplők megsegítését. Azt követően, hogy önök további négy turisztikai szakmai szövetséggel közösen áprilisban egy javaslatcsomaggal álltak elő a turizmus megmentése céljából, a kormányzat számos lépést tett a turisztikai ágazat életben tartásáért. Mennyire értek be ezek?

Ahogy korábban is mondtam, ha nem lesz valami őrületes változás a világban, a vidék elkezdhet magához térni és a nyári szezon erre jó alkalom. Budapestnek, ami a magyar belföldi turizmus 80 százalékát adja, viszont változatlanul

kiemelt anyagi támogatásra van szüksége,

mert sokkal nehezebb, tetszhalott állapotban van jelenleg. Tetszik vagy nem, külön kell választani a kettőt, csak így lehet megoldást találni.

Azokkal a munkavállalókkal, akik itthon és a szakmában maradtak, noha nem az összes, de sok szálloda ismét fogad vendégeket a fővárosban és vidéken egyaránt, a nyitás után kétségkívül látszódik némi visszarendeződés, a turizmus élénkülése. Mi a prognózis erre az évre és 2022-re?

A belföldi turizmus véleményem szerint elfogadható állapotban lesz, a vidéki szállodák a nyári szezonban meg fogják találni a számításaikat. Budapest már máshogy működik, a főváros esetében nem vagyok ennyire optimista. Később,

az ősz pedig attól függ, hogy mi fog történni a világban.

Magyarországot más országokhoz viszonyítva is nyitottnak gondolom, mi mindent megteszünk, hogy legyenek külföldi vendégek, azonban nem azt tapasztaljuk, hogy jönnének, egyelőre egész Nyugat-Európa otthon akarja tartani az embereket. Mindenesetre mi jövőre már azt várjuk, hogy visszatér a teljesen értelmezhető, normális turizmus a világban mindenütt, így Budapesten is.

Összefoglalva, az ősz hozhat egy jelentősebb javulást, 2022 tavasza pedig már egész jól alakulhat, csak addig ki kell bírni valahogy.