Fazakas Tamás Svédországban él, és egy rendkívül különleges szakmát űz: senior agile coach-ként dolgozik a Volvo Group IT-nél. Mit csinál egy agilis coach? Hogyan lehet megtanulni ezt a szakmát? Erről beszélgettünk.

Mit csinál egy agilis coach?

Az agilis szó valójában a módszertanra vonatkozik, ami egy olyan termékfejlesztési projekt-menedzsment módszer, amely a folyamatos együttműködésen és fejlődésen alapul egy projekt ideje alatt.

Eredetileg a szoftverfejlesztésben kezdték alkalmazni, de az utóbbi években más területeken is teret hódított. Az agilis módszertan az önszerveződő csapatokra épül, ahol a csapategység számít, nem a főnök tudása.

Nem szuperhősök kellenek, hanem összeszokott csapatok és megfelelő vezetők.

Ehhez szervezeti átalakulásra van szükség a cég minden szintjén. Az agilis coach ebben segít az egyéneknek, a csapatoknak és a vezetőknek.

Mennyire kapsz szabad kezet?

Nincs könnyű dolguk a főnököknek, akik a hagyományos, főnök-beosztott stílusban érzik komfortosan magukat, és mikromenedzselik a csapatukat, mert

a mai világban nem a klasszikus értelemben vett főnökökre van szükség, hanem vezetőkre.

Ez nagy kihívás nekik, hiszen nem tudják elképzelni, hogy ha nem ők diktálnak, akkor hogyan működhet a dolog. Ebben segítünk mi, hogy a főnökök megváltoztassák a vezetői stílusukat es kiaknázzák az önszerveződő csapatokban rejlő potenciált.

A hangyák szociális struktúrája kiváló példa erre: ha fogsz egy marék hangyát, ahol a tagok nem ismerik egymást, és ledobod őket a földre, akkor előbb-utóbb megtalálják a legközelebbi eleséget, anélkül, hogy bármelyik tag főnökként irányítaná őket. Közösen lakást építenek, kialakítják a legrövidebb útvonalat az élelmiszerforrás és a lakás között mindezt úgy, hogy folyamatosan kommunikálnak, és önszerveződő módon alakul ki a folyamat. A cégek esetében a vezetők a stratégiát és a víziót alakítják ki, – ami a hangyáknál a lakás és étel – de a megoldást a célok megvalósítására a dolgozók fogják megtalálni. Ehhez – több más tényező mellett – mindkét oldalról bizalomra van szükség. Ezek kialakításában segít a coach.

Miért lett belőled agilis coach?

Régebben programozó voltam, és amikor nagyjából 13 éve először találkoztam az agilitással, akkor egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem hagyták, hogy befejezzünk egy-egy feladatot, mert mindig volt egy új fejlesztés vagy ötlet, ezért mindig újabb és újabb feladatokat kaptunk, az előzőek pedig mentek a kukába. Mivel az üzlet nem tudta megfogalmazni, hogy mit akar pontosan, agilis coach-ok segítségét vettük igénybe, akik összehozták az üzleti oldalt a fejlesztői oldallal így és megszűnt az ujjal mutogatás.

Az ő közbenjárásukkal mindkét fél megértette, hogy mi a cél, és rendkívül szoros kapcsolat jött létre az üzlet és a fejlesztők között.

Elkezdtem kívülről elemezni az eseményeket, mert elképesztő volt látni, hogy a merev informatikus kollégákból mit hozott ki ez a változás: motiváltak lettek, és az egész munka sokkal viccesebb és kellemesebb lett.

Kialakult egy nagyon konstruktív légkör.

A csapatban létrejött egészséges versenyhelyzet, mindenki megértette a másik problémáját, és így sokkal könnyebb volt megoldást találni a feladatokra, ezzel az egész fejlesztés lendületet kapott. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék ezzel foglalkozni, hiszen ez a módszer minden érintett munkakörülményeiben pozitív hatást hoz.

Hogyan oldod meg a vezetők és a dolgozók közti problémákat?

Sok esetben a probléma megoldása ott hever a csapat orra előtt, de nem veszik észre. Először megfigyelem és elemzem a helyzetet, ami nekem, mint kívülállónak általában könnyebben megy, mert lecsupaszítom a problémát a leginkább fejlesztésre szoruló dologra. Ezek után megfelelően irányzott kérdésekkel, a csapattal közösen dolgozzuk ki a megoldást. Nekem erről az a légy jut eszembe, aki nem tud kirepülni a bukóra nyitott ablakon; csak nézed, és nem érted, hogy miért nem megy egy picit arrébb. Sokszor banális apróságok megváltoztatása hihetetlen lökést tud adni egy-egy csapatnak.

Hogyan alakítod ki a bizalmat?

A bizalom kiépítése nem mindig könnyű: meg kell birkózni az egóval és más tényezőkkel is

Az emberek olyanok, mint a kagylók: ahhoz, hogy kialakuljon egy kapcsolat, ki kell nyitni őket.

Sok esetben működik a csavarhúzó, amivel szépen, óvatosan nyitom ki a kagylót, és alakítom ki a bizalmat. Ha nem vagyok elég körültekintő, a kagyló megreped, még rosszabb esetben törik, ilyenkor bezáródik az ajtó, és sérül a kapcsolat. Ennél jóval kíméletesebb stratégia, ha kiteszem a napra a kagylót, ahol idővel magától kinyílik, és kialakul a bizalom. Nagyon fontos a stratégia, ami egyéntől és szituációtól függ. Nekem az vált be, hogy én nem értek az adott feladathoz, nem tudom, hogy min kell változtatni, hanem hagyom a csapatot, hogy ők jöjjenek rá. Naivan kérdezek, és esetleg rávezetem őket, hogy merre induljanak el.

Mindig a hülyét játszom, mert ha én lennék az okostojás, akkor mindig tőlem várnák a megoldást és nem alakulna ki az önszerveződő mentalitás,

nem éreznék magukénak a felfedezést. Mindenki jó valamiben, csak meg kell érteni az illetőt, és megtalálni a megfelelő stratégiát, ami segít kihozni belőle a legjobbat.

Hogyan lesz valaki agilis coach?

Vannak tanfolyamok, de a legjobb iskola egy olyan emberhez csapódni, aki évek óta ezt a szakmát végzi, és tőle tanulni. Ez rendkívüli módon fel tudja gyorsítani a szakma elsajátítását. Hasonló az autóvezetéshez: lerakod a kresz vizsgát, majd elkezdesz oktatóval vezetni, de ha meg is van a jogsi, kell még hozzá rutin, hogy az ember magabiztosan vezessen. A coach esetében is sok-sok megélt szituációra van szükség ahhoz, hogy egy váratlan helyzetben feltalálja magát, és tudjon alkalmazkodni. Én is így kezdtem, egy kisebb csapattal majd fokozatosan jöttek a nagyobbak.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel a munkád során szembesültél?

Folyamatosan komfortzónán kívül vagyok, de ezeket nem kihívásnak tekintem, hanem megoldandó feladatoknak. A legnagyobb feladat eddig talán az volt, amikor egy olyan csapatvezetőn kellett segítenem, aki megállás nélkül sírt. Sikerült kiépítenem a bizalmat, de ezzel nem tudtam megbirkózni. Ebben az esetben pszichológusra volt szükség, és a hölgy végül félévet kimaradt a munkából, és kezelésre is járt, hogy fel tudja dolgozni a problémáit.

A coaching tanulható szakma, vagy születni kell rá?

Mint minden, ez is tanulható, de nem mindenkinek való.

Azoknak ajánlom, akik örülnek a másik sikerének, és szeretnék, hogy a másik boldog legyen abban, amit csinál.

Kell hozzá egyfajta küldetéstudat is, hogy kihozzuk a másikból a legjobbat.

A pandémia mennyire hatott a szakmára?

Az agilitásra nagyon, hiszen még inkább felgyorsította a módszertan elterjedését. Az én munkahelyemen, a Volvónál két hét alatt kellett bezárni egy egész gyárat, és átalakítani az IT-hálózatot arra, hogy mindenki tudjon otthonról dolgozni. Ez határozottan váratlan szituáció, és kérdéses volt, hogy képesek vagyunk-e erre két hét alatt.

Milyen jövőt látsz a coachingban?

Szerintem ebben nagyon nagy jövő van. Egyre több olyan kérdés foglalkoztatja az embereket, hogy melyek azok a szakmák, amelyek jövő-biztosak. Azt látom, hogy a mesterséges intelligencia és az automatizálás annyira közel van, hogy pár évtizeden belül nagyon komoly változások lehetnek. Sok munkahely fog megszűnni, így

nagyon fontos kérdés, hogy milyen szakmák lesznek azok, amelyekre szükség lesz a jövőben.

A coaching szakma biztosan ilyen, hiszen az emberekkel való foglalkozást nem fogják tudni kivenni a gépek a kezeink közül.

Ki tudsz lépni a coach-szerepből a magánéletedben?

Annyira lelkes vagyok a munkámmal kapcsolatban, hogy nem tudok kilépni, és nem is akarok. A pandémia alatt például félévet itthon volt az egész család, és mivel elég nehéz volt rávenni a gyerekeket arra, hogy besegítsenek a házimunkába, csináltam egy agilis csapatot a családból. Mi ez, ha nem mániákus megszállottság? Összeraktam a csapatot, minden napra pontos tervünk volt listával, feladatokkal, és

3-4 nap után a gyerekek egymással vitatkoztak, hogy ki pakolja be a mosogatógépet, mert mindketten meg akarták csinálni.